| *ApCsel 6.11-12, 7.57 | A szorosan vett vallási normaerõsítéskor a normaszegés büntetése kimondva mindig a transzcendenciába helyezõdik elsõsorban. A kilátásba helyezett büntetésnek azonban néha földi intézmények szereznek érvényt, akkor is, amikor (1) a büntetést a vallási közösség egésze foganatosítja, és akkor is, amikor (2) az egyházi szervezetek világi hatóságoknak adják ki a normaszegõt. Istvánt Jeruzsálemben a "felizgatott nép, felfogadott emberek, papok és írástudók" kövezik meg*, Jézust viszont a Fõtanács a (világi) római helytartó elé viteti ugyanúgy, mint ahogy Giordano Brunót is a városi elöljáróknak adja át kivégzésre az inkvizíció. Az (1) esetben a vallási normaerõsítés erkölcsi normákhoz kapcsolódik, míg a (2) eset sajátosan vallási-politikainak tekinthetõ. |
| **Értekezés az emberi értelemrõl. 2. könyv. 28. fejezet. 9. §. Akadémiai, 1979. 349. old. |
A büntetéshez hasonlóan a jutalmazás szintén lehet evilági is, túlvilági is. S figyeljünk fel a vallási normaerõsítés egyik sajátossára - magára a tényre, hogy a jutalmazás - eltérõen a szorosan vett erkölcsi, illetve politikai-jogi normaerõsítéstõl - a vallásokban ugyanolyan hangsúlyt kap, mint a büntetés. A meglehetõsen általános "elismertség" kategóriáján túl sem a jog, sem pedig az erkölcs nem fogalmazza meg tételesen azt, hogy milyen pozitívumai vannak a normakövetésnek, a vallás viszont megteszi ezt. (Locke pl. általában beszél "Polgári törvényrõl, amely jutalmakat foganatosít" - ám ezt nem részletezi**) Ennek oka valószínûleg a vallási normaerõsítés egyik legfontosabb tulajdonságában keresendõ, abban, hogy amit evilági szemmel esetleg büntetésként fogunk fel, az a másvilágról nézve jutalmazás lehet, és viszont. Nemcsak Krisna, de akár Jézus, vagy éppen Mohamed is megfogalmazhatta volna: |
| ***Lakatos István - Vekerdi József (ford.): A Magasztos szózata. Bhagavad-Gítá. Európa, 1987. BG 2.37 |
ha gyõzöl, tiéd lesz e föld."*** |
A mindenkori aktuális társadalompolitikai követelményeknek megfelelõen maguk a normaértelmezõ írástudók határozzák meg valamely cselekvés-, vagy viselkedés-fajta normakövetõ, illetve normaszegõ mivoltát. Így válhatott az eredendõen társadalomkritikus konfucianizmus késõbb a kínai császárság hivatalos államvallásává, így válhatott a gyûlölködés minden vallásban általánosan érvényes tiltása idõrõl-idõre követendõ normává bizonyos embercsoportokkal szemben stb. Már az is aktuálpolitikai döntésektõl vált függõvé, hogy mely normaértelmezõket kell eretnekeknek, vagy éppen ortodoxoknak tekinteni, és ebbõl fakadóan természetesen azt is az éppen gyõztes normaértelmezõk döntötték el, hogy mely iratok tekintendõk "szentnek," és melyek nem. Van viszont egy pozitívuma is a jó-rossz, követendõ-elítélendõ normapárok e sajátos keveredésének: Ez az ellentmondásosság kölcsönzi ugyanis azt az állandó erkölcsi dinamizmust a különbözõ vallások követõi számára, amelynek az átélt diszharmóniából az ígért harmóniába vezetõ rögös úton szükséges belsõ erõt köszönhetik. | |
|
|