-Lesz csend végre?! Megértem, hogy mindenki izgatott, de attól az órát még meg kell tartanunk. Úgyis csak holnap kezdõdik a kiszállás! Ráadásul a gyerekek az utolsók, hát ne ugráljatok! Holnap még felelni fogtok a mai anyagból! A tulajdon jegyzeteitek alapján, tehát jó lesz idefigyelni. Mondhatom végre?
-Szülõbolygónk történetérõl a múlt alkalommal beszéltünk. Ez volt az idõszámításunk elõtti kor. Mikor kezdõdött idõszámításunk? Helyes, fiam, bár nem egészen precíz. Idõszámításunk akkor kezdõdött, mikor az utolsó ûrhajó megérkezése után lezárták Repülõ Hazánk minden zsilipjét, és Hazánk új utakra indult. Hogyan készült Repülõ Hazánk? Stimmel, gyermekem, egy kisbolygót alakítottak át dicsõ és ügyeskezû õseink. Tudjuk szabályozni Repülõ Hazánk útját? Nono, csak ne olyan lelkesen! Annyira azért nem tudjuk szabályozni. Méghogy a tér és idõ ura! Nem, csak a mi szépséges Galaxisunk tájai elérhetõek számunkra, idõrõl pedig szó nincs, fiam. De ne búsúlj, az eredmény így is lenyûgözõ! Mi az ember? Porszem a világûrben, mégis megpróbálja legyõzni a felfoghatatlant!
-Ez persze rengeteg erõfeszítést igényelt. Mióta élünk Repülõ Hazánkban? Te, nehogy a dátumot mondd nekem, mert leharapom a füled! Ez már jobb, igen, a tiétek a 25. nemzedék. Most tehát melyik nemzedék kormányoz? Helyes, szépségem, a 23. Utánunk majd apáitok és anyáitok következnek, amikor a ti gyermekeitek fognak születni. Azután pedig ti lesztek a kormányzó nemzedék. És te hanyadik nemzedéket fogod tanítani az iskolában? Gyorsan válaszolj, fiam, ez a pinduriknak való kérdés! Nem jó, öcsém! Te a 27. nemzedéket tanítanád, de ha ilyen buta maradsz, az iskola közelébe sem eresztenek!
-Most Repülõ Hazánk történelme következne, de sajnos, be vagytok sózva. Ezért beszéljünk inkább a Megérkezés Szertartásáról, úgyis ez az igazán aktuális téma. Hé, üvöltésrõl szó sem volt, csak egyenként kérem! Tehát megérkeztünk. Mi a Szertartás elsõ lépése? Helyes, apróság, a hálaadás. Hálát adunk Teremtõnknek, hogy egy bolygóra érkeztünk. Eddig ez hányszor történt meg? Igen, kétszer. A mostani alkalom a harmadik. Mi a második lépés? Nagyon bölcs, gyermekem! Az alapos felderítés. Kik végzik? Igen, a 22. nemzedék. Miért? Mert õk még szívósak, de már óvatosak. Mondd el azt is, mit kell felderíteniök elõörseinknek! Igen, víz, levegõ, élelem, okos vagy, és még? Nem tudod? Pedig okos csemete vagy. A veszélyek, csöpikém, a veszélyek! A betegséghozóktól a ragadozókig. Lakható egy bolygó, ha veszélyek vannak rajta? Most csúnyán becsapódtál, gyöngyvirágom! Bizony lakható, csak elõvigyázatosnak kell lennünk. Hiszen Szülõbolygónkon sem volt az élet fenékig tejföl, igaz? Nocsak, mondj egy veszélyt, ami már Szülõbolygónkon is létezett! Vízbefúlás, ülj le, fiam, szamár vagy! A vízbefúlás rendszerint nem környezeti ártalom, hanem maflaság. Saját magadban rejlik a veszélye.
-Jó! Most hol tartunk a Megérkezés Szertartásában? Utolsó, dehogy utolsó! Mi az utolsó lépés? Bizony, felszáll Repülõ Hazánk! Nem, nem, te kiszállhatsz, te itt maradsz! Az egész északi Oldal kiszáll, de a Déli Oldal marad. Egyet se bõgj, gyönyörûm, ez a Törvény. Miért marad a Déli Oldal Repülõ Hazánkban? Miért száll fel Repülõ Hazánk? Igen, másik bolygót keresnek. Terjesztik az életet, helyes. És még? Hát ha itt valami tör... Hm. Errõl most nem fontos beszélni. Inkább mondd meg, mi miért szállunk ki? Még hogy unjuk a repülést, ilyet is csak egy gyerek találhat ki! Mondj valami tudományosabb választ! Fölfedezés, ez az, betelepítés. Jó! Még? Nem, gyermekeim, egyszerûen túlszaporodás. Túl sokan vagyunk már Repülõ Hazánkban. A fele kiszáll, a másik fele nyugodtan továbbrepül egy új bolygó felé. Világos?
-Tehát most az utolsó elõtti lépésnél
tartunk. Holnap kezdõdik a kiszállás. Ez
mit jelent? Igen, utakat, városokat, megmûvelt földeket,
helyes. Ti mikor mentek, és mit terveznek a szüleid?...
-Viola! Viola! Mi volt ez?
-Micsoda?
-Ez a csörömpölés. Nem hallottad?
-Nem.
-Már megint hol jár az eszed, édes egy kartársnõm?
-Miért csúfolódsz? Elgondolkodtam.
-Mint mindig. És most mirõl?
-Arról, hogy a Nap egy atommag. Körülötte keringenek az elektronok, a bolygói. A Galaxis egy bonyolult, vagy legalábbis annak tûnõ vegyület.
-Eddig még nem is igazán hülyeség. És aztán?
-Á, olyan goromba vagy! Minek beszélek én neked egyáltalán?
-Ez valóban rejtély. De azért csak mondd tovább!
-Neked? Na jó! Szóval ez a vegyület egy üveggolyó egyik alkatrésze és egy kisfiú játszik vele. Persze, megfelelõ méretû kisfiú, aki így rólunk mit sem tudhat. Egyszer aztán leejti az üveggolyóját és véletlenül rámegy egy teherautó arra a golyóra. Akkor mi lesz velünk?
-Jó nagyot koppanunk, reccsenünk. Szét lehet egy vegyületet fizikai úton választani?
-Hát elvileg nem, de ugye az üveg nem igazi vegyület... És az egész Galaktika olyan törékenynek tûnik...
-Mondd, te ilyenkor mesterségesen lovalod magad? "Hogyan féljünk a valószínûtlentõl", elõadó a mi kis Violánk.
-Hát nem, de...
-Semmi de, kartársnõ, ideje dolgozni! Hozd szépen a csészéket! Gyönyörködni akarok szépséges kis baktériumainkban. Ide, a mikroszkóphoz!
-Nézd, ez mi?
-Mi mi már megint, te nõ?!
-Hát ez. Egy nagy kavics a táptalajban.
-Az edény meg széttörve. Nézd, az ablak is!
-Akkor megvan az elõbbi csörrenés oka.
-Sokat érek vele! Ezt a tenyészetet dobd ki, Violám! Kezdhetjük elõlrõl!
-Jól tesszük, hogy kidobjuk? Legalább nézd meg, mit mutat kedvenc szerkentyûd!
-Minek? Láttál már steril kavicsot? Ez is biztosan összeförmedte a tenyészetet. Hûha!
-Mitõl hûha?
-Idenézz! Hát ez mi lehet?
-Te, ez valami új! Tisztára olyan, mint egy térkép! Mintha városok lennének itt, és köztük összekötõ utak. Ezek meg megmûvelt parcellák! Minden út a kavicstól indul. Növeld már egy kicsit a nagyítást?
-Miért? Látni akarod az autókat az utakon? Térj észhez, édes kartársnõm, téged már megint elragadott a fantáziád! Ez csak egy baktériumtenyészet, benne egy eltévedt kaviccsal. A kõ hullámokat csapott, attól lettek "utak". Na, dobd az egészet a sterilizálóba!
-De nem kéne mégis elõbb megvizsgálni? Lehet az a kavics egy ûrhajó, benne pici lények sokasága, akik...
-Viola, ebbõl elég volt! Ilyen fantáziával
írjál regényeket! Ezt a vackot pedig azonnal
dobd ki!
A kisfiú zsebébe dugta az üveggolyókat, kezébe kapott egy süteményt és kifutott a házból. Futtában rávigyorgott tacskójára, de nem szólt egy szót sem. Tele volt a szája a süteménnyel. Tacsi azért pontosan tudta, hogy most jön a játszótér, és kurta lábai teljes eerejével rohant gazdája után. A kapunál lefékezett, hirtelen balra futott a kerítés mentén. Tegnap ott maradt kedvenc rongylabdája. Ha azt azóta valami gyalázatos macska elvitte, akkor Tacsi most utánamegy, elkapja a macskát és addig rázza a tarkójánál fogva... A macskák megúszták. A labda ott volt, ahol a tegnapi nagy harc után maradt. Tegnap ugyanis a labda volt a legnagyobb és legvérengzõbb patkány. De Tacsi legyõzte! Mutassanak még egy kölyöktacskót, aki legyõzte volna! Ami azt illeti, most is gyanús szaga van a labdának. Muszáj lesz egy kicsit megrázni, csak hogy tudja, ki itt a fõnök.
A kisfiúnak elfogyott a szájából a
sütemény és egy nagyot füttyentett elkódorgott
kutyájának. Tacsi felkapta a rongylabdát
és görbe lábacskait maximális sebességre
gyorsította. Végig a kerítés mentén,
ki a kapun, utána a gazdinak, most kéne lassítani...
Ez már nem sikerült. A kajla lábú kutyus
teljes erõvel a gazdi lábának vágódott,
mire az egyszerûen hasraesett a járdán, keze
jól oldalba csapta Tacsit. Tacsi nagyot vonyított,
oldalt ugrott és kiejtette a labdát a fogai közül;
a kisfiú zsebébõl az üveggolyók
az úttestre gurultak. Ebben a percben fordult be a sarkon
a teherautó. Tacsi még nagyobbat vonyított
és egy pillanat alatt a járdán termett, a
tápászkodó gazdi térdeinél.
A teherautó elrobogott. A kisfiú fölállt,
de remegett a térde. Nagyon megijedt az imént a
kutyája miatt. "Megúsztad!" - ölelgette
a csöpp ebet. Tacsi már rég megnyugodott, de
azért hagyta magat ölelgetni. Ahogy szabadult az emberi
kézbõl, rohant a labdájáért.
Arra bizony alig lehetett ráismerni! Sáros lett,
olajos és milyen lapos! Szétnyomta a teherautó.
Táguló világegyetemben élünk.