IMA

Ima az egyénnek vagy közösségnek a transzcendenssel való kommunikációja Beszélgetés Istennel

E meghatározásban a transzcendens Vonatkozhat az Istenre vagy istenekre, halottakra, személyes vagy személytelen szellemi létezőkre, a közelebbről meg nem határozott numinózumra vagy a világ rendezőelvére.

A kommunikáció ebben az értelemben a kapcsolattartás bármely formáját jelentheti, a legváltozatosabb megnyilvánulásokkal. Ilyenformán az imádkozás történhet gondolatban vagy fennhangon; szavakkal, énekkel vagy szavak nélkül; tánccal vagy bármely más mozdulattal, gesztussal – vagy ezek bármely kombinációjával. Az aktuson túlmenően az ima szó a verbális imádkozás szövegét is jelenti.

Az ima fajtái (Felosztás lehet formailag és tartalmilag is nézni)

Formailag

· Szervezett módon lehet segíteni az imát, de az ima megvalósulása spontán és nem lehet kényszeríteni! (Hiába fogja valaki a rózsafűzért, ha közben belül mást akar.)

· Helyhez kötötten vagy helytől függetlenül (Szent-profán területeken, templomban, otthon, bárhol)

· Időben kötötten (reggel, délben,este), Cselekvéshez kötve(étkezési ima), időhöz nem kötve

· Mozgással (tánc, kézmozdulatok…), meghatározott testtartással (összetett kéz,térdelés..), szabadon külső formai jegyektől mentesen. (Fekve, munka közben…)

· Hangosan vagy csöndesen esetleg szó nélkül

· Kötött imával mindig ugyanúgy, vagy szabadon (spontán)

· Közösen vagy egyénileg

· Lehet Isten megszólítása nélküli elmélkedéssel (napról,bibliáról), szemlélődéssel.

Az ima tartalma

Hagyományos keresztény felosztás szerint az ima lehet dicsőítés, hálaadás, kérés(áldás,átok) vagy engesztelés. Ténylegesen azonban az imák végtelen gazdagságáról beszélhetünk.

Kötött szövegű imák mindig azonos tartalmúak

Bizonyos szertartásokat időről időre azonos módon ismétel meg. Ez vezet a kötött szövegű imák kialakulásához. Legősibb ilyen imáink a zsoltárok. Ilyen imák még egyénileg a miatyánk, Üdvözlégy közösségileg pedig szentmisék, litániák, zsolozsmák…)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A konkrét előírások mellett számos vallás ad javaslatokat az imára vonatkozóan. Ezek nem kötelező érvénnyel mondják meg, hogy hogyan kell imádkozni, hanem – főleg korábban élt emberek tapasztalatai alapján – tanácsokat adnak arra nézve, hogy hogyan érdemes imádkozni. Ez a megközelítés (gyakran éppen hogy konfrontálódva az adott vallás kötelező előírásaival) átvezet a misztika témájához.

A szemlélődés (latin: kontempláció) során az imádkozó nemcsak szavakat, de fogalmakat sem használ: egyszerűen csak jelen van. Nem végez megfigyelést, nem hoz ítéleteket, nem von le következtetéseket, csupán van. Paradox módon a szemlélődő ima kísérője lehet sok esetben valamel kötött szövegű ima mechanikus ismétlése.

Ebből az is következik, hogy pusztán az ima külső megfigyeléséből nem lehet következetetni annak belső valóságára: ha azt látjuk, hogy valaki félhangosan mormolja a rózsafüzért, nem lehet eldönteni, hogy az illető vallásos előírásnak engedelmeskedve ismételgeti az Üdvözlégyet, vagy a szemlélődés és az Istennel való kapcsolat legmélyebb, legintimebb régióiban jár éppen.

· "Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket" - Anthony de Mello

· "A hangos ima általában nem Istennek szól, hanem a templom közönségének" - Moldova

· "A belső ima egész épülete az alázatosság talapzatán nyugszik, és minél mélyebbre alázza magát a lélek a belső imában, annál magasabbra emeli az Úr" - Ávilai Szent Teréz

· „Imádság,alamizsna és böjt” A bűnbánat cselekedetei