14.
Hamarosan a folyosó ajtóban végződik (mint már annyi folyosó ebben a kastélyban). Bátran lenyomod a kilincset.
A szobában, amelybe jutottatok, egy öreg apó üldögél egy hatalmas asztal mögött, körülötte a polcokon és a földön is könyvek. A kardod után nyúlsz, de Morlon a vádadra teszi a kezét, és a füledbe súgja:
Hagyjad majd hangosan azt mondja:
Köszöntelek, bölcs. Ki vagy, és mi dolgod van itt, a nagyhatalmú démon várában?
Az öreg felpillant, jobb kézzel a szakáiiát markolászva, rekedtes hangon megszólal:
Ezt én is kérdezhetném tőletek. De ha ennyire kíváncsiak vagytok, megmondom: a démon nagyúr rabszolgája vagyok, a tudást gyűjtöm számára. Innét soha el nem szabadulhatok, de meg sem halhatok, halhatatlan vagyok! És most mondjátok, mi járatban vagytok?
Szótlanul egymásra néztek, mire az apóka elmosolyodik.
Nyilván az a célotok, mint mindenki másnak, aki behatolt ide, hogy kihívjátok párbajra a démont. Ó bizonyára már tudja, hogy jöttök, és nevetve nézi a nyomorúságos próbálkozásotokat, hogy egyáltalán élve eljussatok a színe elé. Ehhez azonban többre van szükség, mint bátorságra! Ha nagyon akarjátok, segíthetek nektek, de csak akkor, ha válaszoltok egy találós kérdésre. Rendben?
Válaszotokra sem várva, kántálni kezd egy versikét:
"A sötétség fekete ura
Se nem élő, se nem hulla,
Elbűvöl s a véred issza
Hajnalban sírjába tér vissza."
Ki ő?
Ha nem válaszolsz a kérdésre, vagy nem tudod a választ, lapozz 32-re.
Ha tudod a választ, lapozz 135-re.