Az egész úgy kezdõdött, hogy tegnap
rettentõen lármáztak a tyúkok, ne
nézzen rám ilyen megrovóan, hadnagy úr,
ez hozzátartozik ahhoz, amit jelenteni akarok, szóval
nagyon káráltak a tyúkok, jelzem, világszép
tyúkjaim vannak, nagyon jól tojnak, és egeret
is tudnak fogni, no nem igazán fogják meg, hanem
agyonverik és aztán széttépik, igaza
van, hogy fintorog, nem valami szép látvány,
de mindent ellep idén az egér, hogy úgy mondjam,
jó volt az egértermés, igaz, igaz, eltértem,
szóval rohantam ki megnézni, hogy mi bajuk a tyúkjaimnak,
mert a szomszédnak az a rémes kutyája már
elvitt egy párat, de ne aggódjon, hadnagy úr,
nem a szomszédra akarok panaszkodni, mert kifizette a káromat,
és mostanában csak este engedi ki azt a rémes
kutyáját, amikor a tyúkok már be vannak
zárva, na, és most is láttam messzirõl,
hogy kutyáról szó sincs, de akkor mi a bajuk
a tyúkoknak, nézem, hát valamit csépelnek,
mint az egeret szokták, de ez most nem egér, a színe
sem olyan, hanem vörösbarna, meg aztán ez védekezik
is, mert a kakas már le van sántulva, talán
megharapta, némelyik tyúk meg a sarokban kucorog
és félve pislog, csak nem hagyom, hogy ez a valami
rémítgesse a világszép tyúkjaimat,
még a végén a tojást is elhagyják,
jó, jó, már megint másról beszélek,
szóval bekergettem a tyúkokat az ólba, aztán
nézem, mi ez az izé, az meg ott fekszik a kerítés
mellett kiterülve, ott liheg a harc után, de én
még ilyen állatot nem láttam, pedig sokat
foglalkozunk állatokkal, a férjem nagyon ért
hozzájuk és mindnyájan szeretjük az
állatokat, mi még a békát is megcsodáljuk,
amitõl más a száját húzza,
csak a cserebogarat, meg a krumplibogarat dobjuk kímélet
nélkül a tyúkok elé, mert az én
tyúkjaim a krumplibogarat is megeszik ám, de tojnak
is remekül, jaj, de mit is beszélek, szóval
ez egy olyan arasznyi állat, másik arasz a bozontos
farka, az egész vörösbarna, a füle pamacs,
ez mind szép, de meg kéne fogni, viszont alighanem
harap, mert a kakas lesántult, volt ott egy rövidnyelû
vaslapát, azt toltam alá, hogy fölemeljem,
hát képzelje, úgy megrázott a lapát,
hogy rögtön elejtettem és a kezemet a számba
kaptam, de már akkor nagyon be akartam vinni ezt a fura
jószágot, megláttam egy darab száraz
rongyot, a múltban törülközõként
szolgált minálunk, rátekertem a vaslapát
nyelére, na most rázzál, mókuskám,
rázhatott, nem éreztem, vittem befelé a verandára,
ott ültek a gyerekeim meg a férjem, na, mondom, ezt
nézzétek meg, mit fogtam, de ne nyúljatok
hozzá, mert ráz, volt az ajtó elõtt
egy gumi lábtörlõ, a lányom papírt
teregetett az asztalra, rá a lábtörlõt,
rá megint egy ív tiszta fehér papírt,
na ide rakd, hát leráztam a lapátról,
de bizony csak elterült a mókuska, a négy lába
négy felé, no, mondom, ez megdöglött,
de nem, mert pihegett, csak nagyon fáradt lehetett, azonban
ne tessék ilyen haragosan nézni rám, hát
lehet, hogy kicsit sokat beszélek, szokta mondani a férjem
is, hogy mellettem nehéz szóhoz jutni, de higgye
el, hogy ez most mind fontos, úgyis megkérdezné
késõbb, hát én elmondom elõre,
ennyi az egész, no, ne nézzen mérgesen, mondom
inkább tovább, szóval pihegett a pici, a
fiam kérdi, hogy honnan hoztam ezt a burundukot, kérdem
tõle, miért pont burunduk, azt mondja, mert olyan
kicsi csíkos mókus, na jó, miattam burunduknak
is nevezhetjük, bár ahhoz túl hosszú
a farka, de ez nagyon megviselt kinézetû, adjunk
neki vizet, hozzál, lányom, hát hozott is
a kislány egy babacsészében, most ezt adja
össze, én biztosan egy kis lapos tálban hoztam
volna állatnak vizet, de a leányzó még
csak hét éves, más a logikája, babacsészében
hozta, és neki lett igaza, ez a burunduk egyszerre felült,
a két mellsõ mancsa közé fogta a babacsészét
és kiitta a vizet, mi meg pislogtunk, négyen ötfelé,
mert ki látott még mókust pohárból
inni, hacsak rajzfilmen nem, vagy akkor inkább kismajom
lenne, de a férjem már percek óta lapozgatta
az állathatározót, eredmény nélkül,
na, amíg megtalálod, adjunk neki enni is, de ugyan
mit, hát dióbelet, mondja a lányom, ha egyszer
mókus, jó ötlet, a dióbél akkor
is jó, ha majom az illetõ, hoztam a dióbelet,
a srácok is belemarkoltak, de a burunduk elé is
leraktam egy kupacot, erre megmozdult a csepp jószág,
és két lábon körbejárt a kupac
körül, mint aki szimatolgat, de két lábon,
érti, hadnagy úr, aztán az egyik mellsõ
lábával fölvett egy gerezdet és elkezdte
rágcsálni, és csak evett meg evett, aztán
lefeküdt, betakarta magát a farkával, de nem
aludt, csak szörnyen álmosan pislogottta gombszemével,
csuda bájos volt, a lányom papírt hozott,
meg ceruzát és rajzolni kezdte a burundukot, mi
meg még mindig az állathatározót böngésztük,
amikor a lányom sikkantott egy meglepettet, felkaptuk a
fejünket, hát a burunduk elvette a leányzótól
a ceruzát és rajzol, érti, rajzolt, szörnyen
birkózott a ceruzával, túl nagy volt neki,
nem is lett valami gyönyörû a rajz, de azért
mégis egy burundukot rajzolt le sematikusan, na, mondom,
megeszem az ünneplõs kalapom, ha ez a mókuska
állat, hoztam egy nagyítót, hadd lássuk
rendesen a rajzokat, mert csuda picik voltak, de a burunduk csak
rajzolt, meg rajzolt, mi meg ájuldoztunk, hogy marslakót
fogtunk, bár semmi antenna nem lengett a fején,
meg zöld sem volt, meg hát miért pont marslakó
lett volna, de a rajzokból nyilvánvaló lett,
hogy ez a mi burundukunk értelmes lény, tessék,
itt vannak a rajzai, nézze meg, de vigyázva, aztán
értesíteni kell az Akadémiát, vagy
mit tudom én, nézze, itt mutatta, hogy a csillagok
közül jött, ezt nézze, ilyen ûrhajóval,
de aztán történt valami, és ilyen lett
az ûrhajója, nyilván utána sokáig
bolyongott, amíg a tyúkjaim közé vetõdött
szegény, meg kell keresnünk azt az ûrhajót,
valami fémkeresõ mûszerrel, mert amúgy
biztosan bajos lehet, amilyen pici, majd a burunduk segít
megkeresni, nem, egyáltalán nem vagyok fantaszta,
és a rajzokat sem én csináltam, nézze
ezeket a pici tárgyakat, ezek a burunduk felszereléséhez
tartoznak, azért adta ide, hogy meggyõzzem velük
a hadnagy urat, hát persze, hogy elhoztam a burundukot,
errõl beszélek egész idõ alatt, itt
van a táskámban, ide kiteszem, ugye, milyen aranyos,
de meg ne ijessze a picit, mert akkor ráz.