- Jaj, Zsófikám,
még nem is meséltem neked, a múlt héten
idõutazáson voltunk, ugyan, csak száz évre
elõre, ide 2286-ba, az IDÕTOURS-szal, ez az "Ismerje
meg unokáit" program, igazán ajánlom
neked is, hát persze, itt Pesten voltunk, ez a legegyszerûbb,
ugye, egy utazásért én nem tanulok idegen
nyelveket, te, hogy milyen szép lett ez a Pest, csupa furcsa,
magas épület, köztük a személyforgalom
kis függõhídjai, mint a kõcsipke, csak
elektrokocsik járnak a belvárosban, minden más
a föld alatt, képzeld, beépítették
a Városligetet is, hát nem süketség,
kell az a kis zöld, de csináltak mégis valamit
a levegõvel, mert sokkal jobb lett, mint most, á,
nem tudom, hogyan csinálták, az idegenvezetõ
kislány próbált ugyan valamit magyarázni,
hogy új épületek, meg nevezetességek,
de mi megmondtuk, hogy vigyen szépen az áruházakhoz,
erre teljesen megsértõdött, közölte,
hogy pont négy órakor legyünk a transzfer-állomáson,
mert aki ittmarad, azt úgyis visszatoloncolják,
azt mondják, tényleg nagyon szigorúak ilyen
szempontból, meg azt is mondta az idegenvezetõnk,
hogy fölösleges a vásárlás, úgysem
fogják átengedni velünk a holmit, á,
dehogynem, csak cikizett a lelkem, mindenki el tud hozni valamit,
hát eldugdossuk ide-oda, én igazából
egy Jeromos típusú háztartási robotot
szerettem volna, istenem, mos, fõz, takarít, vasal,
és közben úgy néz ki, mint egy angol
lord komornyikja, ilyenrõl álmodik minden asszony
holdvilágos éjszakákon, csak a lányok
álmodnak királyfiról, meg paripáról,
mert õk még nem ismerik az életet, de egy
Jeromost ugyan hová tudnék eldugni, azt mondják,
úgy is be lehet programozni, hogy a határon embernek
nézik, és áteresztik, hát ez nekem
nem megy, nem is tudom beprogramozni, de ha tudnám is,
honnan vegyek neki útlevelet, létszámfeletti
lesz, hát hogyne, azért hoztam valamit, ezt a kis
manikûr-gépet, ide kell betölteni a körömlakkot,
ide a lemosót, itt az ollója, ide kell berakni az
ujjaidat, egyszerre mind az ötöt, hogyne, kipróbálhatod,
várj, elindítom elõbb a fertõtlenítõ
programot, most mondd meg, miért nem gyártanak nálunk
is ilyesmiket, így aztán természetes, hogy
csempészik a nép, dehogy, egészen könnyû
volt áthozni, egyszerûen beletettem a nagykabátom
zsebébe, látod, milyen kicsi, de nem is nagyon vizsgálgatták
a holminkat, turkált kicsit a vámos a táskámban,
de mit láthatott ott, hacsak a csipkés kis hálóingem
nem érdekelte, egy csokit beraktam alibinek, azt úgysem
hitte volna el, hogy végképp semmit sem hozok, igen,
persze, én is hallottam, hogy a múltba is vissza
lehet menni, ez a "Boldog békeidõk", ugye,
te, ez engem nem érdekel, piszok, lovasfogat, primitívség,
és mit lehet ott venni, a Zsuzsa mesélte, hogy a
századfordulón járt, hozott egy kis réz
falikart, igazán csinos, de nem, ez nekem túl régimódi,
milyen lehet ott a szálló, nem, a másik út
sokkal sikkesebb, egész Pest most odajár...