...jaj, még nem is meséltem, Katicám, megírtam ám én is a múlt hónapban azt a levelet, a múltba, tudod, az engedélyezett levelet, már azon is sokat törtem a fejem, hogy kinek írjak, de hát az hülyeség, amit a Márti csinált, hogy Casanovának írt, mert hát neki minek, meg a szomszéd, az meg Napóleonnak írt, mindig is voltak a boldogtalannak zsarnoki hajlamai, és a Zsuzsi, a tulajdon nagyanyjának írt, arra az idõre, mikor õ még meg sem volt, szegény nagyanyja, mit érthetett a levélbõl, nem gondolod, hogy ennek nem sok értelme van, ja, hogy én, hát képzeld, én saját magamnak írtam, de még lánykoromba, már az is gond volt, hogyan szólítsam meg saját magam, mert ha csak úgy magamnak beszélek, akkor per "ide figyelj, Sári!", na, de ezt nem írhatom le, meg akkor még Saci voltam, aztán prózaian "Kedves Saci!" lett belõle, hát aztán megkértem saját magamat, hogy ugyan ne menjek már férjhez a Lajoshoz, mert hát látod, milyen házasság lett ez, hogy ez a drágaság annak idején folyamatosan csalt azzal a dög Margóval, pedig mennyire nem akartam elhinni, még én mentegettem Anyu elõtt a kimaradásait, és amikor megtudtam..., hanem ez mostmár mindegy is, ennyi év után, de hát látod, soha semmit nem segít itthon, csak tévét bámul, meg újságot olvas, ennyi a tevékenysége, két szál szalmát keresztbe nem tesz, viszont mindent széthajigál, ámbár még tán ezt is elviselném, ha lenne egy kedves szava, de kizárólag csak veszekszik, vagy vacsorát kér, nem tudom, mikor hívott utoljára moziba, udvarolni, ugyan már, annak a dög Margónak talán szokott, nekem nem, virágot lánykoromban hozott, egyszer, biztos azt is leárazáson vette, mert csak saját magára szórja a pénzt, de azt aztán szorgalmasan, és ez a focimánia, hát menyasszony-koromban engem is elvitt egy-két mérkõzésre, azt ki is lehetne bírni, évente egy-kettõt, na jó, havonta egyet, de hogy mindenhová követi a csapatát, hetente kétszer, hogy másról nem tud, nem akar beszélni, az már túlzás, bár legalább addig sincs itthon, míg utazgat, hogy ide jutottunk, na és milyen apa, a gyerekek szinte nem is látják, beszélgetni csak a fociról szokott velük, nem is velük, az csak monológ, mindegy, ki hallgatja, szerintem sejtelme sincs, hányadikba járnak a gyerekek, tanulnak-e egyáltalán, vannak-e terveik, áh, lehet, hogy még a nevüket sem tudja, persze, hogy túlzás, csak hasonlít az igazságra, szóval abba is hagyom, tudod, milyen szépen élünk, nagy marha voltam, mikor hozzámentem a drágámhoz, ez a lényeg, na, ezt írtam meg annak a hajdani Sacinak, hátha lesz esze, hátha lemond a házasságról, de már egy hónapja elküldtem a levelet és semmi sem történt, úgy látszik, mégsem lehet megváltoztatni a múltat, mondják a hozzáértõk is, bár tudod, rémlik nekem valami, hogy kaptam én annak idején egy ilyen lebeszélõ levelet, de bevágtam a tûzbe, mert biztos voltam benne, hogy az a dög Margó küldte...