14.



Hamarosan a folyosó ajtóban végződik (mint már annyi folyosó ebben a kastélyban). Bátran lenyomod a kilincset.

A szobában, amelybe jutottatok, egy öreg apó üldögél egy hatalmas asztal mögött, körülötte a polcokon és a földön is könyvek. A kardod után nyúlsz, de Morlon a vádadra teszi a kezét, és a füledbe súgja:

– Hagyjad – majd hangosan azt mondja:

– Köszöntelek, bölcs. Ki vagy, és mi dolgod van itt, a nagyhatalmú démon várában?

Az öreg felpillant, jobb kézzel a szakáiiát markolászva, rekedtes hangon megszólal:

– Ezt én is kérdezhetném tőletek. De ha ennyire kíváncsiak vagytok, megmondom: a démon nagyúr rabszolgája vagyok, a tudást gyűjtöm számára. Innét soha el nem szabadulhatok, de meg sem halhatok, halhatatlan vagyok! És most mondjátok, mi járatban vagytok?

Szótlanul egymásra néztek, mire az apóka elmosolyodik.

– Nyilván az a célotok, mint mindenki másnak, aki behatolt ide, hogy kihívjátok párbajra a démont. Ó bizonyára már tudja, hogy jöttök, és nevetve nézi a nyomorúságos próbálkozásotokat, hogy egyáltalán élve eljussatok a színe elé. Ehhez azonban többre van szükség, mint bátorságra! Ha nagyon akarjátok, segíthetek nektek, de csak akkor, ha válaszoltok egy találós kérdésre. Rendben?

Válaszotokra sem várva, kántálni kezd egy versikét:


"A sötétség fekete ura

Se nem élő, se nem hulla,

Elbűvöl s a véred issza

Hajnalban sírjába tér vissza."


– Ki ő?

Ha nem válaszolsz a kérdésre, vagy nem tudod a választ, lapozz 32-re.

Ha tudod a választ, lapozz 135-re.