Maruzs Éva

RÁZÓS ÜGY

Az egész úgy kezdõdött, hogy tegnap rettentõen lármáztak a tyúkok, ne nézzen rám ilyen megrovóan, hadnagy úr, ez hozzátartozik ahhoz, amit jelenteni akarok, szóval nagyon káráltak a tyúkok, jelzem, világszép tyúkjaim vannak, nagyon jól tojnak, és egeret is tudnak fogni, no nem igazán fogják meg, hanem agyonverik és aztán széttépik, igaza van, hogy fintorog, nem valami szép látvány, de mindent ellep idén az egér, hogy úgy mondjam, jó volt az egértermés, igaz, igaz, eltértem, szóval rohantam ki megnézni, hogy mi bajuk a tyúkjaimnak, mert a szomszédnak az a rémes kutyája már elvitt egy párat, de ne aggódjon, hadnagy úr, nem a szomszédra akarok panaszkodni, mert kifizette a káromat, és mostanában csak este engedi ki azt a rémes kutyáját, amikor a tyúkok már be vannak zárva, na, és most is láttam messzirõl, hogy kutyáról szó sincs, de akkor mi a bajuk a tyúkoknak, nézem, hát valamit csépelnek, mint az egeret szokták, de ez most nem egér, a színe sem olyan, hanem vörösbarna, meg aztán ez védekezik is, mert a kakas már le van sántulva, talán megharapta, némelyik tyúk meg a sarokban kucorog és félve pislog, csak nem hagyom, hogy ez a valami rémítgesse a világszép tyúkjaimat, még a végén a tojást is elhagyják, jó, jó, már megint másról beszélek, szóval bekergettem a tyúkokat az ólba, aztán nézem, mi ez az izé, az meg ott fekszik a kerítés mellett kiterülve, ott liheg a harc után, de én még ilyen állatot nem láttam, pedig sokat foglalkozunk állatokkal, a férjem nagyon ért hozzájuk és mindnyájan szeretjük az állatokat, mi még a békát is megcsodáljuk, amitõl más a száját húzza, csak a cserebogarat, meg a krumplibogarat dobjuk kímélet nélkül a tyúkok elé, mert az én tyúkjaim a krumplibogarat is megeszik ám, de tojnak is remekül, jaj, de mit is beszélek, szóval ez egy olyan arasznyi állat, másik arasz a bozontos farka, az egész vörösbarna, a füle pamacs, ez mind szép, de meg kéne fogni, viszont alighanem harap, mert a kakas lesántult, volt ott egy rövidnyelû vaslapát, azt toltam alá, hogy fölemeljem, hát képzelje, úgy megrázott a lapát, hogy rögtön elejtettem és a kezemet a számba kaptam, de már akkor nagyon be akartam vinni ezt a fura jószágot, megláttam egy darab száraz rongyot, a múltban törülközõként szolgált minálunk, rátekertem a vaslapát nyelére, na most rázzál, mókuskám, rázhatott, nem éreztem, vittem befelé a verandára, ott ültek a gyerekeim meg a férjem, na, mondom, ezt nézzétek meg, mit fogtam, de ne nyúljatok hozzá, mert ráz, volt az ajtó elõtt egy gumi lábtörlõ, a lányom papírt teregetett az asztalra, rá a lábtörlõt, rá megint egy ív tiszta fehér papírt, na ide rakd, hát leráztam a lapátról, de bizony csak elterült a mókuska, a négy lába négy felé, no, mondom, ez megdöglött, de nem, mert pihegett, csak nagyon fáradt lehetett, azonban ne tessék ilyen haragosan nézni rám, hát lehet, hogy kicsit sokat beszélek, szokta mondani a férjem is, hogy mellettem nehéz szóhoz jutni, de higgye el, hogy ez most mind fontos, úgyis megkérdezné késõbb, hát én elmondom elõre, ennyi az egész, no, ne nézzen mérgesen, mondom inkább tovább, szóval pihegett a pici, a fiam kérdi, hogy honnan hoztam ezt a burundukot, kérdem tõle, miért pont burunduk, azt mondja, mert olyan kicsi csíkos mókus, na jó, miattam burunduknak is nevezhetjük, bár ahhoz túl hosszú a farka, de ez nagyon megviselt kinézetû, adjunk neki vizet, hozzál, lányom, hát hozott is a kislány egy babacsészében, most ezt adja össze, én biztosan egy kis lapos tálban hoztam volna állatnak vizet, de a leányzó még csak hét éves, más a logikája, babacsészében hozta, és neki lett igaza, ez a burunduk egyszerre felült, a két mellsõ mancsa közé fogta a babacsészét és kiitta a vizet, mi meg pislogtunk, négyen ötfelé, mert ki látott még mókust pohárból inni, hacsak rajzfilmen nem, vagy akkor inkább kismajom lenne, de a férjem már percek óta lapozgatta az állathatározót, eredmény nélkül, na, amíg megtalálod, adjunk neki enni is, de ugyan mit, hát dióbelet, mondja a lányom, ha egyszer mókus, jó ötlet, a dióbél akkor is jó, ha majom az illetõ, hoztam a dióbelet, a srácok is belemarkoltak, de a burunduk elé is leraktam egy kupacot, erre megmozdult a csepp jószág, és két lábon körbejárt a kupac körül, mint aki szimatolgat, de két lábon, érti, hadnagy úr, aztán az egyik mellsõ lábával fölvett egy gerezdet és elkezdte rágcsálni, és csak evett meg evett, aztán lefeküdt, betakarta magát a farkával, de nem aludt, csak szörnyen álmosan pislogottta gombszemével, csuda bájos volt, a lányom papírt hozott, meg ceruzát és rajzolni kezdte a burundukot, mi meg még mindig az állathatározót böngésztük, amikor a lányom sikkantott egy meglepettet, felkaptuk a fejünket, hát a burunduk elvette a leányzótól a ceruzát és rajzol, érti, rajzolt, szörnyen birkózott a ceruzával, túl nagy volt neki, nem is lett valami gyönyörû a rajz, de azért mégis egy burundukot rajzolt le sematikusan, na, mondom, megeszem az ünneplõs kalapom, ha ez a mókuska állat, hoztam egy nagyítót, hadd lássuk rendesen a rajzokat, mert csuda picik voltak, de a burunduk csak rajzolt, meg rajzolt, mi meg ájuldoztunk, hogy marslakót fogtunk, bár semmi antenna nem lengett a fején, meg zöld sem volt, meg hát miért pont marslakó lett volna, de a rajzokból nyilvánvaló lett, hogy ez a mi burundukunk értelmes lény, tessék, itt vannak a rajzai, nézze meg, de vigyázva, aztán értesíteni kell az Akadémiát, vagy mit tudom én, nézze, itt mutatta, hogy a csillagok közül jött, ezt nézze, ilyen ûrhajóval, de aztán történt valami, és ilyen lett az ûrhajója, nyilván utána sokáig bolyongott, amíg a tyúkjaim közé vetõdött szegény, meg kell keresnünk azt az ûrhajót, valami fémkeresõ mûszerrel, mert amúgy biztosan bajos lehet, amilyen pici, majd a burunduk segít megkeresni, nem, egyáltalán nem vagyok fantaszta, és a rajzokat sem én csináltam, nézze ezeket a pici tárgyakat, ezek a burunduk felszereléséhez tartoznak, azért adta ide, hogy meggyõzzem velük a hadnagy urat, hát persze, hogy elhoztam a burundukot, errõl beszélek egész idõ alatt, itt van a táskámban, ide kiteszem, ugye, milyen aranyos, de meg ne ijessze a picit, mert akkor ráz.