...tisztára megõrülök már a számítógéptõl, Dezsõ tegnap hisztis, buta tyúknak nevezett miatta, pedig nem szokott gorombáskodni, de ha nem is vagyok olyan okos, mint õ, azért ez már mégis túlzás, hogy még õ is azt a vacak masinát védi, nem is próbál megérteni, elölrõl akarod, hát jó, de évekkel ezelõtt kezdõdött, már akkor is azt a bádogdobozt imádta, hát akkor mûanyag, bánom én, de az ember elvárná a friss házas férjétõl, hogy az asszonykájával törõdjék, õ meg, hát képzeld, egy nap azt mondta, hogy este össze akar ismertetni a legjobb barátjával, én, ugye, díszvacsorát fõzök, kicsípem magam, testhezálló kosztüm, szolíd smink, miegyéb, erre hazaállít egy csomó dobozzal és összerak egy számítógépet, hogy itt a legjobb barátja, üljek mellé, ismerkedjek, ne féljek, nem rontom el, féltett a nehézségtõl, de a sminket észre sem vette a nyavalyás, a díszvacsora meg csak elhûlt, mert valami bézik rejtelmeibe akart mindenáron beavatni, meg olyanokat mondott, hogy "algoritmus", meg "bináris", meg egyéb értelmetlenségek, de a kosztümöt észre sem vette, és mindezt egyhetes házas korában, már akkor láthattam volna, hogy jól bevásároltam, de akkor még nem jöttem rá, csak megsértõdtem, hanem késõbb is ugyanígy folytatódott, eladta a komondort, mert már elavult, dehogy a kutyát, a számítógépet, aztán vett egy átét, mit tudom én, mit jelent, meg végéá, meg vincseszter, a mauszt, azt tudom a rajzfilmekbõl, jaj, ne is emlékeztess az egérre, aztán azt mondta, hogy akkor is összebarátkoztat a géppel, ha beleõszül és játékprogramokat hozott, hát nem mondom, eleinte, de olyan gyerekesek ezek a programok, különben is a srácok rákaptak, én már hozzá sem fértem a képernyõhöz, nekem nem is hiányzott, még bekapcsolni sem tanultam meg, de akkor Dezsõ nagyon dühös lett, szerkesztett egy számítógép vezérlésû robotgépet, elnevezte Jeromosnak, szólj hozzá, ilyen hülye név, de olyan volt a gép is, nem mondom, mindent megcsinált, amire utasítottam, de mindent félreértett, mondtam, söpörj fel, mire jött a seprõvel, lapáttal és engem akart a lapátra tenni, ettõl Dezsõ percekig hahotázott és a hasát fogta, aztán mondta a gépnek, hogy a padlót söpörje fel, nem engem, és akkor egy csomót oktatott, engem, nem ám a gépet, hogy fogalmazzak pontosan, mert ez csak egy ostoba gép, na, ebben igaza volt, kértem azt a süket Jeromost, hogy húzzon ágyat, hát belekapaszkodott az ágy lábaiba és ide-oda húzkodta a szobában, most mondd meg, az alsó szomszédok rohantak megnézni, hogy mi dõlt össze, de aztán teljesen akkor borított ki az a lökött Jeromos, mikor egész délelõtt a városban járkáltam, mentem boltról boltra, hazaérek nagy fáradtan, száz csomaggal, a lábam leszakad, beesem a fotelba, mondom, hozd a papucsom és dobj meg egy kávéval, erre az a lökött nem hozzámvágott egy csésze kávét, a tojáshéjszín kiskosztümöm volt rajtam, kidobhattam, az igaz, hogy hozta a papucsomat is, de akkor addig sikítoztam, meg veszekedtem, amíg Dezsõ el nem zárta azt a vacakot, a Jeromost, aztán el is adta, kapott érte egy csomó pénzt, hogy kinek kell egy ilyen ostoba jószág, de a pénzt már megint számítógépbe fektette, na, ez aránylag okos volt, egészen tegnapig, csak sokat fecsegett, mert mindig visszakérdezett, mondom neki, porolj le, erre õ: "Asszonyom úgy értette, hogy a bútorokat tisztítsam meg a portól?", úgy hát, hogy értettem volna, de ez nem zavart, mert ha fecsegett is, jól dolgozott, olyan, na várjál, pe-ri-fé-ri-ái voltak, sikerült kimondani, ez azt jelenti, hogy mindig zümmögött, meg zörgött valahol valami, akárhová mentél, mondtam a gépnek, jobb volna, ha mindezt észrevétlenül tudná megoldani, azt felelte, annak sincs akadálya, kifejleszt valamit, erre tegnap kávézom nagy nyugodtan, cigivel a kezemben, na, most figyelj, hát a cigirõl lepottyan a hamu, erre a szekrény alól kirohan egy kisegér, oda a hamuhoz, én meg egy nagyot sikítottam, képzelheted, és hozzávágtam a kávéscsészét, tisztára véletlenül el is találtam, hogy feldõlt, de a sikítozásra berohant Dezsõ és akkor mondta, hogy ostoba liba vagyok, mert az nem élõ egér, hanem a gép alkotta, hogy észrevétlen lehessen a szolgálatomra, érted, és lehordott a drága férjem mindenféle hisztis tyúknak, és még én voltam neki rossz, ahelyett, hogy azt a lüke gépet szerelné szét, vagy oktatná végre ki, hát honnan tudjam én, hogy az mûegér volt, és egyáltalán, hogyan lehet ilyen hülyeséget még kigondolni is, hogy mûegerek szaladgáljanak az ember lába körül, mikor az élõtõl is szívbajt kapok, ezt is csak egy ostoba számítógép találhatta ki