Maruzs Éva
MACSKAKAPARÁS
Régen volt, nagyon régen...
1178. június 18-án este öt szerzetes ült a szabad ég alatt, az újhold keskenyke sarlóját bámulva. Egyszerre azt látták, hogy a sarló felsõ része kettéhasad, tûz és szikrák pattannak belõle.
Jóval késõbbi
vizsgálatok azt mutatták, hogy akkor, ott, öt
ember szeme láttára keletkezett a Giordano Bruno-ról
elnevezett holdkráter.
- Édes fiam, ez mi volt?
Ez neked leszállás? Ez tüzijáték,
édes fiam! Nézd, mekkora lyukat ütöttél!
Egy ekkora gyereknek már tiszteségesen kell vezetni
a hajót! Dehogy vezetted tiszteségesen, a vezetéshez
a megállás is hozzátartozik! Gyere, kezdjük
elõlrõl! Most felszállunk, aztán figyeld,
mennyi tolóerõ kell, anyád hogyan csinálja!
1877-ben, a nagy szembenálláskor Schiaparelli, 1894-ben pedig Lowell, az amatõr csillagász meglátta a Mars csatornáit. Õk voltak az elsõk, de nem az egyetlenek. A csillagászok térképet állítottak össze a Mars vonalzó mellett húzott csatornáiról, a csatornák csomópontjairól, amiket - tévesen - oázisoknak neveztek el.
- Hát ez elég csúnya lett, gyerekem! Azért ne búsúlj, anyád is nagyon rondán írt ilyen idõs korában! Majd gyakorolunk. Erre a vörös homokra igazán szépen lehet írni! Gyere, kezdjük elõlrõl! Most ezt az egészet letöröljük...
1960-ban ûrrakéta
indult a Marsra. Nagy várakozás elõzte meg
az indulást, és nagy csalódás követte
az érkezést. Egy szál csatorna nem sok, annyit
sem talált.
...úgy, és most kezdjük
elõlrõl!
1970 körül Peter Boyce csillagász Mexikóban újra meglátta a Marson a Thoth nevû csatornát.