| * Felix R.Paturi: A technika krónikája Officina Nova, Bp, 1993 82.o.
|
A Tang-kori Kínában a hittudósok nagyon sokat vitatkoztak az egyes szent iratok értelmén. A viták eredményeként viszont hol ilyen, hol olyan eredmény született. S mivel az mégsem illõ, hogy szent Iratok kommentárjai egymásnak ellentmondjanak, ezért egy alkalommal kõbe vésték az éppen aktuális szövegértelmezést. (Az elsõ ilyen vésett feljegyzés 837-bõl származik.) Onnantól ez volt a Tanok érvényben lévõ, s az idõ változékonyságának ki nem tett magyarázata. Ha valakit érdekelt a iratok kanonizált értelmezése, egyszerûen csak lemásolta azt. Nem telt bele sok idõ, és a kínaiak rájöttek: elég csak befestékezni a kõvésetet, majd egy papírt rányomni. Persze, ehhez elõbb a vésetet is tükörfordítottá kellett tenni, hogy szabályos, pozitív betûképet kapjanak: nos, a bölcs kínaiak így találták fel a könyvnyomtatást.*
|