Maruzs Éva

GYÖNGY A KIRAKATBAN


Ülök az ablakban és az utcát nézem. Az utcán le-föl járnak az EMBEREK. Így hívják itt az egyik értelmes fajt. Rengeteg EMBER látható innen. Nem baj. Van idõm.

Ülök az ablakban, figyelem a forgalmat. Az utcán AUTÓK közlekednek. Négy keréken guruló gépek, primitívek, büdösek. Az EMBER alkotja és használja õket. Eszköznek megfelelnek.

Ülök az ablakban. Ezt KIRAKAT-nak nevezik. Innen nem tudok hatni, leárnyékol valami. De menni fog a dolog.

Amikor magamhoz tértem, szilárd, de nagyon nedves talajon feküdtem. Láttam, hogy nem messzire óriási mennyiségû víz hullámzik. Az ellenõrzés során rájöttem, hogy a mozgató egységeim az adott körülmények között nem alkalmazhatók. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy az óriási mennyiségû víz a leszállóhelyem felé növekszik. Ez elégedetlenséggel töltött el, mivel a víz is leárnyékolja a sugaraimat.

Akkor futottak arra a GYEREKEK. Ez egy másik értelmes faj. Valamiféle kapcsolatban van az EMBER-rel, a kapcsolatot nem vizsgáltam. Az EMBER-nél kisebb, gyorsabb mozgású, értelmi és önzési foka változó.

Szóval, arra futottak és az egyik GYEREK felkapott:

- Nézzétek, milyen szép gyöngy!

A GYÖNGY a külalakomra vonatkozó összehasonlítás egy helyi, szerves anyagú, opálos fényû golyóval.

A GYEREK nem táplált irányomban birtoklási vágyat. Bizonyos KISHUGOM-ra gondolt, akinek oda akart adni. Egy másik GYEREK szeretett volna birtokolni, de annak nem kerültem a kezébe.

A GYEREKEK felfutottak a talaj egy hosszan elnyúló kiemelkedésére, ahonnan az egyik oldalon a már említett sok vizet lehetett észlelni, amelyet TENGER-nek hívnak; míg a másik oldalon a VÁROS látszott. A VÁROS rengeteg EMBER lakóhelye. Miután zsúfoltan élnek egymás mellett, ezért természetes és gyakori jelenség körükben az erõszak. Ennek dacára nem építenek maguknak máshol lakóhelyet, hanem folyamatosan marják egymást. Alacsony intelligencia-szintre valló jelenség.

A GYEREK, akinek a kezében voltam, a VÁROS felé indult, a többiekkel együtt. Akkor a környezõ növényzetbõl kiemelkedett egy CSAVARGÓ. A CSAVARGÓ is EMBER, aki azonban nem szeret a többiekkel együtt lakni. Ez intelligenciára vall. Viszont az adott példány nagymértékû önzést mutatott:

- Adod ide, büdös kölyök!

A KÖLYÖK ugyanaz, mint a GYEREK. A BÜDÖS azt jelenti, hogy rossz illatú. Ezt nem pontosan értem, mivel szagreceptoraim szerint a CSAVARGÓ sokkal kellemetlenebb illatokat bocsátott ki, mint a GYEREK. Talán másképp érzékelik a szagokat.

A CSAVARGÓ a kezében vitt a VÁROS-ba. Útközben azon gondolkodott, hogy elad engem és meggazdagszik. Mûködésbe léptem.

Egy AUTÓ ütötte el a CSAVARGÓ-t. Az EMBEREK összeszaladtak, furcsa és erõs hangokat adtak ki. Talán ismerik a gyászt?

Kiderült, hogy gurulni tudok. Kényelmetlen közlekedési mód, de jobb a semminél. Addig gurultam, amíg helyzeti energiám le tudta gyõzni a súrlódást.

- Milyen szép gyöngy!

Úgy látszik, ez a szabványos szöveg akkor, amikor egy EMBER kézbe vesz.

Ez az EMBER zsebrevágott, és bizonyos LÁNY-ra gondolt, aki bajban van. Gondolataiban elõszõr segíteni akart a LÁNY-nak. Késõbb arra az eredményre jutott, hogy a LÁNY magának kereste a bajt, és most õrá - az adott EMBER-re - akar akaszkodni. Úgy döntött, saját céljaira használja fel az értem kapott pénzt. Elutazik a déltengeri szigetekre, ahol vidám LÁNYOK élnek és azok nem akaszkodnak õrá - az adott EMBER-re. Az épület felsõ szintjén kitapogattam egy növényzettel és talajjal teli kerámia tárgyat, ami elég ingatagon állt a helyén.

Kigurultam a már fekvõ EMBER zsebébõl.

- Milyen szép gyöngy!

Megint felvett valaki. Az az EMBER elhozott ebbe a helyiségbe, ahol elég sok EMBER fordul meg. Útközben ilyen gondolatokat hallottam:

- Dehogy fogok neki szoptatni! Tönkremegy az alakom!

- Mit ricsajozik örökké a kosztpénzért? Nekem is kell a pénz! Várnak a cimborák!

Új gazdám ÉKSZERÉSZ volt, azaz fényes, csillogó tárgyakat készített, vásárolt és árusított. Ezek az ÉKSZEREK. Az EMBEREK magukra aggatják ezeket a tárgyakat. Aki ÉKSZER-t birtokol, az szépnek és gazdagnak hiszi magát. A tárgyakra gondoló EMBER-ben nagyon sûrûn van jelen az önimádat.

Az ÉKSZERÉSZ sokáig nézegetett, méricskélt, tanulmányozott. Egyre hangosabb lett benne a gondolat:

- Óriási gyöngy! Óriási szerencsém van! Milliomos leszek!

Nem gondolt senki másra. Mûködésbe léptem, de receptoraim semmi használhatót nem jeleztek. Kénytelen voltam várni.

A helyiségben betettek a KIRAKATBA. Ez egy nagy ablak, puha anyaggal bélelve, sok ÉKSZER számára. A közepén ülök én.

Éjszaka egy EMBER bejött a helyiségbe. Nagyon halkan mozgott. Egyenesen hozzám jött, kézbe akart venni.

- Milyen szép gyöngy!

Ebben a pillanatban nagyon erõs és rendszertelen zajhullámok keletkeztek. Berohant az ÉKSZERÉSZ és kiabált:

- Rabló!

RABLÓ az, aki éjszaka megy be valahová, mert valamit birtokolni akar. Van úgy, hogy csupán ennivalót. Ekkor nem veszélyes. Az adott példány ÉKSZER-t akart birtokolni. Gazdagságot és hatalmat akart. Magának.

A RABLÓ elõvett egy tárgyat. Örömmel láttam, hogy pusztításra való. Azonnal cselekedtem.

A RABLÓ lelõtte az ÉKSZERÉSZ-t, azután saját magát is.

Könnyelmû voltam. A RABLÓ-t nem kellett volna elpusztítanom, amíg ki nem visz innen. Az az EMBER, akihez jelenleg tartozom (úgynevezett FELESÉG, jelentését nem ismerem), nem engem akar birtokolni. Egészséget akar birtokolni a FIÁ-nak (tisztázatlan kapcsolat, a feladat szempontjából lényegtelen).

Itt az ablakban csak befelé tudok hatni. Kifelé valami árnyékol.

Nemsokára kinyitják a helyiség ajtaját. Akkor majd bejön valaki, aki engem akar birtokolni. És ha egyszer kivisz...

Sok olyan EMBER (ember?) van, aki csak magára gondol. Hamarosan tiszta lesz a Föld számunkra.

- De nézd meg, mókuskám, azt a gyöngyöt! Micsoda melltû lenne belõle! Augusztát megütné a guta! Ugye megveszed a te mókuskádnak?