190.



Ahogy lenyomod a kilincset, megdöbbenéssel veszed észre, hogy nincs bezárva. Belököd az ajtót. Apró, ablaktalan szoba tárul eléd. A szoba teljesen üres. A jobb oldali falhoz egy sovány, rongyokba öltözött ember van bilincselve. Ahogy belépsz, látod a rettegést szemében, amikor feléd fordul. Megnyugtató szavaid után azonban feloldódik félelme, és elmondja, hogyan kerütt ide:

– Magam is a király küldetésére jelentkeztem. A démon nagyúr szolgái azonban elfogtak, és éhhalálra ítéltek ebben a toronyban.

Megitatva és megetetve saját elemózsiádból a szerencsétlent, kardoddal szétvágod a bilincseit. A rab hálásan megköszöni a segítséget, és mielőtt megkezdené reménytelennek tűnő szökését kifelé a várból, egy tanáccsal lát el:

– Jártam a pincében is, mielőtt foglyul ejtettek. Miradammal, a társammal jöttünk, de ő meghalt, amikor megérintette a fekete opált. Legyél nagyon óvatos! – ezzel búcsút int, és megindul felfelé, ahonnét jöttél. Elhagyod a szobát, és folytatod utadat lefelé. Lapozz 325-re.