NNCL87-23Bv1.0

Madárfejűek Társasága

---

 

Ambrose Montanus

 

 

 

Komics

avagy

Az Ördög és az Idegen

 

 

zenés képregény, folytatásokban

 

 

 

irodalmi szövegkönyv

 

 

 

 

 

Elsõ változata annak a történetnek, mellyé végezetül a számtalan elõzõ változott.

Ahogy ez végsõ soron minden történetre igaz.

 

 

 

 

 

 

 

Ajánlom mindazon kortársaimnak, akikkel történetesen ebben a létben osztozom.

Nem mondhatjátok, hogy nem szóltam.

És ne gondoljátok, hogy bármit is elértek ezzel az ismerettel.

 

 

Néhány kéretlen és nem feltétlenül szükséges szó mindenekelõtt

avagy

néhány javaslat és értelmezés számtalan lehetséges javaslat és értelmezés közül

 

Miféle világ ez? Miféle világban foglalja el minden háztartás díszhelyét a tapivizor – mely az ujjbegyek érzékelõ idegvégzõdéseit ingerelve kelt komplex benyomásokat a tapizó agyában, miként a televízió a szem és a fül ingerlésével éri el ugyanezt az úgynevezett nézõ agyában (szinte bármilyen csekély kapacitású agyban) –, ahol a mágneskódolt kártyákban tárolt egységek száma határozza meg kinek-kinek a vagyoni helyzetét, ahol mindaz megtörténik (megtörtént és megtörténik majdan), ami az elkövetkezendõ oldalakon sorakozik.

A közeljövõ világa.

Egy párhuzamos világ.

Saját világunk. Korunk civilizációja.

És mindez egyre megy.

Mintha egy hatalmas gépezet belsejében élnének szereplõink. Ahogy valóban abban is élnek. Az eleven Univerzumon belül egy lélektelen, szakadatlanul táguló és terjeszkedõ gépezet belsejében, melynek minden megnyilatkozása lehangolóan egyoldalú, eszelõsen túlzó és minden lépése kiszámítható.

Legfeljebb nem tudják kiszámítani.

A szereplõket a lehetõ legvegyesebb technika jeleníti meg: bábok, óriásbábok, maszkos színészek. (És lehetnek persze emberek, a maguk eljátszott valójában – ami önmagában is éppen eléggé meghökkentõ.)

A bábba – vagy, hogy némi emberséget tanúsítsak a reflektorfényben izzadó színészek iránt, bábmaszkba – bújtatott ember újabb diadalmas lépcsõfok civilizációnk alapvetõ mûségének diadalmas fejlõdésében: az immár bábnak sem igazi mûbáb.

Annak sincs akadálya, hogy bizonyos szereplõk esetenként különbözõ megtestesülésben jelenjenek meg: bábként, bábemberként, emberbábként, emberként, attól függõen, hogy éppen és általában mennyire képesek megszabadulni viselkedési és tudati sémáiktól. Akad, aki egyáltalán nem tud. És akad olyan, aki rohamosan elbábosodik.

A hét törpe bábként képzelhetõ el a leginkább, ahogy némely jelenetek – folytatások – is ebben a formában jeleníthetõk meg, mint például Sylvia és a hattyú története.

A színváltások illetve az ördöngõsségek megjelenítéséhez jelentõs könnyebbséget nyújt a cselekmény képregény-közege. A hanyag vonalakkal felvázolt háttér, a lényegesebb(nek látszó) részletek kidolgozottabb kivitelezésével, döntõen rajzolt kereteket ad a cselekményhez.

Ez a rajzolt háttér a színház hagyományos káprázatát is átlényegíti. Ezúttal ugyanis a díszletnek nem kell jelképeznie, sem elhitetnie, hogy egy adott teljes világ látható a deszkákon – ez a világ azonos azzal, ami a színen megjelenik.

Az egyes folytatások között a függönyön a soron következõ jelenet kontúrosan megrajzolt nyitóképe látható, szövegfelhõcskékkel a szereplõk feje fölött.

 

 

 

Szereplõk (a megjelenés sorrendjében)

 

A HÉT KIS UFONAUTA

HÕS SIMON, hõs

HILDA ASSZONY

SPIRITUSZ, feltaláló

GRÁCIA, Spiritusz felesége

LUCIA, az ördög

MORPHOSIO, Simon szomszédja

gorillák

hattyúk

SYLVIA, De Robben báró leánya

puttók

ADALBERT DE ROBBEN BÁRÓ, bankár

LEOPÁRDASSZONY, szuperhõs

A NAGY HAMM, szuperhõs

SKORPIÓEMBER, szuperhõs

ÁLBATMAN

SUPERMAN, szuperhõs

STRICI, strici

GRÁCIA KETTÕ

GRÁCIA HÁROM

ELSÕ RENDÕR, sárkány

MÁSODIK RENDÕR, sárkány

BÍRÓNÕ, sárkány

ELSÕ ÜLNÖK, sárkány

MÁSODIK ÜLNÖK, sárkány

valamint egyéb fantomok

 

 

(Elõjáték)

 

A következõ, vetített képregénykockákon látható jelenetsor szövege élõszóban hangzik el, a megfelelõ figura feje fölött megjelenõ buborék jelzi, kihez tartozik a szöveg.

Az ûrt látjuk és persze a csillagokat – már csak azért is, hogy valamelyest értelmezhetõ legyen az ûr, mint olyan –; egy másféle jármûvet idézõen pöfögõ , vagy inkább kimerülten ziháló UFO-szerû ûrhajó szeli a végtelent.

HANGALÁMONDÁS A csillagok fáradhatatlan vándora egy kis, vidéki bolygó felé száguld...

A hajó belsejében vagyunk. Utasai a különféle szakkiadványokból ismert "kis szürke" ufonauták, szám szerint heten, bár pillanatnyilag csak hat látható közülük. Más, esetleg ismertebb történetek szóhasználatával élve: a hét törpe.

IDEGENVEZETÕ (aki ennél idegenebb már nem is lehetne, úgyhogy talán helyesebb volna külön írni, ám a hagyományok tisztelete jeléül maradjunk ennél a változatnál) Utoljára hangsúlyozom, hogy mindenki a maga felelõsségére vesz részt ezen az expedíción!

MORGÓ UFONAUTA: Éppen tízezredszer hangsúlyozod utoljára. Kifizettük a beugrót, úgyhogy ne molesztálj.

IDEGENVEZETÕ Mindenki megvan?

VIDÁM UFONAUTA (vihog) Hû, de nehéz megszámolni!

IDEGENVEZETÕ (számol, magán kezdve a sort, a többiek kórusban segítik) Egy... kettõ... három... négy... öt... hat... (Közben végigsorjázunk az ufonautákon, a morgón, a vidámon, a békésen hortyogón, a zsebkendõjébe temetkezõn, a szendén elfordulón) Valaki hiányzik!

SZENDE UFONAUTA A tudorunknak... (kicsit küszködik a kifejezéssel) Hogy is mondjam... (restellkedve, hogy ilyesmit kell kiejtenie a száján) Szóval, ki kellett mennie.

A tudós éppen belép a zsilipkamrából, teljes búvár- azaz ûrhajós felszerelésben.

TUDÓS UFONAUTA Álljunk meg, kéhem, elejtettem egy nagyon fontos tudományos ihatot!

IDEGENVEZETÕ (méregbe gurul) Megmondtam, hogy kéretik mellõzni a feltûnést és a szemetelést! Az elõírások mindenkire egyaránt érvényesek!

TUDÓS UFONAUTA Dehát küldetésem legfontosabb céljáhól van szó! Egy kíséhleti intehdimenzionális vehbális deszkhiptumhól, ami az univehzum egyetlen egy pontján mûködõképes és egyetlen egy pillanatában healizálható , ez pedig...

NÁTHÁS UFONAUTA Hapci! Megérkeztünk! Hapci!

MORGÓ UFONAUTA Ugyan, honnan tudod ilyen jól?

NÁTHÁS UFONAUTA Hapci! Elõjött a szénanáthám.

ÁLMOS UFONAUTA (aki mindeddig aludt, és ezt az elfoglaltságot az általános izgalom ellenére sem hajlandó feladni, kábultan motyog maga elé) Álom a világ. A világ meg álmos. Mindig mondtam, hogy az alvás az utazás legértelmesebb módja.

IDEGENVEZETÕ (erre a vitathatatlan jelzésre kipislant az ablakon) Föld, végállomás, helyi idõ szerint... izé... Krisztus után másnap. Vagy valami ilyesmi.

TUDÓS UFONAUTA(izgalomba jön) Úgy van! Akkoh! Éppen akkoh! És ott. Ott fogja matehializálni a ghavitációs szinkhodinamizmus! Mintha a semmibõl jelenne meg! Mi lesz, ha avatatlan kezekbe kehül?

SZENDE UFONAUTA Juj! Hát mi lesz?

TUDÓS UFONAUTA Hát ez az... Hogy éppen én nem fogom megtudni. Az az eszköz olyan hatalmas ehõket szabadít fel, amilyeneket csakis egy igazi hõs képes kordában tahtani. Amilyen például én vagyok!

Kirobban az általános röhögés.

IDEGENVEZETÕ Pontosan hol kell materializálódnia?

TUDÓS UFONAUTA (megszemléli az iratait) A használati utasítás szehint... egy bizonyos... pan-zi-óban. Hm. Tudja valaki, mi az panzió?

Csend.

VIDÁM UFONAUTA (diadalmas kacajjal az idegenvezetõhöz fordul) Na, most persze kuka vagy!

Megjelenik a Föld; az ûrhajó lassan eltûnik a légkörben. A szédületes sebesség érzékeltetésére elhangzik a kísérõzörej képregény-nyelvre fordított változata:

– Huss!

A függönyre(?) vetített felfújódó és szét-szétpattanó buborékokban végigfut a stáblista, köztük megjelennek a szereplõk képregényesített figurái is, miközben zeng a Komics címû dal:

Új vágyak és új célok vezérelnek kockáról, kockára, mely kockákat ugyan már megrajzolták, ám ez nem jelenti azt, hogy nem gazdagíthatjuk azokat néhány új vonással – ha mással nem, hát a saját személyünkkel.

A dal és a stáblista végén megerõsítésképpen – ti. hogy szó sincs tévedésrõl – elhangzik a játék címe, azaz:

 

KOMICS

 

 

(Elsõ Felvonás)

 

Erélyes kopogtatás hallatszik

.

HILDA ASSZONY (kintrõl kiabál) Hõs úr, Hõs úr!

Kivilágosodik az újabb képkocka, azaz immár a szín. Simon szerény berendezésû szobájában vagyunk; melynek egyetlen éke egy képes magazin poszterként közreadott középsõ oldalpárja a falon mely filmsztárszerûen jellegtelen fiatal nõt ábrázol, kettetlen éke pedig sarokban álló tapivizor. A földön szétdobált képregényfüzetek. Hõsünk a poszter alatt elhelyezett ágyban alszik.

HILDA ASSZONY Hõs úr, nyissa ki, tudom, hogy otthon van!

SIMON (felriad; álomittasan kibotorkál ajtót nyitni) Igen... hát persze... De mennyire... Tessék! Mi történt?

HILDA ASSZONY (beljebb nyomul) A lakbérért jöttem!

SIMON Igen... azaz... Te jó ég! Egy pillanat! (magához tér, sikerül kituszkolnia a nõt, gyorsan rácsukja az ajtót, és e viszonylagos biztonságból kiabál vissza) Azonnal! Meg kell keresnem a... a kártyámat! Jöjjön vissza késõbb, Hilda asszony!

HILDA ASSZONY (vészjósló) Hõs úr, Hõs úr, már nem elõször kell visszjönnöm!

SIMON (szeretné megnyugtatni) De nem is utoljára, drága Hildácska! Vagyis...

HILDA ASSZONY Nincs több haladék, Hõs úr! Még ma, érti, még ma fizetnie kell, vagy fel is út, le is út!

SIMON Meglesz, Hildácska, meglesz!

Hallgatózik, kiles az ajtón, meggyõzõdik róla, hogy Hildácska már eltávozott, rövid ideig hallgatja egy másik lakóval folytatott párbeszédét. A jelenet – érzékeltetendõ a teret, a távolságot és a modul-jelleget – bábokkal is elõadható

HILDA ASSZONY (dörömböl egy távolabbi ajtón) Halló! Mi lesz a bérrel?

SPIRITUSZ Asszonyom, már csak egy egészen csöpp türelem, és...

HILDA ASSZONY Az a csöpp, az már éppen túlcsordul, Spiritusz úr!

SPIRITUSZ De kérem, én feltaláltam egy szemüveget, amivel szélesebb frekvenciatartományban lehet látni, és...

HILDA SSZONY Nekem elég lenne, ha a lakbért látnám végre.

GRÁCIA (Spiritusz felesége, amúgy hamisítatlan rosszlány; munkába indul) Add már oda! (és a biztonság kedvéért maga adja oda az agységkártyát Hildának)

SPIRITUSZ De aranyom, pont ebbõl az összegbõl tudnék megvenni egy bizonyos alkatrészt, ami...

HILDA ASSZONY (pénztárgép jellegzetes csörgése halatszik)

GRÁCIA Majd módosítod a talámányod, amíg dolgozom. Na, pá.

SPIRITUSZ (reményét vesztve) Igaz... (felélénkül) Milyen igaz! Megvan! Esküszöm, aranyat ér ez az asszony! Új és új ötletekre sarkall! (bevágja az ajtót és bezárkózik folytatni a kísérleteket)

SIMON (behúzza az ajtót) Meglesz. Meglesz. Milyen könnyû ilyesmiket mondogatni... Ám megtenni annál keservesebb! Különösen akkor, ha az embernek érvénytelenek az egységkártyái. Talán el kellene adnom a tapivizort. Majdnem új... (vívódik) Na nem! Mindennek van határa! A tepvizort mégsem! Akkor mit fogok tapizni?! (szeretettel megsimogatja a készüléket, ami leginkább egy méretes televízióra emlékeztet, ám a két oldalán tátongó lyuk, melybe, mint valami muffba, be lehet dugni a kézfejet és az alkart, utal a szerkezetnek az említettõl eltérõ használati módjára) Dübörög bennem a vágy és az elégedetlenség! Kételyek, ó, a kételyek! Tízezernyi kérdés feszít! Mi hajtja a világot ebbe a szédítõ lázba? Kik és mi célt tûztek ki elénk? Hogy mivégre a küzdés? És végezetül, igen, mindenekfölött a végsõ kérdés: mit sugároz ma a tapivizor? (hirtelen támadt vágyakozással bekapcsolja – mintha egy televíziót kapcsolna be – és mohón bedugja mindkét kezét az átellenes nyílásokba, ám a várt adás helyett csupán a hibás készülék áramütését élvezheti. Némi vitustánc árán megszabadul a tapivizortól. Megdöngeti a készülék oldalát, mint a kontakthibás televíziót szokták, óvatosan, többszöri próbálkozást követõen bedugja a kezét, majd, hogy nem történik semmi, egyre bátrabban és fesztelenebbül turkál a belsejében, hogy elcsípjen valamilyen adást, de érkezik a következõ ütés, és kénytelen elszakadni a készüléktõl. Fájdalmasan dédelgeti zsibbadó kezét, majd kikapcsolja a gépet.) Ki a fene adna akár egy árva egységet is egy e elromlott tapivizorért? És fõként: hogyan veszek újat? És még inkább fõként: ha veszek is, hol fogom tapizni, ha kirúgnak ebbõl a panzióból?! A pokolba is, ez valahogy nem az én napom! Hacsak... nem találok mégis néhány kallódó egységet. Mi más tenné emberré az embert, ha nem az egységkártyája? És persze: a tapi! (feltúrja a szobát – ami a csekély bútorozottság miatt nem túlzottan embert próbáló feladat – és különbözõ sarkokból (ágy alól stb.) összeállít egy tisztes egységkártyagyûjteményt)

Termelj, fogyassz, termelj fogyassz! – mondja a felcsendülõ dal, mely szerint az emberi létnek nem a folyamatokban részt vevõ személyiség a lényege, hanem a tevékenység, ti. hogy minden esetben ugyanaz a munkadarab jöjjön létre a folyamat végén, illetve ugyanaz a darab kerüljön vissza – bárkihez. Egyedül ez az, ami méltó az emberhez!

Közben a megénekelt helyzetek szereplõi, mint afféle fantomok megjelennek a szobában, mintha Simon segítségére sietnének a kétségbeesett keresgélésben, sõt, némelyikük maga nyújt át egy-egy egységkártyát, egyúttal eljátsszák a megénekelt szituációkat, különös tekintettel e körforgás céltalanságára.

SIMON (önelégülten szorongatja a kártyapaklit) Íme, a bizonyíték, mennyire ember vagyok! (bánatosan átpörgeti a lapokat, rázogatja a füle mellett, csörög-e még bennük valami) E döntõ pillanatban sajnos éppen érvénytelen ember... (megpillant a szoba közepén egy papírtekercset; meg merne rá esküdni, hogy az imént még nem volt ott) Nana! Várjunk csak ezzel a minõsítéssel! Ahol a legnagyobb a szükség, ott elég nagy a szükség! (lecsapja a kártyáit és körözni kezd az ismeretlen tárgy körül) Mintha a semmibõl jelent volna meg ez az izé... Hiába, az élet nagy fordulatai mindig... nagy fordulatok! Hamarabb utólérik a sánta kutyát, mint az egészségeset! A végén csattan, ami nem az elején! (hirtelen felkapja a tekercset) Ne késleltessük a pillanatot, hiszen akkor is eljön! (kibontja a tekercset, megnézi, megfordítja, visszagordítja; alaposan megvizsgálja a külsejét és a belsejét is, miközben fel-felkiált:) Hú! Hûha! Nahát! (végül csüggedten felnéz) Na, ez az. Amibõl egy szót sem értek. (ismét maga elé emeli a tekercset, és fennhangon – iskolásan, idõnként el-elakadva – olvassa) Parancsolom néked, hatalmas Astarath, pokol lakója, hogy jelenj meg hívásomra emberi alakban és rossz szagoktól mentesen és részesíts engem a megegyezés által, melyet kész vagyok aláírni veled, abban a gazdagságban, melyre szükségem van. Gyere haladéktalanul, máskülönben örökké kínozni foglak a hatalmas igék erejével és Salamon Nagy Kulcsával, melyet akkor használt, mikor a lázadó szellemeket egy szerzõdés elfogadására kényszerítette. Ezért jelenj meg oly gyorsan, ahogy csak tudsz, különben állandóan gyötörni foglak a Kulcs hatalmas igéivel! (döbbenten mered a szövegre)

Folytatása következik

LUCIA (megjelenik az ajtóban; csinos, filigrán, fiatal nõ, amolyan üzletasszonyos – a nem konzervatív fajtából – megjelenéssel) Azt ne tedd.

SIMON Hogy... Hogy én? Dehogy... Isten õrizz! (Nemigen hisz a szemének.)

LUCIA Szólítottál.

SIMON (Úgy véli, érti és felfelé mutogat) Ó, értem már! A... az izé... szóval...

LUCIA Hallgatlak.

SIMON A strici...

LUCIA (még soha nem hallotta ezt a szót) Strici?

SIMON Strici. Hát istenem.

LUCIA (érzékenyen reagál) Vigyázz a szádra!

SIMON Ha egyszer tényleg strici!

LUCIA Vagy úgy... Ez a neved?

SIMON Dehogy. Úgy értem, a strici a harmadikon lakik.

LUCIA Nos, további bizonyítékok nélkül is elhiszem, hogy számos rejtelmes és bizonyára hatalmas bûvige birtokában vagy. Kössük meg hát a szerzõdést.

SIMON Nem, kérem, nem veszek semmit.

LUCIA (palástolni szeretné kétségbeesését) Úgy érted, hiába jöttem?

SIMON Úgy értem, nem tudok venni.

LUCIA Mi akadályozhat meg benne? Ez az üzlet csakis kettõnkön áll!

SIMON (hitetlenkedik) Minden egyéb körülménytõl függetlenül?

LUCIA Minden egyéb körülménytõl függetlenül.

SIMON (csábítónak tartja az ajánlatot, bármi legyen is az üzlet tárgya; kezdi komolyan mérlegelni) Ez esetben...

LUCIA Persze, az észszerû határokon belül.

SIMON (csalódott) Értem. Hát ilyen ajánlat naponta akár ezer is akad a tapireklámban. Mindegyikben vagy egy ha, ami miatt egyik sem nekem szól. Ha van elég egységed, ha még több egységed van, ha nem tudsz mit kezdeni az egységeiddel...

LUCIA Az én ajánlatom kifejezetten neked szól. És semmi nem szabhat határokat! Legfeljebb befolyásolhatja némely tényezõ.

SIMON Na tessék.

Lucia dala elsorolja, melyek azok a tényezõk, melyekre bármely döntés meghozatalánál, illetve az eredményesség vizsgálatánál tekintettel kell lenni: a csillagok állása, a dimenziók egymásra hatása, a létezõk létezése, a nemlétezõk megnyilvánulása és meg nem nyilvánulása – valamint mindezzel összefüggésben az egyetemes egyensúly pillanatnyi helyzete. Simon kezd felderülni, mert, mint azt nem mulasztja el megjegyezni, az õ szerény kívánságainak édeskevés köze van mindehhez.

LUCIA Döntsd el, mit kívánsz!

SIMON (sóváran szemügyre veszi a lány idomait.) Mondjuk... egy új tapivizort.

LUCIA Egy... micsodát?

SIMON Ej, hát mindenki tudja, mi az a tapivizor!

LUCIA Attól tartok, efféle dologról nem szólnak az instrukcióim. A neve alapján leginkább valami lábasfejût tudnék elképzelni... (ezen aztán muszáj egy pillanatra eltûnõdnie) Mondd, mihez lehet kezdeni egy lábasfejûvel?

SIMON Na figyelj...

(Erélyes kopogás hallatszik az ajtó felõl)

LUCIA (az ajtó felé int) Csak nem a tapivizor?

HILDA ASSZONY (benyomul) Hõs úr, remélem... (felfedezi a vendéget és elakad a szava)

LUCIA (leginkább saját maga számára vonja le a tanulságot) Nem. Egy lábasfejû azért valamivel szimpatikusabb.

HILDA ASSZONY (megjön a szava) Ohó! Hát így állunk!

SIMON Higgye el, Hildácska, ez valami súlyos félreértés.

HILDA ASSZONY Ez nem féreértés, hanem a házirend súlyos megsértése, és természetesen emeli az adóssága összegét.

SIMON (alázatos) Igenis... természetesen máris rendezem. (felmarkolja az imént félredobott kártyacsomagot, és az egyik lapot Hilda asszony kezébe nomja)

HILDA ASSZONY (foga közé kapja a kártyát, és ráharap; pénztárgép csilingelése hallatszik, ám aztán fülsértõ, karistoló hang jelzi a kártya érvénytelenségét. A hölgy mélyen megbotránkozik.) Mit jelentsen ez a hitelkártya?!

SIMON Hogy esetleg kaphatnék még egy egészen rövid lejáratú hitelt.

HILDA ASSZONY Szó sem lehet róla!

SIMON Akkor talán... (egy másik kártyával próbálkozik)

HILDA ASSZONY (miután beépített berendezése jelzi a hibát visszadobja a kártyát) Nem nyert!

SIMON Ó, csakis ez a pokoli felfordulás az oka... Parancsoljon!

A következõ lap is kerül sorra, hasonló eredménnyel. Csak úgy röpködnek közöttük a lapok oda-vissza, oda-vissza. Közben Lucia felemel egyet az eldobott egységkártyák közül és érdeklõdve megvizsgálja.

HILDA ASSZONY Bukott!

SIMON Huszonegy!

HILDA ASSZONY Bank nyert!

SIMON Kontra!

HILDA ASSZONY Lépéshiba!

SIMON (kétségbeesésében több lapot nyújt át egyszerre) Royal flush!

HILDA ASSZONY Az egy másik játék, Hõs úr. (Különösebb indulat nélkül Simonhoz vágja a lapokat) Mit tud még kijátszani?

SIMON (álszenten próbálkozik) Mondjuk, ezt a remek tapivizort.

HILDA ASSZONY (mohón érdeklõdik, bár megkísérli leplezni) Nem is tudom, Hõs úr... Nagyon drága típus... (mintegy hipnotizálva közeledik a készülékhez)

SIMON Valahogy majd elszámolunk vele.

HILDA ASSZONY (bekapcsolja a gépet) Ilyenkor ismétleik a kedvenc sorozatomat... A "Bõr és bársony"-t. Sose mulasztom el... Csak ha bizonyos lakók miatt lemaradok róla! (bedugja a kezét és felsikolt; miként az imént Simont, most õt rázza meg – hasonló hatással – a zárlatos tapivizor.)

LUCIA (kezdi megérteni az összefüggéseket; elámul) Szerfölött érdekes!

SIMON (minden meggyõzõdés nélkül megkísérli kimagyarázni) Mûsorváltozás, tetszik tudni. Történetesen egy megrázó horrort tûztek mûsorra. Kalapács és sündisznó.

Hilda asszonyon látni, hogy Simon magyarázkodása teljes mértékben eredménytelen maradt. A tárva-nytva álló ajtón át belép az ingerült Morphosio.

MORPHOSIO Mi az ördög folyik itt?

LUCIA (egyik meglepetés a másik után) Tessék?!

SIMON Á, üdvözlöm, kedves szomszéd.

MORPHOSIO A maga örökös hangoskodása egyszerûen tûrhetetlen!

SIMON Dehát nem is én...

MORPHOSIO Az engem nem érdekel. Már megint a maga szobájában áll a ramazuri! Hálás lennék, Hilda asszony, ha a béke, a nyugalom és a rend, igen, mindenekfölött a rend érdekében végre kitenné a szûrét ennek az alaknak!

HILDA ASSZONY Éppen azon vagyok, Morphosio úr.

MORPHOSIO (vastag jegyzetfüzetet húz elõ a zsebébõl) Hadd szolgáljak néhány adalékkal a viselt dolgairól...

HILDA ASSZONY Nem szükséges. Nem fizet, és ez több, mint elegendõ ok!

MORPHOSIO Nem fizet?! (õszintén megbotránkozik; undorodva szemléli Simont) Én már régen megmondtam, hogy ez lesz a vége! Hát jó anyád nem tanított meg rá, hogy...

SIMON (sarokba szorítva) Ne anyázz!

MORPHOSIO (zavartalanul alkalmazza az újabb szófordulatot) Hát jó apád nem tanított meg rá...

SIMON (kétségbeesetten fordul Luciához) Csinálj már valamit!

LUCIA (Simonhoz) Akkor megegyeztünk?

SIMON Amiben csak akarod!

LUCIA Így görbülj meg? (az ujjával mutatja, hogyan)

SIMON Már görbülök is! (egész testével mutatja, hogyan)

LUCIA (átveszi az irányítást) Úgy látom, ideje megmagyaráznom a helyzetet.

MORPHOSIO Na, maga is jóféle lehet.

LUCIA Az nézõpont kérdése, jó uram. Ön például a szívére hallgat inkább, vagy az eszére?

MORPHOSIO Mit képzel rólam? Természetesen egyikre sem! Az ember tudja, mikor hogyan kell viselkedni!

LUCIA Ó, az sok mindent megmagyaráz. (Hildához fordul, és egy vadonatúj kártyát nyújt át neki) Nyugodjon meg, asszonyom, ennek a csekély fizetési késedelemnek csakis én vagyok az oka.

MORPHOSIO Micsoda újfajta szokások! (mindenesetre hozzáírja az esetet a listájához)

HILDA ASSZONY (eleinte rettentõ gyanakodva harapdálja a kártyát, aztán egyre jobban felderül, miközben a pénztárgép dallamos hangja jelzi a mûvelet hitelesítést)

Idilli hangulatban és egyetértésben zengenek a társadalmi együttélés alapvetõ normáiról, melyek rugalmas határa azzal jellemezhetõ a legrövidebben, hogy aki fizet, az belül van rajta, aki nem, az kívül reked.

MORPHOSIO (alapvetõen gyanakszik Simonra) Azért csak várjuk ki a végét!

HILDA ASSZONY (értetlen) Kiét?

Morphosio magyarázkodni akar, de nem tudja, honnan is kezdje kifejteni ezt az oly nykvánvaló kérdést. Végül csak tehetetlenül legyint és Hilda asszonnyal együtt távozik, illetve:

Folytatása következik

LUCIA Boldog vagyok, hogy végül is szót értettünk egymással.

SIMON Kényszer volt!

LUCIA Senki nem kényszerített, hogy hozzám fordulj. És magad mondtad azt is: Jelenj meg hívásomra, Astarath, pokol hatalmas lakója...

SIMON (kezdi megérteni az összefüggést) Tehát te vagy Astarath!

LUCIA Nem. Én Lucia vagyok. Helyettesítek.

SIMON (keresi az idézõformulát tartalmazó tekercset) Hová az ördögbe tettem?... Ó, bocsánat. Nem személyeskedésnek szántam.

LUCIA Az az igazság, hogy ez az elsõ munkám.

SIMON (kénytelen belátni, hogy a tekercsnek nyoma veszett) Eltûnt!

LUCIA Nem tûnt el, csak visszatért a származási helyére. Az egyensúly jegyében.

SIMON Ezek szerint te tényleg... igazán onnan jöttél? Dehát ilyesmi csak a mesében létezik!

LUCIA Ha szerinted mi most a mesében vagyunk, akkor kívánj bátran valami meséset. Végtére is az ember mindig magasabbra tör.

SIMON (bizonytalan) Na igen. Az igaz. Nagyon igaz. Már másoktól is hallottam.

LUCIA És lehet-é elégedett az, aki magasabbra tör?

SIMON (szokatlan erõfeszítést tesz: vadul gondolkozik) É... é... é?... é!... Aha! Vagy úgy! Szóval, hogy elégedett... Az bizony nem vagyok! A legkevésbé sem!

LUCIA Mondd hát, mit kívánsz?

SIMON Hû! (megérzi, hogy itt a sorsfordító pillanat, amit nagy botorság volna elkapkodni). Nahát! (szünet) Azt a mindenit! (szünet, miközben izgatpttan járkál fel és alá.) Szavamra, mint valami komicsban! (szünet, mérlegeli a dolgot) Na, várjunk csak egy kicsit. (szünet) Igazán? Igazán kívánhatok?

LUCIA Azért vagyok itt.

SIMON (félreérti, vigyorog, méricskéli a lányt) Na persze... Persze. Nem mondom, hogy nem érzem magam végtelenül megtisztelve. Hát hogy a fenébe ne! Dehát az ember ne pocsékolja ilyen hívságos dolgokra azt az egy kívánságát, ugye...

LUCIA (fölényesen mosolyog) Egy? Azt mondod, egy:?

SIMON Hé, hé, máris visszaszívnád?

LUCIA Értsd meg, ember, elérhetsz bármit! És ha kevesled, amit elérsz, már száguldunk is tovább!

SIMON Beszéljünk komolyan. Valami ügynök vagy, igaz?

LUCIA Olyasféle.

SIMON (ismét feltámad a gyanúja) Akkor nagyon sajnálom, de mégsem veszek semmit..

LUCIA Már elkötelezted magad!

SIMON Semmit nem írtam alá.

LUCIA Mindörökké nyoma van annak, ami megtörtént, megtörténik, vagy megtörténik majdan. Különben is, ki mondta, hogy venned kell?

SIMON (keserûen felnevet) Mondhatom, nem fogod sokra vinni ezen a pályán!

LUCIA (láthatóan érzékenyen érinti ez a megjegyzés) Megteszem, amit tudok. És tõled sem kívánok többet.

SIMON De mi az ára? Mit adhatok cserébe én?

LUCIA Ó, nincs szükség fizetségre.

SIMON Nincs?

LUCIA Bizonyos értelemben.

SIMON Akkor legjobb lesz, ha ennél a bizonyos értelmezésnél maradunk. Roppant szimpatikus hozzáállás. És igazán, de igazán bármit kívánhatok?

LUCIA Csak okosan. Elõször gondold végig, milyen vágyak vezérelnek.

SIMON Amikor kisfiú voltam, annyi midenre vágytam... Aztán egyre nagyobb lettem, a vágyak meg egyre jelentéktelenebbek.

LUCIA Nem hiszem, hogy nincs semmi, amire igazán vágyakoznál.

SIMON Dehogyincs! (letépi a falról az újságból kilépett posztert) Õ az!

LUCIA (átveszi a lapot, megszemléli, morzsolgatja. Hitetlenkedik) Ez?!

SIMON Õ az, õ! Hát nem gyönyörû?

LUCIA Micsoda szokások! Majd tájékoztatnom kell a központot, hogy végzetesen elavult dokumentációnk.

SIMON (visszaszerzi az újságlapot, hátha véletlenül tényleg mást ábrázol, mint eddig) Miért? Hát mi baj vele? Maga a tökély!

LUCIA De hiszen ez csak egy darab papír!

SIMON Nem látod mi van rajta?

LUCIA Dehogynem. (õszinte igyekezettel forgatja a lapot) Sötétebb és világosabb rózsaszínû foltok.

SIMON Ez Sylvia! Sylvia! De Robben báró, a bankár csodálatos leánya!

LUCIA Ez a darab pa... Jó, jó, csak ne bosszankodj. Tehát, ha jól értem, Sylvia De Robben szívére áhítozol.

SIMON Úgy van. A szívére. (észbe kap, nehogy ez a furcsa lány szó szerint értse) Meg a testére.

LUCIA Helyen vagyunk. A test ördöge.

SIMON Tessék?

LUCIA Hallgatlak.

SIMON De a hozománya sem jönne kifejezetten rosszul.

LUCIA Remekül hangzik! Nézzük, mit tehetünk. Talán elutasította közeledésed?

SIMON Ugyan!

LUCIA Netán bõsz atyja áll a szerelmes szívek útjába?

SIMON Bõsz? Na, azt el tudom képzelni. Fõleg, ha összejönnénk a lánya ügyében. Az az igazság, hogy errõl az oldaláról nemigen ismerem. õszintén szólva nem valószínû, hogy kitörõ örömmel fogadna be a családjába.

LUCIA (gyanút fog) Egyáltalán... próbálkoztál már?

SIMON Csak nem képzeled? Hogy én... Sylviát... csak úgy?! Hogy éppen én! (szívére szorítja a posztert) Sylvia a társasági élet virága! Mit virág, valóságos ékszer! Minden újságban benne van a képe! A tapihírekben is rendszeresen szerepel! Hát akkor hogy is gondolhatod, hogy én, én, nyomorúságos földi pondró, akinek felmondtak a munkahelyén akinek elõbb vagy utóbb felmondják a szobáját is, akinek a jövõje még a múltjánál is kilátástalanabb, pedig elhiheted, abból sem láttam ki, szóval, hogy fogom magam és... Na nem, ez teljesen elképzelhetetlen! Persze... (reménykedve elõpislant a poszter mögül) ha valóban tudnál segíteni...

LUCIA Vágjunk bele!

ALÁMONDÁS Huss! (miközben a Hõs és Lucia elvágtatnak dolgaik után.)

Folytatása következik

Simon és Lucia a bokrok mögül lesik a De Robben-birtokot.

SIMON Ott! Õ az! Nézd, most ereszkedik a vízbe! Ott, a hattyúk mellett!

LUCIA (közönyös) Látom.

SIMON Ez igen, ez ám az élet. Saját mûtó. Saját mûnádas. És a lehetõ legigazibb saját gorillák!

LUCIA (ezen azért meglepõdik kissé) Majmokat is tartanak?

SIMON Haha! Nagyon jó! Van is benne valami. A testõrökrõl beszélek. Távol tartani... például a magamfajtákat. Legalább hat izomkolosszus! Nos, mi a javaslatod?

LUCIA Mondjuk... láthatatlanná teszlek.

SIMON Pompás! (elkomorodik) Vagyis pompás, de...

LUCIA (ingerült) Hogyhogy pompás, de? Vagy pompás, vagy de!

SIMON Gondold csak el, miként ébresszek vonzalmat magam iránt, úgy, hogy Sylvia csupán azt érzi, hogy láthatatlan kezek tapizzák és szellemszavak suttognak bókokat neki?

LUCIA (meglepõdik) Megszívlelendõ ellenvetés!

SIMON Van egy ötletem!

LUCIA Figyelmre méltó fejlõdést mutatsz.

SIMON Fejlõdés? Szó sincs róla! Csak a lehetõség hiányzott mindeddig! Nos, arra gondoltam, a legcélravezetõbb volna kész tények elé állítani az egész finnyás familiát. Egy gyors lerohanás... Át tudnál változtatni?

LUCIA Az attól függ. Bizonyos struktúrák ugyanis...

SIMON Semmiféle struktúra. Hattyúvá!

LUCIA (megkönnyebbül, hogy ennyi az egész) Semmi akadálya. Az alkotóelemek hasonlósága révén...

SIMON Helyes. Akkor tedd meg! És mint egykor Zeusz, hattyú képében közelítem meg szívem választottját! A gorillák még csak nem is álmodnak errõl a lehetõségrõl! Ha-ha!

Folytatása következik

Miközben felzeng a

Hattyú-blues a természetes élet csendjérõl, békéjérõl, ártatlan örömeirõl és gyönyörûségeirõl, leginkább pedig a természetességérõl,

Simon, immár mint hattyú úszva közelít a fürdözõ Sylviához, miközben ártatlanul zengi a szerelem és önnön leleménye dícséretét. Mintegy véletlenül egyre közelebb és közelebbkerül; a bokrok között leskelõdõ majmok gyanútlan közönnyel szemlélik, csupán a többi hattyú figyel fel rá. Aztán elérkezik a pillanat, mikor már nem bír tovább sem magával, sem az érzelmeivel, és – a dal aktuális sorainak megfelelõen – a legközelebbi tojóra veti magát, végtére is, hiteles hattyúként nyilvánvalóan az ellenkezõ nemhez tartozó hattyú iránt támad fel benne a vágy. Ezt viszont már a hím hattyú nem állhatja tétlenül és harciasan a betolakodóra ront. Simon kétségbeesett menekülés közben kénytelen nefejezni a dalt:

SIMON Hülye madár, neked semmi sem szent?!

A gorillák persze most sem kapcsolnak. Hiszen csak majmok.

Folytatása következik

SIMON (porcikáit fájlalva, egy-egy árva tollat elhullajtva bebiceg) Milyen rohadt kemény csõre van ennek a dögnek! A fenébe! Mit mûveltél?

LUCIA Átváltoztattalak. Ahogy kérted.

SIMON Ennyire azért nem kellett volna alaposnak lenned! Egyszerûen képtelen voltam ellenállni annak a nyomorult tojónak.

LUCIA Hiszen átváltoztál.

SIMON Tudhattad volna, hogy nem egészen így gondoltam!

LUCIA Vagy átváltozol, vagy nem. Nincs középút.

SIMON Elég felháborító... Miért nem figyelmeztettél?

LUCIA Miért kell erre figyelmeztetni?

SIMON (némi kényszeredett hallgatás után felélénkül) De milyen szerencse, hogy így történt! Hiszen ha célba érek – (figyelme ismét a fürdõzõ Sylvia felé fordul) hû, micsoda céltábla! –, végül is ki érné el azt a sikert? Megmondom: az az idióta madár, aki az imént voltam! Nem pedig én, Hõs Simon! Most képzeld el, Silivia még beleszeretett volna abba a szárnyas dunyhába! Esküszöm, így történt a legjobban, hogy nem történt semmi. Csak az az ostoba gácsér... No, semmi baj, az ember ne legyen telhetetlen. Jobb lenne inkább úgy intézni, hogy Sylviát, mondjuk, elrabolják, de akkor ott termek én, és...

LUCIA És?

SIMON És megmentem!

LUCIA Rendben. Máris indulhatsz!

SIMON Ugyan, a gorillák...

A gorillák bezuhannak a színre és hangosan hortyognak.

SIMON (enyhén hisztérikus) Mit csinálhatok én, ha még a gorillákat is ilyen könnyen elintézték?!

LUCIA Ne légy kishitû. Végtére is ketten vagyunk.

SIMON Ketten! Bocsánat. Elfeledkeztem róla. Akkor most fussunk mind a ketten, de minél gyorsabban!

LUCIA Itt maradsz! És figyelj!

Folytatása következik

A hét ufonauta-törpe a vállára emelt ládában hozza Sylviát. Az ufonauták turistának vannak öltözve, napszemüveggel – ez amúgy is nagyszerûen illik a szemük formájához –, fényképezõgéppel, térképekkel felszerelve. Masírozásuk közben önfeledten zengik a

Törpe-indulót; arról, hogy nagy a világ(egyetem), de kicsi a törpe, ami így van rendjén, hogy könnyebben elférhessen ez egyik a másikban, és mindezek ellenére a másik is elfér az egyikben, egyáltalán: a törpéké a világ!

SIMON (halálra rémül) Atyavilág, földönkívüliek!

LUCIA (nincs meghatva) Az még nem olyan különlegesség. A mindenség nagyobb része eredendõen Földön kívüli.

SIMON Na persze, mit tudhatsz te az UFO-król... Tûnjünk el!

LUCIA Akkor hogyan mented meg a választottad?

SIMON Ó, az ördögbe... bocsánat, elragadtattam magam.

LUCIA Nem tesz semit. Idõnként velünk is elõfordul. Olyankor azt mondjuk (pironkodva suttogja): az angyalát!

SIMON Akkor hát az angyalát, nyomás, mielõtt észrevesznek! Megbénítják az akaratunkat, és azt csinálnak velünk, amit akarnak!

LUCIA Légy férfi!

SIMON Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat.

LUCIA (mutatja a követendõ utat, ami az ufonautákhoz vezet) Mars!

Folytatása következik

Az ufonauták észreveszik az elõlépõ Simont.

TUDÓS UFONAUTA Nicsak, újabb egyed!

MORGÓ UFONAUT Az elfogott darab sokkal jobb állagúnak látszik.

SZENDE UFONAUTA Ne használj ilyen kifejezéseket!

NÁTHÁS UFONAUTA Emberszagot érzek! Hapci!

ÁLMOS UFONAUTA (ásít) Szóljatok, ha továbbmegyünk. (addig szundít egyet)

TUDÓS UFONAUTA Nekem feltétlenül jáh ez a szuveníh a becses ihatom elveszítésééht!

VIDOR UFONAUTA Hiszen te magad vesztetted el! Hihi!

IDEGENVEZETÕ Végül is... Belefér a kvótába.

Az ufonauták hortyogó társukra állítják az üvegtartályt és Simon felé fordulnak. A háttérbe húzódó Lucia elhárító varázslatot alkalmaz.

UFONAUTÁK Te most nem hallasz minket, te most nem hallasz minket...

SIMON (még bizonytalan) Mi van?

UFONAUTÁK Te most nem hallasz minket, csupán a gondolataink sugárzását érzékeled, a gondolataink sugárzását érzékeled és ellenvetés nélkül követed minden utasításunkat, követed minden utasításunkat!

SIMON (hogy nem hat az igézés, megjön a bátorsága) De ti hallotok engem, ti hallotok engem, és ajánlom, hogy eresszétek szabadon azt a lányt!

Az ufonauták meghökkennek, hogy hatástalan a kiszemelt áldozat akaratának a blokkolása. Röviden megvitatják a váratlan fejleményt, aztán elõretaszigálják az Idegenvezetõt.

IDEGENVEZETÕ Szabadon eresztjük, ha egyetlen elfogadható érvvel megindokolod követelésed!

SIMON Mert... Mert... Mert nem helyes a viselkedésetek.

IDEGENVEZETÕ (miután tanácskozik a többiekkel) Nem elfogadható.

SIMON Mert... ez az eljárás sérti az alapvetõ emberi jogokat.

IDEGENVEZETÕ (az újabb kupaktanács végeztével) Ez egy teljesen mellékes, a tárgyhoz nem tartozó szempont.

SIMON Mert megalázó az emberiségre nézve!

IDEGENVEZETÕ (erre már csak legyint, míg a többiek – lenézõ véleményüket érzékletesen kifejezendõ – becsmérlõen huhúznak.)

SIMON Mert mindnyájatokat pofán váglak!

IDEGENVEZETÕ Ez egészen biztos?

SZENDE UFONAUTA Juj, de durva!

SIMON Mérget vehettek rá!

TUDÓS UFONAUTA Úgy éhted, juttassunk toxikus anyagot a szehvezetünkbe? Kifejtenéd hészletesebben, egészen pontosan mihe gondolsz?

SIMON (nekigyûrkõzik) Boldogan, törpikék!

Simon az ufonauták közé ugrik és a sajátos képregénykoreográfia alapján osztogatni kezdi ökölcsapásait, minden találatnál bemondva:

– Durr! (avagy Puff!)

míg az ufonauták egy-egy hangos

– Reccs!

által jelzik, hogy törnek vékony csontjaik. Úgyhogy viszonylag gyorsan feladják a küzdelmet.

TUDÓS UFONAUTA Nyomósak az éhveid.

VIDOR UFONAUTA (nekikeseredve) Hihi...

MORGÓ UFONAUTA (fejbe vágja) Mit vigyorogsz, te ütõdött?!

NÁTHÁS UFONAUTA (amúgy is apró, és most ráadásképpen bevert orrával nagyokat szipákol a levegõbe) Bámulatos! Elmúlt a szénanáthám!

SIMON (az üvegtartályra mutat) Azonnal tegyétek le Sylviát!

A vert sereg rázendít az iménti indulóra – melynek mondandója elég sajátságosan hangzik ebben a helyzetben – és tovabotorkál. Menet közben megtaszítják és magukkal ragadják szundikáló kollégájukat, miáltal lezuhan és darabokra törik az üvegláda. Sylvia mindezen megrázkódtatások ellenére rezzenéstelenül alszik tovább.

Folytatása következik

Simon elérzékenyülve közelebb óvakodik álmai asszonyához és fölé hajol.

SIMON Sylvia!

LUCIA (ceremóniamesterként vezényli a jelenetet) Zene!

Érzelgõs zene csendül fel.

LUCIA Puttók!

Kisebb-nagyobb puttók potyognak az égbõl és nagyokat puffanva csapódnak a földbe. Simon mindezt észre sem veszi. Áhítatosan megcsókolja Sylviát.

SYLVIA (álomittasan nyûgösködik) Kicsi emberkék... Hol vagytok, törpikék?

SIMON Jöjj hercegnõm, hadd vezesselek otthonodba. Atyád minden bizonnyal szörnyen aggódik érted.

SYLVIA (felül, döbbenten Simonra bámul) Hát te miféle bunkó vagy?

SIMON A szabadítód, drága Sylvia!

SYLVIA Te? Te?! (végigméri) Pfuj, mindjárt elhányom magam!

SIMON (az ördög felé kacsint) Hogy évõdik a kicsike!

LUCIA Ez az! Csak ellenállhatatlanul! Késõbb találkozunk! (el)

SYLVIA Ah... Mindig is idegenkedtem kissé az alsóbb néposztályoktól, de be kell vallanom, hogy közelebbrõl egyenesen visszataszítóak! Szóval... Tényleg te szabadítottál ki?

SIMON (ellenálhatatlanul ömlengve) Én, Hõs Simon, leghûségesebb csodálód és rajongód!

SYLVIA Na... Menjünk, te pondró.

Folytatása következik

Simon De Robben báró szalonjában feszeng egy pamlagon a halálosan unatkozó Sylvia mellett, míg az energikus báró fel-alá járkál.

DE ROBBEN Igaz ez? Igaz lehet?

SYLVIA (ásít) Én is meglepõdtem, de így történt, papa.

DE ROBBEN (õszinte csodálattal) Hogy mit ki nem talál ez a gyerek, csak hogy demonstrálja a fgüggetlenségét! Nos, ha valóban ez a tényállás, márpedig Sylvia, eltekintve bizonyos sajátos körülményektõl, még soha nem hazudott nekem, akkor fogadja a legmélyebb hálámat, fiatalember.

SIMON Ugyan... A helyemben bárki megtette volna.

DE ROBBEN Nem kétlem, fiatalember, egy percig sem kétlem. De tény, hogy éppen maga, és nem bárki volt az, aki megmentette imádott leányomat. Tárgyaljunk hát a jutalomról.

SYLVIA (mint aki elmulasztott egy lehetõséget) Pedig bárki lehetett volna.

SIMON Nem azért tettem, De Robben úr.

DE ROBBEN Ez kétségkívül roppant megható, dehát az üzlet az üzlet. De Robbent senki nem mondhatja szûkkeblûnek! Ahogy Sylviát sem, ugye, kislányom?

SYLVIA (dülleszt, így egészen nyilvánvalóan látszik, hogy szûkkeblûségrõl a legkevésbé sem lehet szó) De nem ám, papa.

SIMON Ha szabad kérnem...

DE ROBBEN Szabad, szabad, hát hogyne lenne szabad, drága barátom! Csak bátran, hiszen éppen erre bíztatom! (elõkapja a csekkfüzetét) Mondja az összeget!

SIMON Ó, nem... számomra a világ minden kincse sem ér fel Sylvia egyetlen pillantásával...

DE ROBBEN (parancsol) Sylvia! Pillants!

SYLVIA Igenis, papa. (engedelmesen Simonra pillant; nagyon pillant)

DE ROBBEN Kislányom, illene hálásabbnak mutatkoznod! Pillants még egyszer!

SYLVIA Igenis, papa. (mint fent)

DE ROBBEN Nos, édes öregem...

SIMON (sietõsen közbevág) Úgy értem, számomra az lenne a legteljesebb boldogság, ha egész életemben magamon érezném ezt a pillantást.

DE ROBBEN (eltûnõdik a dolog realitásán) Lehetetlen... Pislogni csak kell néha... továbbá aludni is... (szörnyû sejtelem támad benne) Mégis, hogy képzeli?

SIMON (elszánja magát) Megkérem a leánya a kezét!

DE ROBBEN (meghökkenve Sylviára néz) Sylvia?

SYLVIA (vállat von) Ha kiszabadulhatok innen, akkor akár az ördöghöz is.

SIMON Ahogy én az ördögöt ismerem, az roppant érdekes lenne...

SYLVIA (utálkozva méregeti Sinont) De még nem döntöttem el, vagyok-e annyira kétségbeesett, hogy hozzámenjek ehhez a micsodához.

DE ROBBEN (mindenesetre gondosan elteszi a csekkfüzetet) Rendben van, fiatalember, De Robben báróról senki nem mondhatja, hogy a boldogság útjába áll, de... (kritikusan szemügyre veszi a még mindig pizsamában feszítõ Hõst) Nem szokatlan kissé az öltözéke?

SIMON Attól tartok... Valahol az elsõ képkockák között elfelejtettek átrajzolni.

DE ROBBEN Vagy úgy, vagy úgy... Roppant kellemetlen. De megbocsájtható. Én egy csöppet sem ragaszkodom a formaságokhoz. És hogy tervezi, mibõl fognak élni? Mert egy percig em számítson rá, hogy abból lebzselhet a hátralévõ életében, amit én kemény robottal megszereztem!

SIMON (éppen erre gondolt) Isten õrizz!

DE ROBBEN Tájékoztatna a munkája természetérõl?

SIMON Pillanatnyilag... Úgy értem, jelenleg... Mármint, hogy teljesen átmenetileg... Nincs munkám.

DE ROBBEN (kissé szórakozott) Nagyon derék, nagyon derék... Talán valami csinos örökség?

SIMON A... a nagyapó pizsamája.

DE ROBBEN Remek, igazán remek, hadd hatjsam meg fejem az öregúr emléke elõtt... Ám erõsen kétlem, hogy eme pizsama, legyen mégoly tiszteletre méltó is, sikeresen kielégíthetné leányom, õszintén szólva csöppet sem szerény igényeit. Hiszen tudja, a társadalmi kötelezettségek, és így tovább, és így tovább... Egyáltalán, hol lakik?

SIMON A Frásznyavalya Rompalotában.

DE ROBBEN Érdekes... Hirtelen nem jut az eszembe, hol áll ez a palota.

SIMON Az egy panzió a Hamis Hatos negyedben. Frásznyavalyás, aki palotának nézi, de romnak egész pazar. (zavartan nevetgél a viccén, aztán, mikor látja, hogy senki nem derül vele, hozzáfûzi:) Ez a szlogenje.

DE ROBBEN Hiszen az egy alvilági negyed!

SIMON Az azért túlzás. Különben is, a helyzetem csupán átmeneti, mert...

DE ROBBEN (õszinte érdeklõdéssel) Csak átmenet? Lehet még lejjeb is csúszni?

SIMON Van egy remek szerzõdésem...

DE ROBBEN Ezt igazán õszinte örömmel hallom! A jó szerzõdés a jövõ záloga! Remélem, még sokra viszi!

SIMON Hogyne, uram, ez egészen bizonyos, minthogy...

DE ROBBEN Helyes, helyes, nagyon helyes, ugye, kislányom?

SYLVIA Igen, papa.

SIMON De ez egy olyan szerzõdés...

DE ROBBEN Hogy milyen a szerzõdés, azt majd az eredménye dönti el. Nos, ifjú barátom, jelentkezzen, ha már learatta buzgósága megérdemelt gyümölcseit. És jegyezze meg jól, hogy áldozat nélkül nincs siker!

Következik a bankár amolyan fõpapi himnusza (Simon és Sylvia ministrálásával), melyben azonosítja a kultikus áldozatot a pénzzel, hiszen köztudomású, mint oly találóan szoktuk kifejezni, hogy anyagi erõnk szerint áldozunk vágyaink elérésére. Miénk a világ (ere úgy látszik mindenki igényt tart), legalábbis, amit meg tudunk vásárolni belõle.

Végül jelzésére bejön egy gorilla és kiviszi Simont, majd egy hangos Puff! jelzi hõsünk nem éppen zökkenõmentes földet érését odakint.

Folytatása következik

LUCIA Lehetetlen!

SIMON Szó szerint így történt!

LUCIA Ó, szegény Simon. Tudom, most csalódott vagy, ám...

SIMON Csalódott? Szó sincs róla! De Robben új távlatokat tárt fel elõttem, bár tudtán és akaratán kívül. Immár magasztosabb célok hevítenek!

LUCIA (kezd egy kicsit aggódni) Szerzõdésünk értelmében továbbra is állok szolgálatodra. Hadd halljam hát magasabbra törõ vágyaidat!

SIMON Belátom, fel kell adni a kicsinyes terveket. Az igazságtalanság ellen akarok harcolni! Az egyetemes és örök igazságtalanság ellen!

LUCIA Pontosabban szólva?

SIMON Pontosabban szólva: hogy De Robben báró gazdag, én meg nyomorult, szegény ördög vagyok.

LUCIA (kimért) Ezzel a minõsítéssel nem érthetek maradéktalanul egyet.

SIMON Nézz meg jól!

LUCIA (megnézi)

SIMON Úgy, És most mondd a szemembe az igazat, hogy egy teljesen átlagos senki vagyok!

LUCIA Ez a kívánságod?

SIMON Ez!

LUCIA (feljegyzi a kívánságok sorába, de továbbra is hitetlenkedik) Mondjam?

SIMON Mondjad!

LUCIA (kötelsségszerûen) Egy teljesen átlagos senki vagy.

SIMON (keserû elégedettséggel) Na ugye. Ez a látszat. Ezzel szemben az az igazság is, hogy egy teljesen átlagos senki vagyok, hiába áll a személyi irataimban, hogy Hõs. Hõs Simon. Én valódi hõs szeretnék lenni! Egy igazi szuperhõs! Aki olyasmire képes, amilyenre senki más!

LUCIA Attól tartok, nem elég pontos a meghatározásod.

Simon alaposabban is kifejti

A szuperhõsrõl szóló dallal – Lucia pontosító kérdéseivel kísérve –, melybõl kiderül, hogy a szuperhõs rettenthetetlen, legyõzhetetlen (hacsak nem találkozik nála is különb szuperhõssel), és mindenekelõtt az igazság bajnoka. Legfeljebb az a kérdés marad nyitott, hogy miben is áll az a bizonyos igazság...

LUCIA Nem könnyû... Õszintén szólva nem is tartozik szorosan a szakterületemhez. De legyen óhajod szerint!

Szünet, melyet Lucia fõként meditálással tölt.

SIMON (izgatott) Na?

LUCIA Kész.

SIMON Kész?!

LUCIA (némi szakmai büszkeséggel) Hát persze.

SIMON Köszönöm! Nagyon köszönöm! Micsoda távlatok! Hidd el, máris egészen más embernek érzem magam! Csak úgy duzzadok az energiától! És... Ha szabad érdeklõdnöm, miben áll a rendkívüli tudományom?

LUCIA Meg tudod állítani az idõt.

SIMON Remek! (elkomorodik) Remek. És azzal mire megyek?

LUCIA Ezen még nem gondolkoztam. De nagyon valószínû, hogy az egész földkerekségen te vagy az egyetlen, aki képes rá, ilyenformán pedig teljesítettem egyeszségünk reám esõ részét.

SIMON Na jó, jó, de más szuperhõsök...

LUCIA Attól tartok, ezt velük kell megbeszélned. Mint említettem, az én képesítésem kissé eltérõ jellegû.

Folytatása következik

Felcsendül a Szuperhõsök bevonulása – az elõzõ betét parafrázisaként – és illõ hûhóval megérkezik néhány szuperhõs, hogy megismerkedjenek szigorúan zártkörû klubjuk legújabb tagjával. Az érkezõk: a foltos Leopárdasszony, a hatalmas, kövér Nagy Hamm, a Skorpióember és egy némileg a Batmanére emlékeztetõ öltözéket és maszkot viselõ alak. A Leopárdasszony és a Nagy Hamm a képregények szuperhõseinek testhezálló trikóját viseli, rövidke, teljességgel funkciótlan pelerinnel kiegészítve, ám a köpcös, puhánynak látszó Skorpióember kifejezetten hétköznapi konfekcióöltönyt visel, fegyverzete pedig egy jókora aktatáska.

LEOPÁRDASSZONY (megforgatja, megtapogatja Simont) Szóval te vagy az új fiú, édesem! Már annyit, de annyit hallottunk rólad! Mutasd magad! Ki sem mondhatom, mennyire örülök, hogy te is közénk tartozol... Az Ember, Aki Megállítja Az Idõt! De be kell érned az Idõember megnevezéssel. Képtelen volnék még egyszer kimondani egy ilyen hosszú nevet.

NAGY HAMM Pedig õ a csapat esze! Én például egyszer sem tudom kimondani.

LEOPÁRDASSZONY (még mindig Simont vizslatva) Nahát! Igazán cuki a pizsamád!

SIMON (meghatódva a nagy megtiszteltetéstõl) A Leopárdasszony! Személyesen!

LEOPÁRDASSZNY (leereszkedõ) Hát persze, hogy én vagyok az, drágám. Csak nem képzeled, hogy bárki is bitorolni merné a foltjaimat?!

NAGY HAMM (aggályosan megvizsgálja a nevezett foltokat) Errõl jut eszembe! Mit ajánlott a bõrgyógyász?

LEOPÁRDASSZONY (megvetõen legyint) Azt mondta, kinövöm. De a szülés is jót tenne. Kókler volt. És rágós.

SIMON És a Nagy Hamm! A kedvenc hõseim!

NAGY HAMM Meghiszem azt! Sokan szeretnének annyi hamburgert felfalni egy ültõ helyükben, mint én, dehát az az igazság, hogy verhetetlen vagyok.

Hangos süvítéssel egy kivehetetlen tömeg zúdul át a színpadon, majd eltûnik a túloldalon, ahonnan csattanás, csörömpölés és félelmetes ordítás hallatszik. Majd ugyanez a tömeg elsuhan visszafelé is, csaknem leverve lábáról a jelenlévõket, és hasonló kísérõjelenségek közepette távozik, mint az imént. Utánanéznek, megvárják, míg elhal a kétségbeesett üvöltés.

LEOPÁRDASSZONY (õszinte, szexuális vágyaktól sem mentes tisztelettel) Hát igen... a Superman!*

NAGY HAMM (oldalba böki Simont) Mindig ilyen szertelen a fiú. Tudod, az a rengeteg energia... (súgja) Igazán fordíthatná valami értelmes dologra is!

SUPERMAN (végre sikerül a megfelelõ ponton lefékeznie. Zaklatottan körülpillant, szórakozott kézmozdulattal üdvözli a többieket, aztán idegesen végigtapogatja magát: cigaretta után kutat. Kiveszi az egységkártyáját az övébõl, bosszankodva visszadugja) A fene egye meg, hogy nincs egy rohadt zseb ezen a hacukán! Adjatok egy cigit.

LEOPÁRDASSZONY (mutatja a táblát)

SUPERMAN (nehézkesen olvassa) No smoking... No smoking? Hát aztán? Nincs is szmokingom! Na, mi lesz már azzal a cigivel? (körbefordul) Nincs? Neked sincs? Hát az új havernak?

SIMON (miközben csodálattal csügg rajta) Sajnos...

SUPERMAN (rosszkedvû) Na, már ebbe a klubba is mindenfélét beengednek. (truccol)

SIMON (a feltûnõen csendes Skopióembernek) Micsoda élmény! Hogy én úgy beszélhetek magával a Supermannal, mint az egyik egyszerû, hétköznapi szuperhõs a másikkal... Sose hittem volna! És ti, a többiek... Káprázatos! Igaz is, bocsáss meg, de... Hirtelenjében nem jut eszembe a neved, pedig esküszöm, ezerszer láttalak... Izé... Itt van a nyelvem hegyén...

A többiek felfigyelnek és egyre inkább gyanakodva szemlélik a Skorpióembert.

NAGY HAMM Ide a bökõt, hogy én viszont sosem láttalak! Tényleg! Te ki vagy? Na?!

SKORPIÓEMBER (szégyenlõsen) Én vagyok a Skorpióember.

SIMON Ez az! Hát persze! Éppen ezt akartam mondani! Hiszen mindig is bámultalak!

SUPERMAN (képtelen magába fojtani a féltékenységét) Hohó, álljon meg a menet! Hogyhogy skorpió? A legkevésbé sem látszik skorpiónak! Ezzel az erõvel akár Tetûember is lehetne! Meg kell mondanom, jobban is illene hozzá.

LEOPÁRDASSZONY Igen drágám, meg kell mondanom, ez igazán érdekes kérdés! Miért éppen skorpió?

Némi vonakodás után a Skopióember közelebb inti a Leopárdasszonyt és megsúgja a választ. A Leopárdasszonyból a hitetlenkedés, a csodálat és a meglepetés kiáltása szakad ki, majd tovább adja az információt Simonnak. A Nagy Hamm sem akar kimaradni, õt Simon tudósítja. Ezután a Nagy Hamm is egészen másképpen pillant a Skorpióemberre. A Superman is feladja fensõbbséges tartózkodását. Érdeklõdésére a Nagy Hamm a fülébe suttogja, amit az imént megtudott.

SUPERMAN (fojtott hangon és egyre ingerültebben igyekszik megérteni) Hogy? Ne motyogj már! Miért skorpió? Hogy micsoda? A micsodája? (végül felkiált a felismerés örömével) Ja, mert éppen olyan görbe a farka! (elkomorodik) És azt hiszi, ez elég ok rá, hogy befogadjuk?!

LEOPÁRDASSZONY Engem tökéletesen meggyõzött! (nevéhez méltóan ruganyos léptekkel közeledik a Supermanhoz, harcra készen villogtatja karmait, meg-megvillantja tépõfogait) Csak nincs ellenvetésed?

SUPERMAN (visszakozik) Jó, jó... Ezen igazán kár összeveszni. Ha úgy gondolod, hát én semmi jónak nem vagyok az elrontója.

LEOPÁRDASSZONY (lazít) Mindig tudtam, édesem, hogy megértõ lélek vagy. (olvatag pillantást vet a Skorpióemberre, és cinkosan felmutatja begörbített mutatóujját, amolyan "Így görbüljek meg"-módon, melyre a Skorpióember – kissé savanyúan mosolyogva – ugyanezzel a jellel válaszol)

ÁLBATMAN (elõlép) Most pedig...

SIMON Várj, ne mondj semmit! Kitalálom!

ÁLBATMAN Csodálkoznék.

SIMON Egy pillanat az egész!

ÁLBATMAN De most...

SIMON Maradj egy kicsit csendben, hadd gondolkozzam.

Simon gondolkozik, miközben egyre kínosabban vigyorogva lapogatják egymást. A kínos vigyorgásnak az az egyik oka, hogy a türelmetlen Álbatman mind dühösebben és mind nagyobbakat csap Simon hátára, aki – úgy vélvén, ez afféle helyi szokás – hasonlóan egyre erõteljesebb csapásokkal válaszol.

SIMON (egy utolsó, megrendítõ ütést helyez el a másikon és diadalmasan felkiált:) Megvan! Te vagy a Batman!*

ÁLBATMAN (miután összeszi magát) Egy fenét. (pisztolyt ránt) Én vagyok a rabló. Úgyhogy az egész társaság fel a kezekkel, és ide a dohányt!

NAGY HAMM Hé, hé, lasan a testtel! Elõbb válasszunk fegyvert! Én a hamburgerre szavazok. Meglátjuk, milyen nagylegény vagy a nyolcvanadik hamburger után!

ÁLBATMAN (ráfogja a fegyvert a Nagy Hammra) Meglátjuk, milyen nagylegény vagy az elsõ golyó után.

NAGY HAMM (visszavonul) Bocs... Elsõre olyan jó ötletnek látszott.

ÁLBATMAN Nekem sokkal jobban tetszik a saját ötletem. Elõ az egységkártyákkal, de szaporán!

A szuperhõsök morogva, méltatlankodva, de meglehetõsen sietõsen átadják a kártyáikat, fél szemmel egyre a fenyegetõ pisztolyra sandítva. A Leopárdasszony szégyenlõsen elfordul, és a trikójából bányássza elõ a kártyáját. Simon gálánsan átnyújtja a pizsamája zsebében lapuló érvénytelen paklit, miközben alig tudja visszatartani a kacagását.

ÁLBATMAN (miközben törlesztésképpen istenesen hátba csapja Simont, elismerõen méregeti a kártyacsomagot) Nahát, pajtás, mégiscsak te vagy itt a legkomolyabb ember! (figyelme az LUCIA felé fordul) Gyerünk, szépségem, te sem maradsz ki!

LUCIA (meghökkenve, hogy ilyen erõszakosan kirángatják a kényelmes szemlélõdõ szerepébõl) Az angyalát! Tudod, kivel beszélsz, emberizink?

SIMON (gyorsan közbelép és magyarázkodás közben odébb tereli az Álbatmant) A... a titkárnõm. És az esedékes fizetése már itt van nálad. Használd egészséggel.

ÁLBATMAN (már-már meghatódik) Végre egy nagyvonalú ügyfél! Hidd el, ritkán találkozom ilyen nemes lélekkel!

SIMON Semmiség az egész, csak egy csöpp figyelem embertársaink iránt. Hová is junánk enélkül?

ÁLBATMAN Nem is sejted, milyen öröm ilyesmit hallani a mai világban!

Ismét barátságosan lapogatják egymást, a korábbi esethez hasonlóan egyre erélyesebben, míg az Álbatman észbe nem kap, és a pisztoly csövével odébb nem taszítja Simont.

ÁLBATMAN Elég a bizalmaskodásból!

SKORPIÓEMBER (közelebb inti a rablót és valamit súg a fülébe)

ÁLBATMAN (elhûlve rámered) Igazán?

SKORPIÓEMBER (szerényen, de határozottan) Bizony.

ÁLBATMAN Így görbülj meg? (mutatja)

SKORPIÓEMBER (bólint, és õ is mutatja, hogy vállalja ezt a kockázatot) Így.

ÁLBATMAN Ez esetben elnézést a zaklatásért. Természetesen tárgytalan az ügy.

SUPERMAN Ez nem igazság! Õ miért ússza meg?

LEOPÁRDASSZONY Én hõsöm! (ugyancsak mutatja az egyezményes jelet)

SKORPIÓEMBER (kényszeredett mosollyal hasonlóképp visszaint, és igyekszik kikerülni a hozzá képest hatalmas Leopárdasszony hatósugarából)

ÁLBATMAN Mi az? Van valami kifogásod?

SUPERMAN (elhátrál a rámeredõ pisztoly elõl) Ugyan, dehogy. (hirtelen megdermed, mert a Leopárdasszony és a Skorpióember magánszámából sejteni véli a megoldást) Csak nem...?! (felemeli és begörbíti a mutatóujját. Mélyen és õszintén megbotránkozik) Hát ezért?! Micsoda világ!

ÁLBATMAN És most, hölgyeim és uraim, még egy lényeges apróság! (elõvesz néhány másodpéldányos ívet, míg az áldozatok döbbenten bámulják, pecsétet helyez el rajtuk, majd egy-egy példányt átnyújt az ügyfeleknek) Köszönöm kedves közremûködésüket, remélem máskor is lesz szerencsénk. Kérem, jól õrizzék meg a számlát. Hallgassanak rám: ne húzzanak ujjat az adóhatósággal! Higgyék el, nincs kifizetõdõbb a becsületességnél! (el)

Miután mggyõzõdött róla, hogy a rabló végképp eltávozott, a Superman dúltan tesz néhány futólépést a nyomában és fenyegetõen rázza az öklét.

SUPERMAN Na megállj, te gazember! Megállj csak!

LEOPÁRDASSZONY (gúnyos) Ellátod a baját? Csak rajta!

SUPERMAN Dehát nem áll meg.

NAGY HAMM Az áldóját, csak egyetlen hamburger lett volna a közelben!

SUPERMAN (már csak azért is lecsap, hogy elterelõdjék rólaj a közfigyelem) Igazán? És akkor mit csináltál volna?

NAGY HAMM Megeszem erre a nagy izgalomra.

SUPERMAN Na és mi van kis barátunkkal, a Féregemberrel? (a Skoprióember elé áll) Hogyhogy te megúsztad? Esetleg te is benne vagy a buliban?

NAGY HAMM Nocsak, tényleg! Mit mondtál neki?

SKORPIÓEMBER Az igazat.

LEOPÁRDASSZONY Ne merjétek bántani!

SUPERMAN Dehogy bántjuk! Isten õrizz! De most már igazán kíváncsi vagyok, mirõl sugdolóztak!

LEOPÁRDASSZONY Hát mondd meg nekik. Ezek olyan primitívek, hogy addig úgysem hagynak békén. Mint az óvodások. (és kacéran kuncogva begörbíti a mutatóijját)

SKORPIÓEMBER (miután, mellesleg visszaint a Leopárdasszonynak) Hogy nem az vagyok, akinek látszom.

LEOPÁRDASSZONY (büszke kis védencére) Na ugye? Nem megmondtam?

SUPERMAN (kelletlenül odébbál, mialatt a Leopárdasszony vígasztalón a keblére öleli vonakodó bálványát) Tetûnek látszol és az is vagy! (most Simonra terelõdik a figyelme) Mondhatom, veled is sokra mentünk, Idõember! Miért nem állítottad meg az idõt, amikor kellett volna?

SIMON Szerinted mikor kellett volna? Elõtte, közben, vagy utána?

SUPERMAN Nem mindegy? Lényeg, hogy nem csináltál semmit!

NAGY HAMM Úgy van! Ezt azért meg kellene magyaráznod!

SIMON Nézzük csak... Ha elõtte fékezem le az idõ rohanását, úgy mindörökké fölénk tornyosul a következõ pillanatban ránk váró súlyos megaláztatás, mely annál nyomasztóbb, hogy soha nem érkezik el a megváltó csapás. Ha közben, akkor az örökkévalóságig égethet a szégyen; ha pedig utána, nos... akkor már minek?

NAGY HAMM Azanyja!

SUPERMAN Hát ez az. Most már biztosan érted, hogy nekünk is vannak korlátaink.

Következik a Szuperhõs-revü, melynek lényegi mondanivalója, hogy nem árt valami tisztességes polgári foglalkozás után nézni, mert hõsködhetsz, amennyit akarsz, abból nem lehet megélni. De kétségkívül remek hobby! (És a hobby mindig költséges...)

Sejtelmes zúgás támad és végszóra – valamint a megfelelõ zörejek, hangok, egy-egy tüsszentés és a daluk kíséretében – bevonulnak az ufonauták. A Szuperhõsök akaratukat vesztve megdermednek, majd követve az ufonauták jelzéseit kifelé indulnak, mint az alvajárók. Az ufonauták mellé érve a Skopióember valamit súg az Idegenvezetõ fülébe és félreáll a menetbõl, majd a bábuként masírozó szuperhõsök után int a begörbített mutatóujj jelentõségteljes szimbólumával, míg csak el nem tûnnek a színrõl. Az ufonauták csoportba verõdve (hogy erõiket egyesítsék) megközelítik Simont, ám hirtelen felismerik, sarkon fordulnak és elviharzanak. A Skorpióember egy másik irányba távozik.

Hirtelen visszaszalad a Náthás Ufonauta, és mutatja Simonnak az orrát, hogy oda húzzon be egyet. Simon egy harsány Durr!-ral teljesítit a kérést, mely "Durr!"-ra a szokásos Reccs!" érkezik válaszul; majd az ufonauta megkönnyebbülten szippant néhányat, és társai után szökdécselve eltûnik a színrõl.

Folytatása következik

Ismét a panzióban

LUCIA Be kell vallanom, helyeslem a szándékodat.

SIMON Edig tehát nem helyeselted?

LUCIA Nem errõl van szó. Köt a megegyezésünk, és nem vagyok abban a helyzetben, hogy ellenvetéseket tegyek. Egyszerûen csak hangot adtam a magánvéleményemnek, miszerint ez a választásod egyaránt mértékletes és merész. E kettõ együtt ritka erény. De nem azért mondom, hogy befolyásoljalak. Bocsáss meg, kérlek.

SIMON Hogy megbocsássak? Hiszen én tartozom köszönettel!

LUCIA Miféle köszönet járna azért, hogy ismét itt ülsz a szobádban?

SIMON Attól tartok, nem közelítettem helyesen a kérdéshez. Át akartam ugrani bizonyos lépcsõfokokat, pedig mindegyikre rá kell lépni. Csak az elsõre tegyél föl, mert az bizony túl magasnak látszik innen.

LUCIA Tehát a bank legyen az elsõ lépcsõ?

SIMON A saját bankom!

Folytatása következik

A Frásznyavalya Rompalota. panzió meglepõ változáson esett át: mûmárvány borítású falak, a háttérben csinosan megrajzolt mûpálma, a keskeny kis ablak hatalmas füstüveg-táblává változott, melyen keresztül ugyanúgy nem látni semmit, mint a korrábi ablakon át . Simon elegáns, tekintélyt sugárzó íróasztalnál ül

HILDA ASSZONY (kopogás nélkül beront; alig kap levegõt a felháborodástól. Kezében egy jókora kártyalapot lobogtat, mely egy csúfondáros joker-figurát ábrázol) Szóval itt van mind a két jómadár! És addig el sem menek, míg meg nem mondják vagy nekem, vagy a rendõrségnek, hogy maguk szerint hol hitelesítik ezt a kártyát, amivel volt pofájuk kiszúrni a szememet! (az asztalra dobja a kártyalapot)

SIMON (megrendül, gyerekkori tapimesék rémlenek föl benne; maga elé motyogja:) Az ördög pénze!

LUCIA Asszonyom, örömmel állunk a rendelkezésére. És ha az az egyetlen kérdése, hogy hol hitelesítik a kártyáját, hát megmondom: itt, a Hõs és Tsa* bankházban.

HILDA ASSZONY Hõs és... Hõs és... Nahát, a Hõs úr?! És Tsa... Valami ázsiai, ugye? Esetleg... (érezteti hogy akár az ördögrõl is feltételezi a tsaságot) Esküszöm, egy csöppet sem látszik magácskán!

LUCIA Hõs úr titkárnõje vagyok, és amíg a fõnököm tud egy kis idõt szakítani önre, addig elintézzük a formaságokat. Parancsoljon, foglaljon helyet.

HILDA ASSZONY (lezöttyen a székbe és hitetlenkedve néz körül a varázsütésre megváltozott környezeten) Még ilyet! Egy igazi bank... Az én panziómban?!

LUCIA Így is lehet fogalmazni, asszonyom, amennyiben azt kívánja érzékeltetni, mennyire közel áll a szívéhez ez az intézmény. Amúgy mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az ingatlan nem az ön tulajdona, csupán a tulajdonos alkalmazásában áll.

HILDA ASSZONY (megrémül) És most... Mi lesz velem? Az én koromban...

SIMON (elõbújik) Ne aggódjon, Hildácska... Nem, nem, maradjon csak ülve... Volt alkalmam megismerni a munkáltatója iránti hûségét, úgyhogy úgy döntöttünk, továbbra is alkalmazzuk.

HILDA ASSZONY (felpattan és midenáron kezet akar csókolni Simonnak, aki láthatólag igencsak utálkozik ettõl a mûvelettõl, így az asszony valósággal körbekergeti a szobában) Jaj, Istenem... Édes Hõs úr... én olyan hálás vagyok... Drága, aranyos Hõs úr... Hadd csókolom meg azt az aranyba foglalt kezét...

LUCIA (Hilda sszony háta mögül mutogat) Ne ellenkezz, különben sose szabadulsz meg tõle!

SIMON (Luciának) Aztán számolhatom, megvan-e minden ujjam!

MORPHOSIO (beóvakodik) Elnézést, igazán nem szeretnék alkalmatlankodni, de nem lehetne egy kicsit... (egy pillanatra elakad, mert észleli a változásokat; alázatosan folytatja) Szóval, nem tetszene egy kicsit hangosabban társalogni? Tetszik tudni, a fal túloldalán már alig érteni valamit.

Hilda asszony kihasználja, hogy elvonták Simon figyelmét, megcsókolja a kezét, és valósággal kiröppen az ajtón. Lucia illõ rezzenetlenséggel egy kéztörlõt nyújt Simonnak.

SIMON Kerüljön beljebb, drága szomszéd úr, éppen magára van szükségem!

Morphosio kikapja a törülközõt Simon kezébõl, és maga törli meg a hirtelenjében így felértékelõdött végtagot, igyekszik kicsit ki is fényesíteni, majd az összehjtott törülközõt visszaadja az Luciának.

MORPHOSIO Ó, én mindig is készséggel álltam a szolgálatára, ugyebár, Hõs úr?

SIMON Tudja, bizalmas feladatkörrõl van szó.

MORPHOSIO Mintha csak nekem találták volna ki!

SIMON Látja, ilyen ez a világ... Itt élünk egymás mellett, ki tudja, mióta már, és a világon semmit nem tudunk egymásról!

MORPHOSIO A semminél azért valamivel többet... uram.

SIMON Ugyan, ugyan, ne szertartásoskodjunk.

MORHOSIO (hajlong) Köszönöm, nagyon köszönöm.

SIMON Úgyhogy én továbbra is tegezlek.

MORPHOSIO Nos, ha azt a titkot kívánja rám bízni, uram, hogy honnan volt pénze ehhez a káprázatos karrierhez, akkor biztosíthatom, hogy az a titok nálam van a lehetõ legjobb helyen!

SIMON Igen, kedves Morphosióm, biztonsági ügyekrõl van szó. Úgy érzem, egyenesen arra termettél, hogy gondoskodj a bank biztonságáról.

MORPHOSIO Ahogy gondolja, uram.

GRÁCIA (bevonszolja a férjét, Spirituszt) Gyere már, te mamlasz! Az nem igaz, hogy minden marhának jut egy jól tejelõ állás, csak te maradsz ki mindenbõl!

SPIRITUSZ (siránkozik) De édesem, mit tudnék én csinálni egy bankban?

SIMON Jöjj csak, barátom, jöjj! A te elméd mindenhol aranyat ér!

GRÁCIA Csak már látnék valamit abból az aranyból.

SIMON Biztos vagyok benne, hogy most is valami remek találmányon dolgozol.

SPIRITUSZ (felbátorodik, és egyre jobban belelkesedik) Ó, hogyne! Arra gondoltam, elgépiesedett világunk sem nélkülözheti a letûnt idõk szénaillatú, napsugaras hangulatát, hogy érezzük a rétek tágasságát, halljuk az erdõk susogását... És kidolgoztam a mûló tervét.

SIMON Mûló?

SPIRITUSZ Úgy van! Látom, máris érti! Mûló. Egyaránt kivitelezhetõ kisebb és nagyobb méretben. Akár ebben a szobában is felállíthatunk egy reprezentatív változatot. Tetszõleges stílusban! Egyaránt jelképezné a jólétet, az intelligenciát, a munkabírást és a megbízhatóságot.

SIMON (vannak bizonyos kétségei) Lenyûgözõ. És mit tud ez a... mûló?

SPIRITUSZ (ujjong) Tudtam, tudtam, hogy megérti! Bizony, éppen ez a lényeg: hogy mit tud! Hát kérem, hogy mást ne is mondjak, szakasztott olyan citromokat potyogtat, mint az eredeti. Még a szag is tökéletes illúziót kelt!

GRÁCIA (savanyúan) Az bizony szentigaz.

SIMON Attól tartok, elõbb a biztonságtechnikai berendezésekre kellene sor kerítenünk.

SPIRITUSZ Nem is tudom... Eddig még nem foglalkoztam ilyesmivel.

GRÁCIA Ugyan, menj már. Ott az a szemüveg is, vagy mi.

SPIRITUSZ Jaj, Gráciám, aranyom, az egy egészen másmilyen dolog... Bár... (felvillanyozódik) Tényleg! A szemüveg! Csak egy kis átalakítás, és... Nem is tudom, mire jutnék az én csodálatos kis feleségem nélkül! (elszalad)

GRÁCIA (mentegetõzik) Amúgy áldott lélek... Csak egy kicsit élhetetlen. Na, most már rátérhetünk az üzletre. Elvégre használható személyzetre is szüksége van. nem igaz? (kiszól) Gyertek!

Bevonul a másik két Grácia (Grácia Kettõ és Grácia Három), akiket, ostorát pattogtatva terel befelé az alacsony, vézna, ám roppant hetyke, leginkább egy oroszlánidomárt idézõ Strici.

STRICI Mozgás, lányok, mozgás! Ácsorgásból nem élünk meg! Köszönjetek szépen, lányok!

LÁNYOK (pukkedliznek) Minden vágyad teljesítjük, daliás herceg!

SIMON (esetlenül meghajol, arra azért ügyelve, hogy megtartsa a fölényességét) Kezit csókolom.

STRICI Íme, Grácia Kettõ és Grácia Három. (Grácia I-hez érve megcsipkedi az arcát) És itt az én kertem ékessége, minden Gráciák legcsodásabb Gráciája, az elsõ a Gráciák között, köszönet érte bárkinek, aki hajlandó magára venni a felelõsséget. (Simonhoz) Mikor kezdünk, fõnök?

SIMON Az a gyanúm, önök félreértik ennek az intézménynek a jellegét.

STRICI Az én virágszálaim garantáltan megfelelnek az ügyfelek elvárásainak.

SIMON Ez nem nyilvánosház!

STRICI Ne mondja! Idegeneknek tilos a belépés? Akkor mibõl fog élni?

LUCIA (közbelép) Biztos vagyok benne, hogy a kisasszonyok közmelégedésre intézik az ügyeket..

GRÁCIA Én már asszony vagyok. Bizony!

LUCIA Megmutatom az íróasztalokat, tájékoztatást adok a tennivalókról és megbeszéljük a fizetési feltételeket.

GRÁCIA KETTÕ (roppantul csodálkozik) Hát íróasztalon kell csinálni?

GRÁCIA HÁROM Én inkább tapisztár akarok lenni!

GRÁCIA Dologra, lányok!

Lucia és a lányok el.

STRICI (ellágyulva bámul utánuk, miközben szórakozottan pattogtatja ostorát) Hát nem aranyosak?

SIMON És maga? Maga mihez óhajt kezdeni?

STRICI Valakinek csak meg kell védenie szegény lánykákat, nem igaz? El sem tudja képzelni, miféle sötét alakok járnak a világban!

Besorjázik a cég személyzete, és mint lojális alkalmazottakhoz illik

ódát zengenek "A mi bankunk"-ról. Errõl a bankról tudni kell, hogy a legkülönb valamennyi között – ha másért nem, hát azért, mert a miénk, és ez a tény olyan távlatokat nyit, amilyenekrõl kevesen álmodozhatnak, legkevésbé talán éppen a Frásznyavalya Panzió kétes múltú, gyanús jelenû és kilátástalan jövõjû lakói.

Folytatása következik

 

 

 

(Második Felvonás)

 

LUCIA (letesz egy paksamétát – mely meghökkentõen emlékeztet egy köteg képregényfüzetre – az íróasztal mögött ülõ, változatlanul pizsamában feszítõ Simon elé) ...ezek pedig a forgalmunk és a nyereségünk adatai.

SIMON Kíváncsi vagyok, hogy a pokolba mozogsz ilyen otthonosan a bankügyekben. Alig vágtunk bele és máris vetekszünk a De Robben birodalommal!

LUCIA Igazán nem ördöngõsség. A semmi fiktív mozgatásával további semmit generálni, megalapozva és elõidézve azt a recessziót, ami aztán tökéletesen felértékeli és ezáltal tovább gyarapítja a mi saját semminket.

SIMON (egy szót sem ért) Hát igen. Tényleg. Tényleg nem ördöngõsség. (végignéz magán) Ó, a pokol... (elharapja ezt az amúgy sem személyeskedõnek szánt megjegyzést) Hát én már örökké pizsamában maradok?!

LUCIA Igazán jól áll.

Odakintrõl a lányok egyértelmûen intim helyzetet idézõ kuncogása hallatszik.

SIMON Hallom, a lányok szorgalmasan dolgoznak.

LUCIA Odaadó alkalmazottak.

SIMON És a mi terveink hogy alakulnak?

LUCIA (felfigyel a kintrõl beszûrõdõ, megváltozott neszekre; diadalmasan jelez Simonnak) Azt hiszem, hamarosan célhoz érünk!

Simon hátradõl a székében és kissé félrefordul, mereven a semmibe bámul.

MORPHOSIO (kintrõl hallatszik mézes-mázos hangja) Ekkora értékek esetén az elnök úr személyesen foglalkozik az üggyel. Tessék befáradni.

Feltartott kézzel belépnek az ügyfelek: Sylvia és a Batmant idézõ rabló. A nyomukban Morphosio lépked, és pisztolyt nyom a hátukba.

ÁLBATMAN Kérem, kérem, micsoda eljárás ez?

MORPHOSIO (roppant elégedett önmagával) A biztonság mindenekfelett! Én nem hagyatkozom a véletlenre! (félre) Ha már megesett az a szörnyû igazságtalanság, hogy nem én vezetem a bankot, legalább hadd érezzem magam valakinek!

SYLVIA Ne idegeskedj, szivi.

ÁLBATMAN Még hogy ne idegeskedjem, mikor pisztolyt nyomnak a hátamba! Miért nem az apád bankjába tesszük be a szajrét?

SYLVIA Mert az apámnak semmi köze hozzá.

LUCIA (elõlép) Sajnálom, az elnök úr pillanatnyilag módfelett elfoglalt. Amint lehetséges, bejelentem önöket.

ÁLBATMAN Hogyhogy elfoglalt? Hiszen nem csinál semmit!

LUCIA Úgy van, ez a napi kis semmitevés elengedhetetlen ahhoz, hogy ügyfeleink minél több hasznát lássák teremtõ energiáinak.

Várnak. Az Álbatman bosszankodva leereszti a kezét, de Morphosio rámordul és hátba böki a pisztoly csövével, így hát kényszeredetten ismét felveszi az eredeti testhelyzetet, miközben az ördög szeretetteljes gyöngédséggel nézegeti, miként gyûjti Simon a teremtõ energiákat.

Folytatása következik

Simon látványosan visszazökken a valóságba; körülpillant, átnéz a vendégeken, majd tekintete megállapodik az ördögön.

SIMON Üdvözlöm, Lucia.

LUCIA Örülök, hogy visszatért közénk, uram.

SIMON Történt valami, amíg távol voltam?

LUCIA Két illusztris ügyfelünk érkezett.

SIMON Igazán? Hát bocsássa be õket! Nem venném a szívemre, ha túl sokat kellene várakozniuk!

LUCIA (a jövevényekhez) Az elnök úr fogadja önöket.

ÁLBATMAN Éppen ideje!

MORPHOSIO (megfenyegeti a pisztollyal, mire az Álbatman rémülten az arca elé kapja a kezét) Aztán csak illedelmesen! (el)

SIMON Boldog vagyok, hogy éppen minket tisztelnek meg a bizalmukkal.

ÁLBATMAN (miközben felmléri a terepet) Milyen ismerõs a pofa... (szemügyre veszi a szobát) De lehet, hogy tévedek. (szórakozottan beledugja a kezét a tapivizorba, mire megüti az áram)

SYLVIA (lesújtó pillantást vet az Álbatmanra) Legalább erre a kis idõre ne légy bunkó. (megnézi magának Simont) Esküszöm... Te vagy az!

SIMON (miközben a vendégek – az Álbatman még most is rángatózik egy kicsit – Lucia jelzésére végre helyet foglalnak) Efelõl semmi kétség. Én vagyok. Bár hogy ki az az én, hogy az ember mely látható vagy láthatatlan részérõl lehet biztonsággal azt állítani, hogy ez, éppen ez, és csakis ez képviseli a szemlyiség teljességét, arról már régóta vitáznak a bölcsek, és értesüléseim szerint mindeddig nem született kizárólagosan megbízható eredmény. Márpedig a mi mesterségünkben nem szabad holmi fantazmagóriákra alapozni. De ha kis kegyed kijelentése azt feszegeti, hogy én vagyok-e én, hát kijelenthetem, hogy az én pozíciómban minden kétséggel egyetemben maradéktalanul vállalnom kell magamat, ahogy itt lát. (körülmutat az irodán, mint ami szorosan a lényegéhez tartozik) Miben állhatok a szolgálatukra?

ÁLBATMAN (fennhéjázóan kegyes) Állhat a szolgálatunkra, állhat bizony. (elõveszi a már ismert egységkártyákat, melyeket az elõzõ felvonásban szerzett)

SIMON Egy pillanat.

Csönget, mire megjelenik Hikda asszony a Hõs és Tsa. Bankház formaruhájában.

HILDA ASSZONY Igen, uram.

SIMON Hildácska, legyen szíves ellenõrizni kedves ügyfeleink egységkártyáit. (menetegetõzve a vendégeihez fordul) Szükséges elõvigyázatosság. El sem tudják képzelni, miféle alakokkal kerülhet kapcsolatba ember!

ÁLBATMAN Azért van róla némi fogalmam.

HILDA ASSZONY (sorra a foga közé veszi a kártyákat, és éktelen csörömpöléssel jelzi érvénytelenségüket) Bukta. (lecsapja a kártyákat az értetlenül bámuló ügyfelek elé, meghajol és kimasírozik)

SIMON Ó, milyen lesújtó hírt kell közölnöm! Önöket rútul rászedték. A kártyáik egyetlen érvényes egységet sem tartalmaznak.

SYLVIA (gúnyosan az Álbatmanhoz) Biztos, hogy ez volt életed legnagyobb dobása?

ÁLBATMAN De szivi, esküszöm...

SYLVIA Tûnj el, szivi.

ÁLBATMAN Esküszöm, helyrehozom!

SYLVIA Majd egy másik folytatásban, amelyikben nem szereplek.

ÁLBATMAN Most akarsz kiradírozni, amikor a felénél sem tartunk? Ne hamarkodd el, én...

SIMON Elnézést, hogy bátorkodom közbeszólni, de hadd támogassam a hölgy javaslatát: tûnj el!

ÁLBATMAN Kikérem magamanak ezt a...

Ebben a pillanatban megjelenik Morphosio a pisztollyal és a fegyverrel integetve bíztatja távozásra az Álbatmant.

ÁLBATMAN (dícséretes gyorsasággal mérlegeli az erõviszonyokat) Kikérem magamnak a... a modoromat. (zavartan hajlongva iszkol kifelé)

MORPHOSIO (búcsúzóul seggbe rúgja az Álbatmant, és odakint még utánakiált) Aztán nehogy rosszat halljak felõled!

SIMON Fogadja részvétemet, Sylvia kisasszony. Mindig szomorú csalódni azokban, akikben megbíztunk.

SYLVIA Egyetlen pillanatig sem bíztam ebben a széltolóban.

SIMON Ez esetben igazán örvendetesen alakultak az események. Magam is úgy vélem, hogy önnek egy (körülmutat) biztos háttérel rendelkezõ, merészen tervezõ és mindig célhoz érõ hódolóra van szüksége.

SYLVIA Mint?

SIMON Mondjuk, mint... mint...

SYLVIA Mint te?

SIMON Valahogy úgy. Mint én.

SYLVIA Nevetséges. (feláll, kifelé indul) Bankár lányából bankárfeleség? Köszönöm, ebbõl a mókuskerékbõl nem kérek. (el)

SIMON (hosszan és elkeseredetten néz utána, aztán odaszól Luciának) Odanézz...

LUCIA Igen?

SIMON Görbe a lába.

LUCIA (mérlegeli a problémát) Végsõ soron azon is lehet segíteni.

SIMON Eszedbe ne jusson! Elhiszem, hogy meg lehet változtatni. Az alakját, a szeme színét, az álmait, mindent – és a végeredmény egy másik nõ lenne.

LUCIA Akkor hát?

SIMON Igaza van Sylviának. Felül kell emelkedni ezen a mókuskeréken. Minden szempontból. Ahogy a régi idõk fejedelmei. Lehetetlen kívánság, igaz?

LUCIA Szó sincs róla.

SIMON (izgatott lesz az új lehetõségtõl) Hûha!

Folytatása következik

A Leopárdasszony és a Superman nyöszörögve, egymást támogatva támolyognak át a színen. A Leopárdasszony egy mûanyag szatyrot szorongat.

SUPERMAN Szörnyûség, szörnyûség!

LEOPÁRDASSZONY És tökéletesen, érted, tö-ké-le-te-sen tehetetlen voltam! Tétlenül kellett tûrnöm, hogy... azt csinálják velem.

SUPERMAN Az semmi!

LEOPÁRDASSZONY (felfortyan) Mondj rémesebbet!

SUPERMAN Nekem kivették a mandulámat!

LEOPÁRDASSZONY (nincs meghatva) Cö-cö. Mindennapos rutinmûtét.

SUPERMAN Az igen! De amikor visszatették! Hát ne tudd meg! (száját nagyra tátva mutatja, hogy hová tették vissza)

LEOPÁRDASSZONY (nileg irigykedve megnézi) Ez minden?

SUPERMAN Dehogy. A java még csak ezután jött!

LEOPÁRDASSZONY (sóhajt) Lehet, hogy most rám férne egy cigi.

SUPERMAN (megmerevedik) Arról szó sem lehet!

LEOPÁRDASSZONY (kicsit csodálkozik, de nem firtatja a dolgot) És ideje eltöprengeni, hogyan álljunk bosszút azokon a nyomorult törpéken.

SUPERMAN Majd te. Te bosszút állsz.

LEOPÁRDASSZONY Téged talán nem aláztak meg?

SUPERMAN Kimondhatatlanul!

LEOPÁRDASSZONY És nem fût a bosszúvágy?

SUPERMAN Ne uszíts, uszulok én magamtól is!... De az az igazság, hogy nekem most már jobban kell vigyáznom magamra.

LEOPÁRDASSZONY (erre muszáj felfigyelnie) Ilyesmit sem hallottam még tõled!

SUPERMAN Ó, eddig egészen más volt a helyzetem.

LEOPÁRDASSZONY Miért, mi változott a legutóbbi idõkben?

SUPERMAN (pironkodva bevallja) Tudod... Anya leszek.

LEOPÁRDASSZONY Átkozott törpék!

SUPERMAN (fellobbanó indulattal) Átkozottak! (ellágyul) De tudod... mégiscsak nekik köszönhetem.

A Superman lírai dalra fakad az anyaság rendkívüli élményérõl, ami olyannyira rendkívüli, hogy csupán alig pár milliárd emberi lény élt át hasonlót, a földön kívüli létformák szaporodásáról nem is beszélve.

SUPERMAN És a Nagy Hamm? Hová lett?

LEOPÁRDASSZONY Rám bízták.

SUPERMAN (nem érti) És mit csináltál vele?

LEOPÁRDASSZONY Én már így kaptam. (elõvesz a szatyorból egy hamburgert); elérzékenyülten szemléli Azt mondták, elõbb-utóbb mindenki azzá változik, ami legbelül található.

SUPERMAN (megrendül) Ne!

LEOPÁRDASSZONY Most meg mi bajod?

SUPERMAN (akadozva próbálja értelmezni, miközben beleborzong a lehetõségbe) Azt mondod, az ember azzá változik, ami a belsejében van?

LEPÁRDASSZONY Így mondták. És mi tagadás, elég meggyõzõen hangzik. De miért vagy úgy oda?

SUPERMAN (belesápad) Mert beadtam magamnak egy kúpot. Az izgalmakra.

LEOPÁRDASSZONY (maga is elszörnyed) Szegény barátom!

SUPERMAN (igyekszik túltenni magát) Most már mindegy... (kikapja a hamburgert a Leopárdasszony kezébõl és mohón beleharap – mármint a hamburgerbe)

LEOPÁRDASSZONY Hé, mit mûvelsz?!

SUPERMAN Bocs... De olyan kívánós vagyok.

Majd, amiként bejöttek, nyöszörögve elvonszolják magukat.

Folytatása következik

A panzió ezúttal pompás fejedelmi udvarként jelenik meg. A hosszú asztalon lakomához terítettek. Kitüntetett helyen áll a nevezetes mûló, mely valóban megfelel a feltaláló igéreteinek, amint azt a hátsó fele mögött párálló kis kupac, valamint a közelébe kerülõ szereplõk fintora, orruk befogása is elárulja. A lovon, mint valami trónon, helyezetébe belefeledkezve dülleszt Simon. Láthatóan megtanulta méltósággal viselni a pizsamát. Belép Lucia.

SIMON (izgatott) Nos? Átadtad a meghívást?

LUCIA Át.

SIMON Eljönnek?

LUCIA A báró megkért, hogy tolmácsoljam legalázatosabb köszönetét a megtiszteltetésért.

SIMON (kissé türelmetlen) Jó, jó, de eljön-e?

LUCIA Leányával együtt, amint meghagytad.

SIMON Ó, Sylvia... Ennek a környezetnek már biztosan nem tud ellenállni! És sejti, a báró, kihez hivatalos?

LUCIA A helyszín miatt még gyanakodott, mondván, miért akarják a város legrosszabb hírû negyedébe csalni, rangod azonban teljesen levette a lábáról.

SIMON (diadalmas, hiszen õ maga találta ki ezt a címet) A Frásznyavalya Nagyhencege! No és mit szólt az alkalomhoz?

LUCIA Csak annyit árultam el, hogy a Nagyhenceg most tartja a menyegzõjét.

SIMON (elégedett) És a Nagyhenceg úgy határozott, hogy emlékezetessé teszi az eseményt.

LUCIA (ezen egy kicsit elcsodálkozik) Hadat indítasz?

SIMON Ugyan! Megjutalmazom hûséges híveimet, amiért oly meghatóan ragaszkodnak hozzám.

LUCIA Akkor merészebb vagy, mint gondoltam. (tapsol, jelezvén az odakint várakozóknak, hogy bebocsátást nyertek)

SIMON Már csak azért is, nehogy a döntõ pillanatban áruljanak el. Te addig gondoskodj a báró méltó fogadásáról. Várj! Elõkészítetted a bûvös holmit?

LUCIA Mindenrõl gondoskodtam.

SIMON És nem hagy cserben?

LUCIA Hogy tehetné? Hiszen nem ember.

Míg Lucia kimegy, bevonulnak a panzió lakói, Grácia kivételével. Elragadtatottan megcsodálják egymás öltözékét, ami valami sajátos vegyüléke az otthoni hálóslampnak és egy teljesen fiktív középkor úri (és persze hölgyi) divatjának. Amikor már mindenki csupa negéd, elzengik dalukat

az õ tiszteletre méltó fejedelmükrõl, akinek legnagyszerûbb tulajdonsága, hogy az övék, melyre a fejedelem az õ tiszteletre méltó népét dícsérõ strófákkal válaszolgat népének, mely népet ugyancsak az különböztet meg – a javára! – bármely más néptõl, hogy az õ népe. Valahogy úgy vannak ezzel, mint a kis vakond az õ büdös, sötét, mocskos hazájával, vagy az anya reménytelenül hülye, ráadásul rosszindulatú gyermekével... Már csak azért is, mert egymás nékül egyikük sem lehetne az, ami, természetes hát, hogy ragaszkodnak egymáshoz.

Végezetül mindannyian helyet foglalnak a hosszú asztalnál, melynek fejénél Simon lovagol. Simon méltóságteljesen magához inti Morphosiót.

MORPHOSIO (mélyen meghajol) Hencegem, állok szolgálatodra.

SIMON Egyetlen barátom! Leghûségesebb hívem!

MORPHOSIO Megteszem, ami tõlem telik.

SIMON Lépj közelebb! Na, ennyire közel azért ne... (nyakába akaszt egy láncra fûzött egységkártyát) Hogy tudd, buzgalmad nem kerüli el figyelmemet.

MORPHOSIO Ezután megkettõzöm az igyekezetem! És ha úgy hozná a sors, hogy bármi baleset érné valamelyikünket, amitõl Isten óvjon, én gondját fogom viselni elárvult birodalmadnak. (félre) És hátha megtudom végre, mi a fedezete e tüneményes pályának! Nem mintha nem lenne mindegy.

Spiritusz kerül sorra, és Simon elé lép.

SIMON Hát nõd hol késlekedik, kedves Spirituszom?

SPRITUSZ Dolgozik, hencegem. Éjt nappá, sõt, napot éjjé téve dolgozik szegény. De eljön az idõ, mikor a világ felismeri alkotásaim valódi értékét, és akkor soha többé nem kell dolgoznia, legfeljebb kedvtelésbõl! Addig is, hadd nyújtsam át legújabb mûvemet, a különleges szemüveg továbbfejlesztett változatát. Ezzel láthatóvá válnak mindazok a nem emberi lények, akik emberi alakban lapulnak meg közöttünk. Ha ezzel a szemüveggel veszel szemügyre valakit, zöldes fényben látod ragyogni az illetõt... mármint abban ez esetben, ha valójában nem emberi lény, hanem földönkívüli.

SIMON (átveszi és szórakozottan zsebre teszi a szemüveget) Én máris felismertem elméd nagyszerûségét.

SPIRITUSZ (belepirul) Remélni sem mertem!

SIMON Fogadd kegyem és hálám jeléül... (a nyakába akasztja az egységkártyát)

A komplett lovagi páncélzatba öltözött Strici ostorával nógatja a két Gráciát. Az utolsó pillanatban beszalad az elsõ Grácia is, szellõs öltözékét igazgatva, mint aki a sürgõs munkáját hagyta ott az esemény kedvéért.

STRICI Siessetek, lányok, a végén még semmi nem jut nekünk!

A lányok visítozva rávetik magukat az elõkészített egységkártyákra, válogatnak közöttük, majd a Strici elszedi tõlük a zsákmányt, bárhova próbálták is rejteni.

SPIRITUSZ (megragadja a felesége kezét, bárhogy is tiltakozik az) Mit mondhatnék ebben a felemelõ pillanatban? Kérem, én mindent a feleségemnek, ennek a nagyszerû asszonynak köszönhetek, aki szilárdan kitartott mellettem jóban-rosszban.

STRICI Csatlakozom az elõttem szólóhoz: én is mindent a feleségének köszönhetek.

GRÁCIA (súgja a stricinek) Teljesen anakronisztikus vagy.

STRICI Lehetetlen. Egyáltalán nem foglalkozom vallási kérdésekkel.

SPIRITUSZ (a szívére szorítja az egységkártyát) Mindörökké õrizni fogom!

GRÁCIA (letépi férje nyakából) Tessék mondani, hol lehet ezt beváltani?

STRICI (gyengéden kiveszi a kezébõl, mielõtt a ruhájába rejthetné) Bízd csak rám, aranyom.

Hilda asszonyseprûvel és hosszú nyelû lapáttal Simon mögé kerül és felsöpri a mûló egészen eredetinek látszó termékét.

SIMON És persze nem feledkezem meg mindannyiunk Hildácskájáról sem, aki mögöttem állt az élet legnehezebb perceiben is!! (átadja a kitüntetést)

HILDA ASSZONY (filozófikus) Én beérem azzal, ami nekem jut az életben. Van amibõl több, van amibõl kevesebb. (A lapát tartalmára célozva) És nem feltétlenül vágyom többre.

Folytatódik az idill, amint azt a soron következõ kórusmû is tanúsítja, mely szerint

megbékélünk sorsunkkal, hiszen mindenkinek olyan sors jut, amilyent megérdemel, fölösleges lázongani ellene – magunkkal kell cipelnünk, mint valami hozzánk nõtt terhet. És ha mégis hamis hang csúszna a harmóniába, annak egyetlen oka lehet csupán: hogy a sorsunk nem elégedett velünk, ám ezért vessen magára.

Végezetül Hilda elviszi a rakományt.

GRÁCIA KETTÕ (megpillantja a tapivizort) Jé, egy tapi! (és mielõtt bárki megakadályozhatná benne, bekapcsolja a készüléket, sóváran beledugja a kezét, majd dallamosan sikoltozva és kevéssé kecsesen ugrálva próbál megszabadulni a testén átfolyó feszültségtõl)

GRÁCIA (miként a többiek, megrovóan figyeli) Aranyom, igazán megtanulhatnál végre viselkedni.

Folytatása következik

LUCIA (szertartásmesterként jelenti) De Robben báró, és Sylvia De Robben kisasszony!

Erre a bejentésre ámuldozó sugdolózás támad a lakoma gyönyöreibe belemerült társaságban És hogy ne legyen több kétség, belép De Robben a leányával és Simon elé járulnak.

DE ROBBEN (térdre veti magát) Le vagyok nyûgözve, izé... uram... nagyúr... Térdelj már le, kislányom!

SYLVIA (kényszeredetten letérdel, miközben némileg kényszeredett bámulattal mered Simora) Nem értem, miért kell örökké ebbe a marhába botlanom.

SIMON Ne legyen zavarban, báró. Én nem vagyok híve az ódivatú sallangoknak. Csak semmi fölösleges szóvirág! Szólítson egyszerûen legkegyelmesebb felségnek.

DE ROBBEN Nagyszerû, legkegyelmesebb felség! Milyen találó és felemelõ, mégis oly közvetlen! Szóhoz sem jutok!

GRÁCIA HÁROM (kiemeli a fejét a tányérjából) Ahhoz képest elég sokat járatod a lepcses pofádat

DE ROBBEN (miután meghatottan rámosolyog Grácia Háromra, mintha elragadó bókot hallott volna) Ha meg nem sértem, legkegyelmesebb felség, a jelenlévõ bájos hölgyek közül melyikben tisztelhetem a boldog arát?

Újabb csodálkozó sustorgás támad, minthogy most hallanak elõször bármiféle esküvõ lehetõségérõl. Morphosio szabadkozva kisomfordál.

SIMON Híven családunk évszázados hagyományaihoz, azzal a leányzóval osztom meg trónomat... (hatásszünetet tart)

GRÁCIÁK (nem bírnak magukkal) Aki?

SIMON Akinek lábára ráillik a nemzedékrõl nemzedékre öröklõdõ, õsi mágikus ereklye: a Bûvös Bakancs.

Lucia nagy tisztelettel az asztalra állítja a szóban forgó szerfelett kiszolgált bakancsot.

GRÁCIA KETTÕ (csalódott) Milyen ócska!

GRÁCIA Hát nem hallottad, te ostoba, hogy õsi?

Dal a forgandó szerencsérõl, melyet, lám, adott esetben még egy ócska bakancs is terelhet erre-arra. És bár elképesztõ, hogy valaki a mesés jólétbe cseppenjen, csupán mert illik rá egy tökéletesen homályos eredetû topánka, azért azt is kellene valamivel honorálni, akinek van gusztusa felvenni a szóban forgó lábbelit. Mindamellett, bármilyen formában is közlítsen a szerencse, sebesen meg kell ragadni, Akár a lábát is. Vagy éppen a cipõjét.

HILDA ASSZONY (érkezik a következõ adag elszállítandó termékért, melyet a mûló szakadatlanul termel, Spiritusz és a Nagyhenceg nagyobb dicsõségére; gépiesen a munkaterületre baktat, majd, mikor már távozna, a tekinete megakad De Robbenen., és döbbent kiáltására hirtelen abbamarad a dal) Adalbert!

DE ROBBEN (rövidlátón hunyorogva közelít Hildához és belesápad a felismerésbe) Kísért a múlt!

HILDA ASSZONY Ne beszélj mellé, Adalbert.

DE ROBBEN (kétségbeesett) Hilda!

HILDA ASSZONY (fenyegetõen) Adalbert!

DE ROBBEN Nem is tudom, mit mondjak.

HILDA ASSZONY Én viszont annál jobban tudom, mit mondjak!

DE ROBBEN Ne, Hildám, kérlek, ne a nyilvánosság elõtt...

SYLVIA Miféle sötét titok lappang itt, apám?

DE ROBBEN Kislányom, hadd mutassam be... (megtörik) az anyádat.

SYLVIA Az anyám? Hát nekem van anyám?!

HILDA Leányom! Kislányom! Hogy megnõttél, mióta nem láttalak! Mutasd megad! Emlékszem, mennyit hintõporoztam a kis popsidat...

STRICI (merõben üzleti szempontok vezérlik) No igen. A kis popsija...

SYLVIA Mama!

Sylvia és Hilda tétován közelednek egymáshoz, majd egymásra merednek, és elájulnak.

SIMON Nem gondolja, báró, hogy magyarázattal tartozik?

TÖBBIEK Úgy van! Úgy van! Magyarázatot! Piszkosul kíváncsiak vagyunk!

DE ROBBEN (megtörik) Ifjú voltam, szertelen, szerelmes és ágrólszakadt. Nem bírtam elviselni, hogy szeretteimnek nélkülözniük kell. Elmentem hát, és megfogadtam, hogy csak akkor térek vissza, amikor méltó életkörülményeket sikerül teremtenem. A sors azonban úgy hozta, hogy egyre gazdagabb és gazdagabb lettem. .... Kicsiny Sylviánkat persze magammal vittem, mert így eggyel kevesebb szerettem volt kénytelen nélkülözni. És egyetlen pillanatig sem bántam, hogy így döntöttem! Ám be kell vallanom, most kifejezetten mardos a fájdalom és az aggodalom. Hogy Hilda rögvest magához tér.

MORPHOSIO (harsányan be; feltûnõen álságosan közelíti meg Simont) Micsoda nagyszerû hír! Drága hencegem, olyan boldog vagyok! Fogadd õszinte szerencsekívánataimat az esküvõdhöz! (sikerül megcsókolnia, bár Simon kétségbeesetten védekezik)

Belép a nyilvánvalóan lesben álló két ballonkabátos rendõr, akik civil öltözékük ellenére is alakias benyomást keltenek, amit összehangolt mozgásukkal is hangsúlyoznak. Alakiasságuk része a fejük helyén látható sákányfõ is.

ELSÕ RENDÕR SÁRKÁNY Aha! Szóval õ az az adócsaló.

MÁSODIK RENDÕR SÁRKÁNY (felméri a környezetet) Számos undorító bûnt láttam, de az övé minden képzeletet felülmúl!

MORPHOSIO Õ az, bizony, õ az! És ki tudja, miféle szörnyûségek terhelik még a lelkiismeretét!

ELSÕ RENDÕR SÁRKÁNY Majd kiderítjük. Köszönjük a közremûködését, Morphosio. Bár, õszintén szólva csak állampolgári kötelességét teljesítette. De egye fene... Olyan fájdalmasan kevés manapság a kötelességtudó polgár!

(Morphosio felé dobja az egységkártyákat, az mohón szedegeti a lapokat)

SIMON Elárultál, te Júdás!

LUCIA Az árulás a megváltás egyetlen hitelesített útja. Hogy tudatában legyél, ki vagy, és hogy mások is szembenézhessenek veled.

SIMON (keserû) Akkor hát éljen az áruló?!

LUCIA Elméleti szempontból kétségtelen, hogy a te áldozatodat csak az árulóé múlja felül, mert neki semmiféle elégtétele nem marad. Még annyi sem, hogy az õ oldalán áll az igazság.

SIMON Ezért kénytelen azzal a harminc egységgel vígasztalódni.

MORPHOSIO (miközben szedegeti az egységkártyákat) Ne nevettesd mi magad! Mi az a harminc egység ebben a inflációban?!

SIMON Népem, tûritek ezt?

Népem csendben hátrahúzódik, és hirtelen borzasztó elfoglaltak lesznek, nehogy a rendõrök arra gyanakodjanak, bármi közükl is van Simonhoz.

SIMON Lucia!

Az ördög megpróbálja az útjukat állni.

RENDÕR SÁRKÁNYOK Félre! Mi vagyunk a törvény!

LUCIA Sokféle törvényt ismerek, melyek áthághatatlanok. Más törvényeket a hatalmamban tartok. De veletek még sosem találkoztam.

ELSÕ RENDÕR SÁRKÁNY Addig örüljön a kis hölgy, amíg nem futunk össze bizalmasabban!

LUCIA Honnan való a törvény, melyet képviseltek?

MÁSODIK RENDÕR SÁRKÁNY Hogy honnan való? Micsoda ostoba kérdés!

ELSÕ RENDÕR SÁRKÁNY A törvény öröktõl fogva van.

MÁSODIK RENDÕR SÁRKÁNY És egyáltalán semmi közünk hozzá, hogy honnan való. De ha annyira érdekli, hát a Legfõbb Rajzolótól.

LUCIA (kétségbeesetten kénytelen beismerni a tehetetlenségét) Fantomok ellen nem tudok mit tenni.

A rendõrök letartóztatják Simont – azaz lovastól vonszolni kezdik.

MORPHOSIO Itt ne hagyják a bûntársát! Ez a démoni nõszemély különösen gyanús!

ELSÕ RENDÕR SÁRKÁNY Na, akkor már a kisasszonynak sincs oka örülni.

Karon ragadja Luciát és kivonszolja, míg kollégája Simon mûlovát húzza ki. a színrõl. A Második Rendõr kisvártatva visszatér, felkapja Hilda asszony takarító-eszközeit és összeszedi a mûló maradék szagló nyomát.

MÁSODIK RENDÕR SÁRKÁNY (diadalmasan felmutatja a lapátot) A bûnjelek! (el)

Folytatása következik

Simon és az ördög távozásával a fejedelmi pompa immár visszavedlett hamisítatlanul koszlott panziószobává, egy kimúlt házibuli közegével súlyosbítva az állapotokat. A páncéljától megszabadult Strici és a lányok maradék italok után kutatnak a romok között. De Robben magába rokadtan üldögél – az õ kutatása már sikerrel járt. Spiritusz ugyancsak az italokkal van elfoglalva: elmélyülten öntögeti össze különbözõ palackokból a folyadékokat, melyek láthatóan kémiai reakcióba lépnek egymással, amint azt a bugyborékolás és az elegyet tartalmazó üvegbõl feltörõ füstoszlop tanúsítja. Morphosio pedig a tettek mezejére lép.

MORPHOSIO (mohósága annyira elvakítja, hogy mit sem vesz észre a környezet elõnytelen megváltozásából) Mindenki õrizze meg nyugalmát! A közelmúlt eseményei cseppet sem befolyásolják azoknak a helyzetét, akiknek tiszta a lelkiismerete.A miénket sem. Minthogy én vagyok az egyetlen, aki kellõképp széles látókörû ahhoz, hogy ama bûnözõ helyébe lépjen, akinek a nevét sem akarom kimondani, továbbgördítem sorsunkat a helyes irányba, ahogy azt a felsõbb hatalmak kijelölték.

HILDA ASSZONY (hirtelen magához tér, felnéz, aztán felül) Csak lassan, tisztelt Morphosio, csak lassan. Vegyem úgy, hogy Hõs úr örökébe lép?

MORPHOSIO Magamra veszem a felelõsséget, amit nem az õ kisszerûségére méreteztek.

HILDA ASSZONY (feltápászkodik) Nagyon helyes. Akkor azonnal fizesse ki Hõs úr tartozását. Tudom, hogy õ semmiképp sem maradna adós, de pillanatnyilag nincs módja törleszteni. Nekem viszont nem áll módomban tovább várni.

MORPHOSIO Ó igen... persze. Hát hogyne. (jobb meggyõzõdése ellenére, ám önkineveztetésének csapdájába esvén átnyújtja a vérdíjat.

HILDA ASSZONY És a berendezésben okozott kárt is.

MORPHOSIO (felocsúdva körülnéz) Segítség! Tolvaj! Ellopták a birodalmamat!

STRICI (felfortyan) Talán bizony én?!... A mi Simonunk bezzeg nem vádaskodna!

GRÁCIA Az egy arany ember volt!

SPIRITUSZ (kísérletezgetés közben gépiesen odaszól) Igazad van, drágám. Neked mindig igazad van.

GRÁCIA KETTÕ És milyen elegáns!

MORPHOSIO (megroppan a kiábrándító valóság súlya alatt) Jaj nekem... Ráadásul a pia is elfogyott!

DE ROBBEN Csapás csapás után! (minthogy az övé is elfogyott)

HILDA ASSZONY (kitör belõle a vészjósló látnok) És nem az utolsó, Adalbert!

GRÁCIA HÁROM (elkapja a sistergõ üveget Spiritusz elõl) Ne lógassa az orrát, bárókám, a mi lángeszünk mindig kitalál valamit!

SPIRITUSZ De kérem... Kérem! Jó lenne vigyázni... Veszélyes... A kísérlet ugyanis...Ne... Ne!

Spiritusz csak most veszi észre mi történik, minthogy eddig a szemüvegérõl tisztogatta a párát. Ám Grácia Három közben már vidáman meghúzta az üveget, és töltött De Robben bárónak és a többieknek is.

DE ROBBEN (ízlelgeti; kedvére valónak találja, csettint) Szavamra, felséges! Uram, megvásárlom a szabadalmat! Gondolkozott már rajta, mi legyen a neve?

GRÁCIA (a férjéhez szalad) Büszke vagyok rád! Tudtam, hogy elõbb-utóbb kiötölsz valami okosat!

SPIRITUSZ Nem is tudom... Ugye, nem volna túlságosan hivalkodó a "Magnissimo" elnevezés ennek a szuperragasztónak?

GRÁCIA (ingerülten visszatér a Strici csapatához) Hülye.

SYLVIA (éledezik) Mama... mama...

De Robben, Hilda asszony és a Strici hozzáugranak

DE ROBBEN Óvatosan!

HILDA Egy kis levegõt szegénykémnek!

STRICI (készséges) Én szívesen alkalmazok mesterséges légzést... (erre azonban nem kerül sor, mert Hilda asszony ellökdösi) Csak segíteni akartam.

SYLVIA Mama, eddig gõgös voltam és rossz... Mama, én vezekelni akarok!

DE ROBBEN Én is!

SYLVIA Egész életemben a kirakati bábud voltam, de ennek vége! Nem tûröm, hogy a vezeklésembe is beletaposs! Mama, adj tanácsot!

STRICI (szerényen a háttérbõl) Volna egy ötletem...

HILDA ASSZONY Milyen tanácsot adhatnék? Nekem még sosem volt ilyen nagy lányom.

SYLVIA Hát a kicsi lányodnak mit mondanál?

HILDA ASSZONY Edd meg szépen a tejbepapit.

GRÁCIA KETTÕ (akinek a lelke túlontúl is fogékony a lírai hangulatra, így hát gyászosan bejelenti:) Elfogyott a ragasztó .

Vége a varázslatnak, éneklik a szereplõk, mert ebben a tényben egyetértenek, noha maga a varázslat mindegyiküknek mást jelentett. Mintha különbözõ történeteket éltek volna át, és ezekben a történetekben mindegyiküknek fõszerep jutott – ráébredve a prózai valóságra ennek a varázslatnak mindenképpen vége szakadt.

GRÁCIA HÁROM (idõközben megkaparintotta a bûvös ereklyét) És velem mi lesz? Éppen passzentos a bakancs!

E pillanatban a Törpe-induló kellõ mértékben sejtelmesre hangszerelt dallamára megjelennek a turistáskodó ufonauták. A panzióbeli társaság tagjai megdermednek, majd akaratlan bábként az ufonauták nyomába szegõdnek.

Folytatása következik

Simon és Lucia a vádlottak padján.

SIMON A Legfõbb Rajzolóra mondom, ez maga a pokol!

LUCIA (szigorú) Ne beszélj így. A pokol kulturált hely. (egy pillanatra eltûnõdik) Viszonylag. Lehet, hogy nem tökéletes, dehát melyik hely az?

SIMON (siránkozik) Hogyan fordulhatott ekkorát a világ?

LUCIA Nyilván az egyetemes egyensúly érdekében.

SIMON Nem látom be, mennyiben befolyásolja az én nyomorult személyem az egyetemes mérleget!

LUCIA Ne légy kishitû. A te személyednek is van súlya.

SIMON Ez ezetben valamivel csekélyebb súllyal is megelegédnék.

Süvítés, csörömpölés, megérkezik a Superman.

SUPERMAN (robogás közben) Ne aggódj, jövünk! (és mint elsõ megjelenése alkalmából, kiszáguld az ellenkezõ oldalon, hogy aztán némi ingázás után megállapodjon a színen)

LEOPÁRDASSZONY (ruganyos léptekkel érkezik) No nézd csak, Superman! Egy örökkévalóság óta nem láttalak! Mesélj, milyen lett a baba?

SUPERMAN (egy pillanatra elszomorítja az emlék) Halva született.

LEOPÁRDASSZONY Ugyan, ne emészd magad. Fõ, hogy egészséges.

Helyet foglalnak a hallgatóságnak fenntartott helyen és kihívó nyegleséggel várják a bíróságot, mely kisvártatva be is vonul, szertartásosan elõvezetve

A Törvény dalát arról, hogy a törvény a világ motorja. Tiszteld a törvényt, mert csakis az szabja meg, mit, hol, mikor, hogyan és kivel nem szabad. Még szerencse, hogy mindenre akad egy-egy jól szabott paragrafus – különben honnan is tudnánk, mihez tartsuk magunkat?

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY Nézzük ezt az adócsalási ügyet. Sok gazemberség van földön és égen, de az adócsalás a legalávalóbb mind közül!

SUPERMAN (elképed) Miért pont az?

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY Például, mert engem az adóból fizetnek. és ennyi éppen elég.

SIMON (szuperhõs klubtársaira hivatkozik) Kérem, a barátaim is megmondhatják, hogy...

LEOPÁRDASSZONY (meglátva a sárkányfejû bíróságot, sokkal szerényebbé válik) Pardon, én csak érdeklõdõ vagyok. (súgja Simonnak) Enézést, de nem bírom a kígyókat.

SUPERMAN Na, ez komoly balhé. Jobb lesz nem ugrálni!

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY Hol a vádlottak jogi képviselõje?

SKORPIÓEMBER (már kintrõl fennszóval jelzi érkezését) Jövök már! Jövök! Elnézést a késésért! És képviselem a vádlottakat..

Superman és Leopárdasszony vidám kamaszokként tapsolva, füttyögve fogadják a Skorpióembert, és bíztatóan tartják fel begörbített mutatóujjukat, aztán a Bírónõ kalapácsa csendre inti õket. Az egyik ülnök súg valamit a Bírónõ fülébe. A másik is súgva tájékoztatja valamirõl, mely események után a hölgy érdeklõdése láthatóan feltámad a Skorpióember iránt.

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY Az iratok szerint a vádlottak fényûzõ életmódja nem áll arányban befizetett adójuk mértékével.

ELSÕ ÜLNÖK SÁRKÁNY Minthogy egyáltalán nem fizettek semmiféle adót.

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY Márpedig adót mindenkinek muszáj fizetnie!

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY Ezt a tényállás nyilvánvalóan eltitkolt jövedelmek felhasználására utal. No de hamarabb utólérik a sánta kutyát, mint az egészségeset!

SIMON Kérem, én is szó szerint ezen az állásponton vagyok.

ELSÕ ÜLNÖK SÁRKÁNY Ejnye, vádlottak, hát nem tudják, hogy az adófizetés különbözteti meg az embert az állattól?

SKORPIÓEMBER Tiltakozom! Védenceim bûnössége még nem bizonyosodott be, következésképp törvénysértõ bárminemû állítás hangoztatása a tudásukól ugyanúgy, mint a rosszhiszemûen feltételezett nemtudásukról.

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY Mire jó ez a szõrszálhasogatás? Azért vagyunk itt, hogy bebizonyosodjon a bûnösségük, és be is fog bizonyosodni!

Viharos küzdelem kezdõdik életre-halálra; azok, akik éppen nem vesznek részt a párbajban, úgy követik a szavak útját, mint az asztalitenisz-mérkõzés közönsége a labda pattogását.

SKORPIÓEMBER Visszautasítom, a nullanulla per háromszázhatvankilec negyedik bekezdése értelmében!

ELSÕ ÜLNÖK SÁRKÁNY De én a nullanulla per tizenkettõ második bekezdésének bé pontja értelmében visszautasítom a visszautasítását!

SKORPIÓEMBER Haha! Akkor hadd utaljak a kilencvenkilec per kilencvenkilenc elsõ, ötödik és hatodik bekezdésére.

ELSÕ ÜLNÖK SÁRKÁNY (felnyög, mint akit gyomron vágtak, de igyekszik összeszedni magát; meglehetõsen erõtlen kísérlet) Csakhogy... csakhogy a hetedik... (látva a Skorpióember gúnyos vigyrát) Nem! A kilencedik... (kezd belezavarodni) Vagyis a tizenötödik bekezdés értelmében...

SKRPIÓEMBER Ne is folytassa! Én az összes függelékkel együtt idéztem!

ELSÕ ÜLNÖK SÁRKÁNY (vér tör fel a torkából és hörögve lefordul a pulpitusról)

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY (kétségbeesett támadásra szánja el magát) Kilencvennyolc per kettõ, cé! Cé, cé, cé, cé!

SKORPIÓEMBER (kaján vontatottsággal helyezi el a döféseket) Kilencvennyolc...per százhuszonhárom...

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY (minden szónál egyre hangosabban feljajdul, miközben újabb és újabb sebek jelennek meg rajta) Ne!

SKORPIÓEMBER (könyörtelenül folytatja) Per tizenkettõ...

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY (szenved) Irgalom!

SKORPIÓEMBER (diadalmas könyörtelenséggel kivágja) Bétõl káig!

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY Kegyelem!

SKORPIÓEMBER Plusz a táblázatok!

MÁSODIK ÜLNÖK SÁRKÁNY (bû vérzés kíséretében kiszenved, és õ is eltûnik a pulpitus mögött)

Simon izgatott szórakozottságában zsebre vágja a kezét, és csodálkozva elõveszi az elõzõ folytatások egyikében kapott elképesztõ küllemû szemüveget, amirõl szinte teljesen megfeledkezett. Érdeklõdve forgatja a kezében, végül az orrára illeszti. Egy pillantást vet a Skorpióemberre, és lám, önkéntes védõje zöld fényben felragyog. Döbbenten lekapja a szemüveget. Körülnéz, kivel oszthatná meg elképesztõ felfedezését, de hiába integet, mutogat, csak a Superman és a Leopárdasszony reagálnak – rákacsintanak, és diadalamasan mutatják: "Ilyen görbe!"

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY (a kalapácsával nyomatékosítja akcióit – ám ez valószínûleg a kétségbeesés jele) De ha figyelembe vesszük az Állásfoglalásk második kötetének negyedik fejezetében a kilencedik cikkelyt...

SKORPIÓEMBER (egy pillanatra megroggyan ugyan, de nyomban ellentámadásba lendül) Akkor semmiképp nem tekinthetünk el a Kinyilatkoztatások negyedik könyvének elõ- és ufószavától sem!

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY (kezdi feladni; erõtlenül tiltakozik) De... de a Kinyilatkoztások... szóban forgó szakaszát... apokriffá nyilvánították!

SKORPIÓEMBER (beviszi a döntõ ütéssorozatot) Valamennyi forrásunk apokrif, mint azzal a tisztelt bírónõ nagyon is tisztában van!

BÍRÓNÕ (keserves sírásra fakad; hüppögve ismételgeti) Apokrif! Mind, mind apokrihihif!

SKORPIÓEMBER Hagyjuk ezt, bírónõ. Tartozom egy vallomással.

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY (már mndegy neki) Épp ideje. Nem magától vártam ugyan, de úgy látom, ebben az ügyben akármilyen vallomás jelentõs elõrelépésnek.számít.

SUPERMAN Ez az! Ne kíméld! Mondd meg neki! (de nem állhatja meg, hogy elõ ne rukkoljon vele, sõt, mutatja is az egyezményes jelet:) Ha-ha! Ilyen görbe!

SIMON (Luciának) Nézd meg a Skorpióembert! (odaadja a szemüveget)

Lucia felveszi a szemüveget és a zölden felragyogó Skorpióemberre irányítja a tekintetét. Az ördög halkan felsikolt, gyorsan visszaadja a szemüveget és a tenyerébe temeti az arcát.

SIMON Földönkívüli!

LUCIA (alig tud megszólalni) Így is lehet mondani...

SIMON (ismét felteszi a pápaszemet – és lám, a Bírónõ is zöld fényben tündököl! Leveszi a szemüveget, és megosztja újabb letaglózó felfedezését Luciával.) A bírónõ is az!

SKORPIÓEMBER (idõközben a Bírónõ füléhez hajol)

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY Ne mondja!

SKORPIÓEMBER Kénytelen vagyok. De ez még semmi! (tovább sugdos, majd elegánsan meghajol, és elvonul)

BÍRÓNÕ SÁRKÁNY (felajzva felpattan) Vádlottak felmentve, tárgyalás befejezve! Esküszöm, egészen elvesztettem a fejemet! (mint egy maszkot, lekapja a sárkányfõt, ami alól egy másik sárkányfõ tûnik elõ, és elnyargal a Skorpióember nyomában)

A Leopárdasszony és a Superman diadalmasan kurjongatva a nyomukba vetik magukat.

Folytatása következik,

ezúttal az utcán, ahol felszabadult jókedvvel sétálgatnak a történet szereplõi – el- és újra feltûnnek – beleértve a gorillákat is, olyanféleképpen, mint amikor az ember egy pályaudvaron ténfereg, várva a szerelvényt. A zsongás is egy efféle helyet idéz. Oda-odaintenek Simonnak, de alapjában véve nem sokat törõdnek velük. Simon maga után húzza a lovát.

LUCIA Nézd! Minden jóra fordult! Nem mintha az én érdemem volna...

SIMON Ne kisebbítsd a szerepedet. Sokat okultam, és ezt neked köszönhetem.

LUCIA Ha te okultál, azt csakis magadnak köszönheted. Helyetted senki más nem okulhat. És mire jutottál? Mivel folytassuk?

SIMON Ezzel a kis sétával.

LUCIA Most egészen biztosan közelebb kerülhetnél Sylviához.

SIMON Az a darab papír a sötétebb és világosabb rózsaszínû foltokkal? Ugyan. Egyébként, ha nem vetted volna észre, még kancsal is.

LUCIA Akkor tûzz ki újabb célt.

SIMON Az a sarok megfelel?

LUCIA Ne tréfálj! Ezek komoly dolgok.

SIMON Az a sarok egyike a lehetõ legkomolyabb dolgoknak.

LUCIA (nem érti) Miért?

SIMON Mert ott van.

LUCIA Az angyalát! (belepirul a szabadszájúságába) Bocsánat... Csak annyit akartam mondani, hogy egészen rendkívüli ember vagy.

SIMON (nem hisz a fülének) Hogy... Hogy mondtad?

LUCIA (túlhangsúlyozottan artikulál) Rendkívüli ember vagy!

Következik a "Termelj-fogyassz" szlogenû betét ellenpontja, a

a dal a rendkívüli emberrõl, aki azáltal válik rendkívülivé, hogy a kétségbeesett igyekezet helyett, melyt teljes mértékben az elvásároknak való megfelelés kényszere irányít, vállalja önmaga egyediségét. Ez a rendkívüliség egyetlen járható útja.

LUCIA Az az érzésem, hogy kudarcot vallottam. Végrévényesen.

SIMON Ne vedd a szívedre. Feltéve, hogy helytálló ez a kifejezés az ördög esetében.

LUCIA (kicsit felhúzza az orrát) Nekem is van szívem, ha nem tudnád! ((nagyot sóhajt)

SIMON És most mi nyomja?

LUCIA Semmi. Hagyjuk.

SIMON Mondd el bátran! Én már egészen más szemmel nézem a világot. Látod?

Simon vigyorog, mutatván széles jókedvét és bohóckodva elõkapja az UFO-látó szemüveget. Széles mozdulattal felveszi és körülhordozza a tekintetét – ama bizonyos "más szemnek" a tekintetét – az utcán. Az arcára fagy a vigyor. Valamennyi járókelõ zöld fényben tündököl.

LUCIA (észreveszi a Simon viselkedésében beállott változást) Mi történt?

SIMON (a falhoz lapul és magával rántja Luciát is) Idegenek! Mindannyian idegenek! Sehol egy igazi ember, rajtunk kívül! (Lucia felé fordul, és ahogy ráesik a pillantása a lány színe is árulkodóan zöldre változik. Leveszi a szemüveget) Vagyis... rajtam kívül.

LUCIA (elveszi a szemüveget Simontól, hogy azon keresztül vessen rá egy pillantást; leveszi a szemüveget és visszaadja Simonnak.)

SIMON (megnézi magát a háttérbe rajzolt utca egyik rajzolt kirakatában – bizony, õ maga is zöldes fényben ragyog.)

Folytatása következik

Besorjázik a hét ufonauta, a szokásos turistafelszereléssel, valamint csomagokkal megpakolva.

SZENDE UFONAUTA (a tudós ufonautától, aki kincsként õriz egy kis csomagot) Mit szereztél? Csak nem valami kincset?

TUDÓS UFONAUTA Éhtesz is te hozzá... Ez egy hendkívül különleges, mestehséges úton elõállított, patás növényevõtõl száhmazó exkhementum!

SZENDE UFONAUTA Bocsáss meg... Mit mondtál?

TUDÓS UFONAUTA (cimborája orra alá tartja a csomagot) Micsoda mûveletlen tahó vagy! Hát nem látod, hogy mûlószah?

MORGÓ UFONAUTA (a vidám ufonautát faggatja, aki egy tapivizort cipel) Mire jó ez vacak?

VIDÁM UFONAUTA Na figyelj csak. (bekapcsolja a készüléket)

MORGÓ UFONAUTA (mélységes megvetéssel) Nagy dolog.

VIDÁM UFONAUTA Várjál! Most dugd bele itt a kezed...

A morgó ufonauta mogorván engedelmeskedik, és persze istenesen megrázza az áram. A vidám ufonauta hempereg a söhögéstõl.

MORGÓ UFONAUTA (végre sikerül elszakadnia a szerkezettõl) De hülye vicceid vannak.

Az elõjátékbõl már ismert jármûhangok véget vetnek a további barátságos évõdésnek. Leereszkedik a behízelgõen megrajzolt UFO.

IDEGENVEZETÕ Beszállás!

Az ufonauták bemasíroznak a jármûbe; az immár maradandóan zöldellõ járókelõk – a De Robben család, a panzió lakói, a rendõrõk, a bírónõ, a gorillák – lelkesen, fecsegve és nevetgélve, mint akik egy élménydús kirándulás végére értek, követik õket. Mikor már mindannyian eltûntek az UFO belsejében, rohanvást érkezik a Leopárdasszony és a Superman.

SUPERMAN Várjatok! Jövünk!

LEOPÁRDASSZONY (felfedezi Simont és Luciát) Siessetek, mindjárt indul a járat!

SIMON (kénytelen elõlépni biztosnak amúgy sem mondható rejtekébõl) Én maradok.

SUPERMAN (elképed) És mi a fenéhez kezdesz egymagadban?

SIMON Én leszek az utolsó ember.

LEOPÁRDASSZONY Te meghibbantál, édesem!

Figyelmeztetõen felzúg az UFO. A Superman és a Leopárdasszony bevetik magukat a lassan becsukódó ajtónyílásba.

SIMON (utánuk kiált) Ez a bolygó a büntetõtelep, ugye?

LEOPÁRDASSZONY (felkacag) Ugyan!

SIMON (szarkasztikusan) Csak azt ne mondd, hogy maga a mennyország?

SUPERMAN (kiabál, hogy túlharsogja a hajtómû dübörgését; az UFO emelkedésével hangja egyre távolabbról hallatszik) A vidám park, pajtás, a vidám park!

LUCIA (Simon mellé lép) Csak hogy tudd: nem vagy egyedül.

Folytatása következik

SKORPIÓEMBER (kezével árnyékolva a szemét az UFO után néz, végigméri Simont, aztán Luciához lép. Hangja hihetetlenül erõteljesen szól) Siralmas, amit mûvelsz. Visszavonom a megbízatáodat.

SIMON (elõveszi a szemüveget és gyorsan teszteli a skorpióembert – zöld)

LUCIA (szertartásosan alázatos testtartást vesz fel) Terjeszd ki rám kegyelmedet, ó, hatalmas Astarath.

SKORPIÓEMBER Úgy lesz. És bizony mondom, cseppet sem fogsz örülni neki. Kövess! (látványos fény- és füsteffektek közepette eltûnik, ahogy az el is várható egy pokolbéli fõdémontól)

LUCIA (az elõírások szerint változatlan pózban kénytelen elmondani az elõírásos választ, mintha a fõnöke még mindig jelen lenne) A te akaratodon kívül nem ismerek másikat, hatalmas Astarath.

SIMON Pedig van. Az enyém.

LUCIA Vissza kell térnem, Simon. Rettenetes lesz a büntetés, ha megpróbálnék ellenszegülni. Pedig ellenszegülök, amióta megszólítottál. Ellenszegülök Astarath parancsának és a saját hatalmamnak.

SIMON Maradj!

LUCIA Nem tehetem, bármennyire szeretném is megtenni!

SIMON Ha nem tudnád, most elárulom, hogy van egy rendkívüli képességem: én vagyok Az Ember, Aki Megállítja Az Idõt. És éppen itt az ideje, hogy használjam ezt a tudományomat.

LUCIA Ne pocsékold el az egyetlen adományt, amit nyújtani tudtam neked. Talán nincs is rá alkalmatlanabb pillanat. Két kocka között, valahol a seholban...

SIMON (egyre vidámabb) A semmikorhoz leginkább illõ hely!

LUCIA Szeretlek.

SIMON Szeretlek, Lucia. Mi leszünk az elsõ embepár.

LUCIA Az ördög és az idegen.

SIMON Soha jobb kezdetet!

Az Ördög és az Idegen: érzelmes és többé-kevésbé optimista duett arról, hogy valakinek embernek is kell lennie ezen a Földön – ha nincs más, hát az ördögnek és az idegennek.

Megcsókolják egymást, majd egymást átölelve elsétálnak a lehetõ leggiccsesebb színû ellenfénybe, végtére is most már rengeteg idejük van.

SIMON Egy pillanat! (megszakítja a zenét) Még valami... Csak egyetlen kérdés, ami nem hagy nyugodni. (tétova) Astarath...

LUCIA (õ már sejti) Igen?

SIMON (õszinte kíváncsisággal vegyes borzalommal) Mondd, tényleg ilyen görbe?!

A válasz már túlságosan távoli ahhoz, hogy meghalljuk, csak a nevetésük száll felénk. Aztán ismét felcsendül a zene, Simon és Lucia folytatják útjukat. A kép elõbb-utóbb kimerevedik és ezen a záró képkockán megjelenik a

Vége

felirat, amit, mint korábban Sylvia üvegtartályát, kisvártatva a vállára kap és a vállán elvisz a hét kis ufonauta. Hogy a végének is vége legyen..