Horváth András

Pap vagy te mindörökké...

(diplomadolgozat)

BEVEZETÉS

Amikor öt évvel ezelõtt elkezdtem a Szemináriumot, szinte az elsõ alkalommal, mikor a hívek elõtt meg kellett szólalni, rögtön a papságról kellett beszélnem. Bevallom ekkor nagyon nehéz dolgom volt. Akkor még nem sok mindent tudtam a papság lényegérõl, s amit tudtam, az csak inkább érzésekként és érzelmekként fogalmazódott meg bennem. Azóta eltelt öt év; most már sok mindent megértek papságom valóságából. Mindazonáltal a valódi mélységét, azt hiszem, a maga teljességébn soha nem érthetjük meg; ahogy II. János Pál pápa írja a papságról: „ajándék és titok”. Azonban, hogy ezt az Istentõl kapott ajándékot még jobban megértsük, ezt a titkot a lehetõ legjobban felfedjük, ismernünk kell papságunk kialakulását, annak gyökereit. Isten, a Krisztus eljövetelét megelõzõ idõkben is szólt az emberhez. Közvetítõkön keresztül készítette elõ az egyetlen, igazi közvetítõ, Jézus eljövetelét. "Jézus örökre megmarad és papsága örökké tart." A Zsidókhoz írott levél, Krisztus közvetítõ szerepét, ahhoz a hivatáshoz hasonlítja, amelyet az ószövetségben a zsidókkal szomszédos valamennyi nép ismert, a papok hivatásához. Az, hogy Jézus papságát, és ezáltal saját papságunkat, minél jobban megismerjük, nem képzelhetõ el anélkül, hogy ne ismernénk az övét megelõzõ, és - bizonyos szempontból - megalapozó ószövetségi papság történetét. Ez a dolgozat ezt tûzte ki céljául; bemutatni az ószövetségi papság kialakulását, szolgálatának módjait; megismertetni azokat a szent helyeket, ahol a papok feladataikat végezték egészen a kezdetektõl - hivataluk felemelkedésén keresztül, az ószövetségi papság eltûnéséig - egészen Jézusig, akiben ismét értelmet nyer az áldozatbemutatás, az azt bemutató, és maga az áldozat. Jézus ugyanis saját személyében egyesítette mindazt, amit az ószövetségi papság jelentett, istentiszteletként végzett és Istennek bemutatott.

A PAPSÁG INTÉZMÉNYÉNEK TÖRTÉNETE

Az Izraelt körülvevõ civilizált népeknél a papi hivatást gyakran maga a király töltötte be, mint például Mezopotámiában és Egyiptomban; neki segédkezett a papi hierarchia, mely valóságos kasztot alkotott. A papi tisztség legtöbbször örökölhetõ volt. Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nincsenek még külön templomai, sem papjai. A Teremtés könyvének hagyománya azt mondja, hogy a pátriárkák Kánaánban oltárokat emeltek és áldozatot mutattak be. „Erre õ oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.” „Jákob a hegyen áldozatot mutatott be és meghívta rokonait a lakomára.” Olyan törzsi, nemzetségi jellegû papságot gyakoroltak, melyet az ókori népek legtöbbje jól ismert. A Szentírásban megjelenõ elsõ papok nem tartoztak Ábrahám utódai közé, mint például Sálem pap-királya, Melkizedek (Ter 14,17-20); Mózes apósa, Reuel, Midián papja (Kiv 2,16) vagy a fáraó papjai (Ter41,45; 47,22). Lévi törzse még semmiben sem különbözik a többitõl, még semmilyen különleges jelentõséget sem kapott. Mózestõl kezdve, aki maga is levita volt (Kiv 2,1), egyre inkább szembeötlõvé válik ennek a törzsnek a kultikus ténykedéseknél betöltött szerepe. A Kivonulás könyve kifejezi papságuk lényeges jellemvonását: ezt a törzset Isten választotta ki és szentelte fel, hogy neki szolgáljon (Kiv 32,25-29). Ebben az értelemben a leviták már igazi papok, akik az ország különbözõ szentélyeihez tartoznak; ugyanakkor még folytatódik a törzsi papság gyakorlata is (Bir 6,18-19; 13,19; 17,5; 1Sám 7,1). Ebben az idõben még nem válnak el szorosan egymástól a papságon belül a papok és a leviták különbözõ feladatai. (Késõbb Áron elsõszülött fia, illetve az ároni család mindenkori elsõszülöttje lesz a fõpap, a többi fiú pedig egyszerû pap, a leviták pedig, mint az istentisztelet segédszemélyzete szerepelnek. (Lásd alább.) A monarchia idején a király többféle papi funkciót gyakorol, akárcsak a szomszédos népek uralkodói: bemutatja az áldozatot, Saultól és Dávidtól egészen Áházig; megáldja a népet. A pap elnevezést azonban csak a 110. zsoltárban kapja meg, a hagyomány szerint Dávid király, amely õt Melkizedekhez hasonlítja; de valószínûbb és fontosabb is, hogy ez a zsoltárrészlet az eljövendõ Messiást mondja Melkizedek rendje szerinti papnak: "Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint." Valójában, a kánaáni királyi papságra történõ célzás ellenére is, a király inkább feje a papságnak, semmint tagja annak. A papság lényegében csak Jeruzsálem szentélyében vált intézménnyé, e város Dávid korában lett Izrael istentiszteleti központja. Elõször két pap osztozik a szolgálaton, Ábjátár és Szádok. Ábjátár, Héli silói pap leszármazottja, minden valószínûség szerint levita volt; családját Salamon távolította el. Szádok eredete ismeretlen, de az õ leszármazottai irányítják majd a templom papságát egészen a Kr. e. II. századig. A késõbbi genealógiák szerint Szádok, akár csak Ábjátár, Áron leszármazottja. A fõpap vezetése alatt Jeruzsálem papsága több alrendre, csoportra oszlott. A számûzetés elõtt még körülmetéletlenek is részt vehettek, illetve segédkezhettek a szentélyben (Ez 44,7; vö. Józs 9,27). Más szentélyekben, különösen Júdában, a leviták száma igen nagy volt. Valószínûleg Dávid és Salamon telepítette le õket különbözõ vidékekre (vö. Józs 21; Bír 18,30); ugyanakkor tudomásunk van arról is, hogy több szentélynek volt más származású papja (1Kir 12, 31). Jozija 621-ben végrehajtott reformjakor, melynek során felszámolták a helyi szentélyeket, törvényi biztosítást nyert a leviták monopóliuma és Jeruzsálem papságának vezetõ szerepe. E reform, túlhaladva a Második Törvénykönyv követelményeit (18,6kk.), ezentúl már csak Szádok leszármazottainak tartotta fenn a papi funkciók gyakorlását (2Kir 23,5-8k); így elõre jelzi a papoknak és a levitáknak azt a késõbbi megkülönböztetését, amely majd Ez 44,10-31-ben lesz világosabb. 587-ben a templom és a monarchia egyidejû pusztulása véget vetett a királyok papság feletti fennhatóságának, és a papságnak a népre gyakorolt befolyása jelentõsen megnövekedett. A papság a pogány hódítás nyomán, megszabadulva a felettes politikai hatalomtól és annak megszervezésére irányuló kísértésektõl, az ország vallási vezetõjévé vált. A prófétai intézménynek V. századtól kezdõdõ fokozatos eltûnése még jobban emelte a szolgálati papság tekintélyét. Az 573-ban fellépõ Ezekiel reformjavaslatai még a fejedelmet is kizárják a szentélybõl (Ez 44,1kk; 46). Ettõl kezdve a leviták monopóliuma vitathatatlan. A Pentateuchus papi gyûjteményei, majd a krónikás mûve nyújt áttekintõ képet a papi hierarchiáról, amelynek felépítése igen szigorú volt.

A SZENT SZEMÉLYEK

A Fõpap

Isten a szövetség megkötésekor Lévi törzsét választotta ki, hogy neki szolgáljon. Fõpappá, vagyis az istentisztelet vezetõjévé Áront, illetve elsõszülött fiát tette meg. Áron családjában a papi méltóság örökletes volt úgy, hogy a mindenkori elsõszülött fiú fõpappá, a többi fiú pedig egyszerû pappá lett. Áron fiai, illetve ezek utódai alkották a papságot, míg Lévi törzsének fiai képezték az istentisztelet segédszemélyzetét. Mózes leszármazottai is a leviták csoportjába tartoztak. Jahve tiszteletében papnõk - ellentétben a pogányok gyakorlatával - nem szerepelhettek. A fõpap volt a papi hierarchia elsõ, legmagasabb rangú embere. A fõpappal kapcsolatos elsõ konkrétabb leírásokat az Ószövetség azon részei tartalmazták, melyek a fogság utáni korban keletkeztek. A fõpap a papok és a leviták fölött állt, õt olyan olajjal kenték fel, melyet a többi papok szentelésénél nem használtak. Õ volt A pap, de nevezték még papi fejedelemnek, vagy egyszerûen fejedelemnek is. Feladatköre igen sokrétû volt: felügyelete alá tartozott a Templom, a kultusz és a kultuszban résztvevõ személyzet. Mivel egy idõben csak egy fõpap volt, személye egyszersmind a kultusz egységének biztosítékául is szolgált. Õ volt a közvetítõ Isten és a nép között; ennek értelmében õ mutatta be a mindennapi áldozatot, az engesztelés napjára elõírt kultikus cselekvések is reá hárultak. Tisztjét élete végéig viselte, volt azonban helyettese is. A fõpap állt a Fõtanács élén és - kivált a Hasmoneusok korában - egyszersmind politikai vezetõ is volt. Egészen Héli koráig, Áron családjának elsõszülött tagja örökölte a fõpapi méltóságot, a XI. században azonban bizonyos adatok alapján úgy tûnik, hogy egyszerre ketten is viselték ezt a címet. IV. Antiochusz Epifánész idejéig nem tévesztették szem elõl az Eleázártól való egyenes ági leszármazást sem. A babiloni fogságban élt fõpapok neveit az 1Krón 5,29-41; 6,35-38 sorolja fel. A IV. század fõpapjainak névsorát a Neh 12,10k-ben olvashatjuk. A fogság utáni idõkbõl nagyon kevés adatunk van a fõpapokról, és ami megtalálható, azt sem könnyû Josephus Flavius adataival, valamint a Talmuddal összhangba hozni. Josephus Flavius Kr. e. 135-137-ig nyolc, Kr. e. 37-tõl Kr. u. 70-ig - a Templom pusztulásáig - huszonnyolc fõpapot említ meg, közülük néhányan jelentõs politikai szerepet is betöltöttek, így például I. Oniász a spártaiakkal kötött szövetségébõl következõen (1Mak 12,7kk). Utána I. Simon, majd unokája II. Oniász és dédunokája II. Simon (Kr. e. 219-199) következett. II. Simont, akit Sirák fia dicsõnek mutatott be (Sir 50,1-26), fia követte III. Oniász néven; õt Antiochusz Epifánész idején megölték (2Mak 4,33kk). Õk voltak az utolsó fõpapok, akiknek családfája visszavezethetõ Áronig, Eleázárig illetve Szádokig. Utánuk a szír királyok annak adták a fõpapi címet, aki a legtöbbet fizetett érte. Azzal, hogy IV. Antiochusz Epifánész még a fõpap életében felajánlotta a fõpapi méltóságot a többet ígérõnek - mivel saját anyagi javát helyezte elõtérbe - megszakadt a fõpap Istentõl választott és Áronra visszavezethetõ folytonossága is. A fõpapi méltóság egyszerû hivatallá vált. Ilyen módon elõször Menelaosz lett a fõpap, aki nemhogy nem származott Áron nemzetségébõl, de még csak levita sem volt (2Mak 4,23-29). Utóda Alkimusz lett, akit a Makkabeusok nem ismertek el, akinek helyébe 7 év múlva Jonatán lépett. "Ezért ma elrendeljük, hogy néped fõpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. (Bíbor palástot is küldött neki, meg arany koronát.) Tarts velünk és õrizd meg irántunk barátságodat." Jonatán lett a fõpap, pedig származását tekintve õ sem volt a fõpapi család tagja. A Biblia tanúsága szerint mindez a Kr. e. 160. esztendõ hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen történt (1Mak 10,15-21). Jonatánt Simon követte a fõpapi tisztségben: õ alapította a Hasmoneus dinasztiát, amelyben a fõpapi méltóság egészen Kr. e. 30-ig, Johannesz Hirkánosz haláláig öröklõdött. Heródes, aki a rómaiak kiszolgálója volt, közben jogot szerzett arra, hogy õ nevezze ki a fõpapot. Ezt a jogot késõbb a római helytartók is gyakorolták. Izrael életében a vallási gondolat ébrentartása és ápolása a papság közremûködésével történt. A mózesi törvényhozás gondosan megszervezte az istentisztelet rendjét, mely a magánájtatosság mintájául is szolgált, valamint kifejezte a nép világnézeti állásfoglalását. Isten különleges szolgálatára, a nyilvános istentisztelet tartására, a kelet-ázsiai hierarchiákhoz hasonlóan, a mózesi törvény kizárólag egy testületet, Lévi törzsének fiait szentelte. Lévi törzsének az isteni szolgálatra alkalmas tagjait Mózes nyilvános szertartásokkal avatta fel a kultikus szolgálatra. Isten szentsége megkövetelte, hogy csak testileg ép, tiszta, erkölcsileg feddhetetlen személy közelíthesse meg szolgálatával. Ennek értelmében elõször Mózes, majd a fõpap a levitákat a tisztulás vizével hintette meg, majd hajuk kivételével minden testszõrzetüket leborotválták és ruháikat is kimosták. Így aztán tiszták lettek a szó fizikai értelmében (Lev 10,10). A szertartások után áldozatokat mutattak be, majd a törzsfõk Izrael fiainak nevében rájuk tették kezüket annak jeléül, hogy õket isteni szolgálatra szentelik. Végül Áron az Úr színe elõtt is felajánlotta õket (Szám 8,7kk).

A papok

A papságnak a felszentelése ünnepélyesebb volt mint a levitáké, mivel hivataluknál fogva a szentélyben végzett szolgálatuk fontosabb volt. A tisztulási szertartás után a papok papi ruhákba öltöztek és valószínûleg a homlokukat - a fõpapéhoz hasonló, de másfajta - olajjal kenték meg. A megkenés után különbözõ áldozatokat mutattak be, majd végül ünnepélyes lakomához ültek. A különbözõ áldozatok bemutatása hét napon át tartott, végül a nyolcadik napon az újonnan szenteltek megáldották a népet és megkezdték papi szolgálatukat. A papi rendben lévõket Dávid király szervezte 24 csoportba (1Krón 24). A fogság idején, bár sok pap tûnt el, illetve halt meg, a visszatértek megújították a régi rendtartást. Szombat déltõl a következõ szombatig végezték az egyes csoportok a templomi szertartásokat. Kötelességük három részre oszlott: Napfelkelte elõtt fenn a templomudvaron a soros pap hangos kiáltással megkérdezte: "Világosodik-e Hebronig?" A választ egy másik pap kiáltotta: "Az ég Hebronig világos". Napkelte után kaput nyitottak és erre háromszor - a reggeli és a délutáni áldozatok idején kilencszer - megfújták a harsonákat. Az áldozatot a papok mutatták be, õk õrizték a szent tüzet, valamint a résztvevõket õk áldották meg (Szám 6,24-26). A templomcsarnokban délelõttönként kicserélték a 12 kenyeret, illatáldozatot mutattak be naponta kétszer, valamint az aranylámpást tiszta olajjal látták el. Feladatuk fontossága miatt a templomépületben aludtak, de már napfelkelte elõtt talpon voltak, kezet és lábat mostak, majd egész nap mezítláb maradtak. Õk szemelték ki az áldozati bárányt. A kapunyitásnál két pap segédkezett a harsonaszó után, majd leölték a bárányt. Még közösen elmondták a "Sema’" imát (MTörv 6,4-9), majd az éppen soros pap elvégezte megtisztelõ feladatát. Aki éppen nem volt soros, levetette papi ruháit és elhagyta a templomteret. A templomon kívüli feladatuk volt még a leprások vizsgálata, a tisztátalanok engesztelõ áldozatának bemutatása, a fogadalmak megállapítása, a népért való ima, a változó ünnepek kihirdetése. A mai értelemben vett katekézissel nem foglalkoztak ugyan, és ezzel kapcsolatos lelkipásztorkodást nem folytattak, de tanították Izrael fiait. Megállapították, hogy mi a tiszta vagy tisztátalan, felolvasták és magyarázták a törvényt, ezen kívül részt vettek a magasabb szintû bíráskodásokban is (vö. MTörv 17,9-12). Miképpen Elõ-Ázsia egyéb templomi papsága, valószínûleg Izrael papjai is, mint afféle írástudók részt vettek az okiratok és közérdekû iratok készítésében. Azonkívül amit a többi pap végzett, a fõpap kötelessége volt (amint azt az elõzõekben már láttuk): az engesztelés napján a szentélybe lépni, és ünnepélyesen megkérlelni az Urat az esztendõ vétkeiért, nagy fontosságú dolgokban Jahvét megkérdezni az "urim" és a "tummim" által, a királyt felkenni, vallási ügyekben intézkedni, a Kr. e. II. századtól kezdve pedig a Nagytanácsban elnökölni. Lakása a templom közelében volt. Házasságot csak izraelita lánnyal köthetett. Ahhoz, hogy valaki a papi rendbe felvétessen, mindenekelõtt bizonyítania kellett, hogy a papi család törvényes leszármazottja. Éppen emiatt féltve õrizték a származási jegyzéket. A felséges Istent fizikailag sérült ember nem szolgálhatta, ezért testi hibákban szenvedõket nem engedtek a szent szolgálat végzésére. A késõbbi rabbinusok 142 alkalmatlanságot ismertek. A házasságkötés terén is körültekintõbbnek kellett lenniük, mint más izraelita férfinak. A menyasszonynak tudniillik igazolnia kellett, hogy negyedíziglen papi családból származik. A pogány nõvel kötött házasság a papot irregulárissá tette, de ugyanígy az emberölés és a házasságtörés is. A papoknak a szolgálati idõben tilos volt bort vagy más részegítõ italt fogyasztani, valamint a házaséletük jogaival sem élhettek.

A leviták

Lévi törzsének kiváltságos helyét, melyet az ószövetségi istentiszteletben elfoglalt, többféle módon igazolja maga a Szentírás is. A Kiv 32,26-29 az aranyborjú eseténél a levitáknak az Úr iránti buzgóságát emeli ki. A Második Törvénykönyvkönyvben idézett mózesi áldás már az áldozatbemutatás és a tanítás kiváltságosainak mondja õket: "Lévirõl így beszélt: Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizénél perbe fogtad. Azt mondtad apjáról, anyjáról: Nem láttam õket. Nem tudott többé testvéreirõl, s gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, megtartották szövetségedet. Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, oltárodra teszik az égõáldozatot. Áldd meg Uram jólétét, keze munkája nyerje el tetszésed. Törd össze derekát ellenfeleinek s gyûlölõinek, ne keljenek fel többé ellene” A leviták helyzete a történelem folyamán változó képet mutatott. Végsõ formája a fogság után az lett, hogy bár a kultuszban való részvétel kiváltsága Lévi egész törzsére vonatkozott, mégis az áldozati istentiszteletet az Áron - Eleazár - Szádok vonal leszármazottai végezhették, mint felszentelt papok (ld. mint feljebb). A többi leviták csak kisegítõ szolgálatra voltak beosztva. Teendõjük igen sokféle volt, minthogy mindazt, ami az áldozatra vonatkozott, nekik kellett elvégezni, valamint mindabban segédkezni, amit a papság végzett. A királyság koráig feladatukat képezte a szent sátornak és részeinek hordozása, a sátor elõkészítése, továbbá a templomi õrállás, az áldozati állatok elõkészítése, a 12 kenyér sütése, valamint a tized és a templomi kincsek õrzése. Dávid uralkodásának idejétõl feladatuk kibõvült. Ettõl kezdve részt vehettek a templomi énekben és zenében, valamint részt vállaltak a bíráskodásban is. A Kr. e. V. századtól, a levita teendõket Lévi törzsének három altörzse osztotta meg egymás között (Kehat, Gerson, Merari). Dávid korától kezdve a leviták négy csoportra oszlottak. Az elsõ látta el közülük a papság közvetlen szolgálatát, õk voltak a tulajdonképpeni leviták. Másik részük a jegyzõi, bírói feladatokat látta el; a harmadik csoport a szent helyek õrzését végezte. Valószínû, hogy közülük kerültek ki azok, akik az Olajfák hegyén az Úr Jézust elfogták. A negyedik csoportból kerültek ki azok, akik a templomi ének- és zenekart alkották. Az elsõ, a harmadik és a negyedik levitarend 24-es csoportokba osztva egy-egy hétig viselte tisztjét. Minden csoport élén egy elõljáró állt, akinek az volt a feladata, hogy alárendeltjeit igazgassa. A levitákat 25 éves korukban vették fel a rendbe, 30 évesen kezdték hivatásukat betölteni, 50 éves koruk után pedig már csak könnyebb feladatok végzésével bízták meg õket (Szám 4,3.23; 1Krón 23,3.23-24,27). A leviták szolgálatára álltak azok, akiket szüleik, vagy uraik istentiszteleti célokra ajánlottak fel, valamint a hadifoglyok, és Gibeon lakói, akik fa- és vízhordó szerepet töltöttek be már Józsue kora óta (Józs 9,23-27). Templomi ruhák készítésével, hímzésével és javításával jámbor asszonyok is szolgálták az istentiszteletet.

A PAPSÁG RUHÁZATA

A papi ruhákat lenbõl készítették, hogy ezáltal is kifejezésre jusson a cselekedet szentsége. A gyapjúból készült ruhát az izraeliták közönségesnek tartották. A szent ruházaton uralkodó fehér szín a papi méltóságot volt hivatva kifejezni. A papság ruházata: a) A lenbõl készült lábravaló (femoralia); b) a lenbõl szõtt színes ujjas (kuttonet= tunika); c) a négyszínû gyolcsból szõtt széles és hosszú öv (abnet, zona, balteus); d) a finom gyolcsból készült kerek süveg (mitra). Ezt a ruházatot csak a templomban használta a papság, onnan kilépve már a rendes ruháikban jelentek meg. Így érthetõ tehát, hogy miért nem ismerte fel Szt. Pál a fõtanácsban az elõtte ülõ fõpapot (ApCsel 23,5), és hogy Kaifás felindultságában nem az ünnepélyes fõpapi ruhát szakította ketté. A kultuszban betöltött szerepe miatt a fõpaptól jobban megkívánták az átlagosnál is nagyobb tisztaságot, illetve szentséget. A rendes papi ruha felett a fõpap sajátos ruhát hordott, egy bíborkék gyolcsból készült, térdig érõ, ujjatlan tunikát, amelyen csak felül és oldalt volt nyílás, a fej és a karok számára. Ennek a zárt tunikának az alsó szegélyén apró aranycsengettyûk és színes bojtok váltakoztak. Erre a tunikára került a vállruha, az „efod”(efod < afad = felhúzott, superhumerale). Anyaga négyszínû gyolcs volt, dús aranyhímzéssel, elülsõ oldala a mellet és a hasat, a hátulsó pedig a hátat fedte; mindkét vállon aranycsatok tartották össze, melyeken egy-egy nagy drágakõ volt, rajtuk Izrael 12 törzsének neve. A vállruha fölé került a melldísz (hósen, pectorale). A régebbi hagyományban úgy õrzõdött meg, mint aranyszálakkal átszõtt, drága anyagból készült, díszes kettõs táska, melyben az „urimot” és a „tummimot” tartották, így Isten döntéseinek, a kinyilatkoztatásnak táskája lett. A késõbbi hagyomány már nem számol több orákulummal, így a válltáska nem más, mint az az alap, melyre rákerül az a 12 drágakõ (négy, egyenként három darabból álló, sorban), amelybe szintén belevésték Izrael 12 törzsének nevét. A drágakövek jelentését a Kiv 28,29 magyarázatából tudjuk: „Áron viselje szívén Izrael törzseinek nevét, amikor a szentélybe belép, állandó emlékeztetõül Jahve színe elõtt.” Négy sarkához gyûrûk voltak erõsítve, melyekbõl két aranyláncocska, és két ibolyakék fonal nyúlt ki. Ezekkel erõsítették a melldíszt a vállruhához, az „efod”-hoz. A fõpap ruházatát a fõpapi süveg egészítette ki, mely kissé magasabb volt a rendes papi süvegnél. Fejét szalag övezte, melynek közepén lévõ arany homlokdíszbe ezeket a szavakat írták: „Jahve szent”. A Hasmóneusok idejében már három arany korona övezte a fõpapi süveget. Ezt az ünnepélyes öltözetet a fõpap csak jelentõs alkalmakkor viselte; az engesztelés napján egyszerû vászonruhában látta el feladatát. A leviták Dávid koráig semmiféle megkülönböztetõ ruhát nem viseltek. Dávid és Salamon korától kezdve, a különben is nagyobb tekintélyû templomi énekes és zenész leviták gyolcsruhát öltöttek rendes ruhájuk fölé (1Krón 15,27). II. Heródes Agrippa megengedte nekik, hogy papi ruhát öltsenek.

AZ ISTENTISZTELET
Az ember szolgálhatja Istenét oly módon, hogy a mindennapokban elismeri Urának, követi utasításait, megtartja parancsolatait. Szolgálhatja azonban úgy is, hogy az istentiszteleten, a szent helyen és szent idôben, imádsággal és áldozatvállalásokkal hódol neki. Isten Fiának földi eljövetele, és értünk vállalt áldozata olyan mérhetetlen nagy esemény, hogy Isten századokon keresztül akarta elôkészíteni. Az elsô „szövetség” (Zsid 9,15) rítusait és áldozatait, a végsô nagy áldozatra, Jézus Krisztus keresztáldozatára irányítja. Ezért is fontos számunkra, keresztény emberek számára, tudnunk és ismernünk a választott nép istentiszteleti cselekményeit. Az Ószövetség az istentiszteletet csak általánosságban fogalmazza meg, e meghatározást azonban mégis pontosítanunk kell. Izrael meghatározott formájú istentiszteletét a Sinai-teofánia állapította meg. Az Egyiptomból megszabadított, a pusztán át vándorló nép elôször tapasztalja meg a szent helyet és szent idôt, valamint a teofániában hozzá szóló isteni igét. Mózes csak ennek az eseménynek kapcsán válik Isten közvetítôjévé (Kiv 19; 24,15-18). Ami itt kialakul, az már elõrevetíti a letelepült életforma istentiszteletét, elôzôleg azonban már a pátriárkák történetében és az ôstörténetben is szó esett istentiszteleti eseményekrõl.

Az istentisztelet története az Ószövetségben

a) Az istentisztelet, mint ami az emberiség velejárója : Az ôstörténetben (Ter 1,11) két helyen találunk istentiszteleti cselekményt: Káin és Ábel áldozatát (Ter 4,3-8), valamint Noé áldozatát a vízözön után (Ter 8,20-22). A szentírás szerzôi ezzel kifejezik, hogy az istentiszteleti cselekvés az emberiség kezdete óta az emberélet velejárója. A fentebb említett bibliai helyeken az istentiszteleti cselekmény két alaptípusa szerepel. A két szöveg az áldozat indítóokának két alapvetô típusát mutatja be. Káin és Ábel áldozatánál az új termés és az elsôszülött állatok bemutatásáról van szó, az emberi munka megáldásáról, ami a föld gyümölcsében és a jószág megszaporodásában fejezôdik ki. Az áldozatokat az áldás ajándékaiért érzett hálából mutatják be, és egyben könyörögnek Istenhez további áldásáért. Noé áldozatának (Ter 8,20-22) pedig a halálos veszedelembôl való szabadulás miatt érzett hála az indítóoka. Hálatelt szívvel tekint megmentôjére, s ad hálát megszabadulásáért és életéért. Mindkét motívum meghatározó marad az istentiszteletben mind a mai napig. b) Az istentisztelet a pátriárkák történetében. Az ôsatyák történetében is találunk istentiszteleti cselekményt és beszédet. Ez teljes mértékben eltér a letelepült életforma istentiszteletétôl, mindenekelôtt abban, hogy a kis, családi szerkezetû csoportok életén belül a kultusz teljesen integrálódik, nem elkülönült része az életnek. Éppen e miatt a különbség miatt kell a korai kultusz e formáját megkülönböztetnünk a letelepült életforma kultuszától, a templomi kultusztól. A szent helyet ekkor még nem készítették el kézzel - szent hely még a hegy, a kô, a fa, a forrás. Ezek is különleges helyek, de nem abban az értelemben, hogy elkülönítettek lennének, hanem a vándorló csoport élete számára különlegesek - ahogy ezt az ôsatyák története mutatja. A szent helyhez hasonlóan ekkor még szent idô sem létezik. A vándorló csoport életében a fontosabb események ünnepélyesen mennek végbe (pl. a legelôváltás - ez tulajdonképpen a pászka alapja, a születés, a névadás, a gyermek elválasztása). Az Isten ekkor még közvetítô nélkül szól az emberekhez, az atya hallja az isteni szót - az Úr ígéreteit - és maga adja az áldást. Az áldozatbemutatás - mint szent cselekmény - csak nagyon ritkán fordul elô, ha mégis, úgy csak különleges alkalommal. A rendszeres áldozatbemutatás ebben a korban még ismeretlen. A kultusz e korai formájára vonatkozóan fontos tudnunk, hogy még nem tesz különbséget istentisztelet és bálványtisztelet között. c) A letelepült korszak istentisztelete. Az elsô nagy fordulatot az istentisztelet kialakulásában a letelepedett életformára való áttérés hozta. Ekkor keletkezik az a formátumú istentisztelet, amely az egész vallástörténetben a legnagyobb körben terjedt el és a legtovább maradt fenn. Fô vonásaiban igen sok vallással rokon. A Sinai-teofánia által megalapított istentiszteletben ami speciálisan izraeli, az az, hogy Isten kijelentése az Egyiptomtól az Ígéret Földjére vezetô úton történt, a szabadító Istennel való találkozás után, vagyis, hogy az az Isten jelentette ki magát, aki népe legnagyobb nyomorúsága idején avatkozott be az eseményekbe. Ebben gyökerezik, hogy Izrael istentisztelete mindig a legszorosabb kapcsolatban maradt a történelemmel. A Sinai-esemény (Kiv 19-34) alapította meg Izrael istentiszteletét. Az ôsatyák történetével ellentétben ezután már a nép az istentisztelet alanya. Az istentiszteletet megalapító teofánia ezért többé már nem az egyén elôtt zajlik (az átmenetet a csipkebokor-elbeszélés jelzi, Kiv 3), hanem a közösség elôtt. Szükség volt tehát valakire, aki a Szentségest közvetítse, e tényt a Kiv 20,18-21 részletesen kifejti. d) A második nagy fordulópont. A királyság kezdete Izrael történetében új szakaszt nyitott meg, ami kihatással volt az istentisztelet alakulására is. A szakrális királyság a királynak mindenütt papi jelleget biztosít. A királyi város szentélye királyi szentéllyé válik (1Kir 6-7); a papok a király szolgáivá válnak, és a király maga is istentiszteleti funkciókat tölt be. A megpróbáltatások idején ô viheti a nép panaszát Isten elé (Iz 37), megáldhatja és imádkozhat érte (1Kir 8), mint ahogy a királyért mondott ima is része az istentiszteletnek (Zsolt 20; 21; 72). Ezért van különös jelentôsége a Szent Ládáról szóló beszámolónak: Dávid király azzal, hogy Jeruzsálembe viteti a Ládát, összeköti a régi szentélyt az újjal, a régi történeti tradíciókat a királyi város istentiszteletével (1Sám 4-6; 2Sám 6). A királyi szentély istentiszteletének középpontjában az áldás áll, amelyet a királyra és a népre kérnek. Késôbb a királyság veszélyezteti az istentiszteletet, mint ahogy ezt a próféták és a Deuteronomista Történeti Mû tanúsítják; istentiszteleti reformokra találunk kísérleteket a királyok részérôl is (2Kir 18; 2Kir 22-23). A királyság lehetôvé tette, hogy az istentisztelet a királyi szentélyhez méltó pompában és fényben zajlódjék (ld.: Salamon templomépítése). A királyoknak a politikától való függôsége viszont a legsúlyosabb szinkretisztikus veszélyeztetettséget idézte elô (pl. Manassze király alatt). Ez az istentisztelet össze is omlott a királysággal együtt. e) A harmadik nagy fordulat: a babiloni fogság. Ezt a drámai eseményt a templom pusztulása és ezáltal az áldozatok megszûnése vezette be. A katasztrófa után az istentisztelet a panasz-szertartásokra korlátozódik, mint ahogy ez a panaszdalokból kitûnik. A fogság ideje alatt keletkezik késôbb - valószínûleg elôször a fogságban levôk között - az igehirdetésen alapuló istentisztelet egy egészen új típusa. Fô részeit az imádság és a felolvasások teszik ki. Ebbõl alakult ki késôbb a zsinagógai istentisztelet. Ezen belül föléled a korai kultusz néhány vonása. Mindenekelôtt most, az állam összeomlása után, az istentisztelet szempontjából ismét jelentõssé válik a család. Emellett azonban a fogság ideje alatt a templomi és áldozati istentisztelet megújítására két nagy terv is születik. Az egyik Ezekielé (Ez 40-48), a papi prófétáé, aki hidat vert Izrael számára az ítéletes próféciától a katasztrófa utáni istentisztelet újrakezdéséig. Ezekielnek az új istentiszteletre vonatkozó terve eklatáns bizonyíték arra, hogy minden kritika ellenére, amellyel Ezekiel kora istentiszteletét illette, az ítéletes prófécia sohasem harcolt az istentisztelet intézménye ellen, hanem megújulásához maga is hozzájárult. A Papi Irat nem egy leendô istentisztelet tervezete, hanem történeti mû, amely a fogság vége felé keletkezett, de a kezdeteket ábrázolja, a világ teremtésétôl. A mûben az a csodálatos, hogy a kezdetek ábrázolásával, az író megteremti a reménység alapját, letiport honfitársai számára. Ezt oly módon teszi, hogy az istentiszteletet állítja a kezdetek homlokterébe. Isten célja népével, Izraellel, eleve az volt, hogy istentiszteletet tartsanak az Ígéret földjén, és annak szívében, a Jeruzsálemi Templomban. A Sinain kijelentett törvény P-nél az istentiszteletre koncentrálódik. Ezen is túl azonban, a Papi Irat szerzôjének szemében a Sínai-hegyen történt isteni kijelentés az a cél, amelyre kezdettôl fogva minden történés irányul. Másrészt a szerzô a Sínai-esemény alapján gondolja végig, és fejti ki, mi is az istentisztelet. Mindazt, ami a régi forrásokban, a Kiv 19 elbeszélô formájában, mint a kultusz eleme föllelhetô, P paralleljei következetesen koncentrálták a szent történés lefolyására.

15b: A felhõ betakarta a hegyet, 16a: és az Úr dicsõsége leereszkedett a Sinai hegyre. 16a: A felhõ hat napig takarta be. A hetedik napon a felhõbõl szólt Mózeshez. 17: Az izraeliták szemében Isten dicsõsége olyannak mutatkozott mint az emésztõ tûz a hegy csúcsán. 18a: És Mózes belépett a felhõbe és fölment a hegyre. 18b: Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen. 25,1: Az Úr így szólt Mózeshez: „ Szólj...” E folyamatnak a célja az a megbízás, amit Isten Mózesnek ad (Kiv 25,1kk): „Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam”. E cél felé - hogy Isten népe között lakjék - vezet a teofánia folyamata, amely két parallel részfolyamatból áll: Lejövetel - maradás - ige; felmenetel - maradás - ige. A két részfolyamat közé, középre helyezte a szentíró a kábód leírását (17. v.), amelynek megjelenítésére a legnagyobb súlyt fektette. Jahve dicsôségének felülrôl, a hegyre való lejövetelnek felel meg, a Szentséges közvetítôjének hegyre való fölmenetele. Ennek a teofániának a megfelelôje a Szentélybe, azaz a Szentek Szentjébe való belépés. A felhõbõl elhangzó isteni szó nyomatékát a kétszeri „maradt” ige biztosítja és a meghatározott szent idõ, a hegyen töltött negyven nap „csöndje”. A teofániában elhangzó, illetve az istentiszteleten hirdetett isteni szó abban különbözik a történeti szituációból felhangzótól, hogy az utóbbinak nincs szüksége az ünnepélyes csönd hátterére. Az istentiszteleten hirdetett ige különleges jellegét az ünnepélyes csönd adja meg. Így tehát a szerzô a Sínai-teofánia e stilizált ábrázolásával az izraeli istentiszteletnek alapvázát adta meg: Isten megjelenése alapítja meg a szent helyet és a szent idôt, a szent helyen megjelenô Isten hívja el közvetítôjét és Ô rendeli el a szent történést, „hogy közöttük lakjam” . Az istentisztelet történése kétféle mozgásban fejezôdik ki: a kábód-nak felülrôl való lejövetelében - e mozgást folytatja a közvetítô, amikor a nép közé lép - és a népnek a hegyhez, azaz a Szentélyhez való közeledésében. A nép e közeledése azonban csak egy bizonyos határig lehetséges. A kábód fogalmának, amely P-nél a Sínai-teofániát meghatározza, a szerzônél még egy oldala van. A Sínai-teofániában Istennek ugyanaz a dicsôsége jelenik meg, mint amely a pusztai vándorlás alatt jelzi Isten szabadító közbelépését a nép veszélyeztetettségének óráiban (Kiv 16; Szám 14; 16; 17; 20). Valamennyi szövegben ezt az eseményt, mint egy öt felvonásban végbemenô folyamatot ábrázolja; minden alkalommal középen áll Isten dicsôségének megjelenése (Kiv 16,10; Szám 14,10; 16,19; 17,7; 20,6). A szerzô ezáltal egybekapcsolja a pusztai vándorlás eseményeit a Sínai-teofániával. Jahve mûvének fensége, mint középpont, beragyogja népe történetének valóságát és annak minden területét. A Papi Irat e koncepciójában igent mond Izrael istentiszteletének különlegességére és leszögezi, ami ezt az istentiszteletet az elejétôl fogva meghatározta, az az, hogy az istentiszteleten azt az Istent ünneplik, akivel története folyamán Izrael mint szabadítójával találkozott, és Akit ezért a nép a letelepült életformában is történetének Uraként ismert el és istentiszteletében, mint a történelem egyetlen Urát, dicsõítette. f) Istentisztelet a Krónikák könyvében. A Krónikák könyvében leírt istentisztelet azért tér el alapvetôen a P által ábrázolttól, mert a szoros, az egész mû középpontjába állított istentisztelet és a történelem közti kapcsolat, a Krónikák könyvében már nem található meg. Az erôsen intézményesített istentisztelet, ami a Krónikák könyvében fölismerhetô, csupán másik megnyilvánulása annak a ténynek, hogy az istentisztelet messze szakadt a történelemtôl. A ciklikus felépítésû istentisztelet a maga egészében, valamint az istentiszteleti cselekmények „szolgálati szabályai”-nak legapróbb részletekig való kidolgozása, a klérus szigorú, hierarchikus tagolása, és sok egyéb tényezô is, mind arról vall, hogy az istentisztelet értelmezésében és gyakorlatában alapvetô változás következett be. Ennek felel meg a redaktornak az a döntése, hogy a P az ô istentisztelet-értelmezésével részévé válhatott a Tórának, míg a Krónikák könyvét nem vették fel az úgynevezett korai próféták közé, hanem csak az Írások (ketubim) közé helyezték el. Ennek felel meg az a történelmi tény is, hogy a Krónikák könyvében megfogalmazott istentiszteleti rendet a Templom másodszori elpusztítása után nem állították vissza, hanem ennek helyébe a zsinagógai istentisztelet lépett.

Az istentisztelet elemei

Az istentisztelet szent történés Isten és ember között. Különleges szent történés azáltal, hogy különleges helyen, különleges idôben, különleges megbízatású emberek közremûködésével megy végbe. Az Isten és ember közti történés mindkét részrôl két alapelembôl áll: szóból és cselekedetbôl. Egymáshoz való viszonyuk nagyon sokrétû, de mindkettô, mindkét történési irányban szükségszerûen hozzátartozik az istentisztelethez, még ott is, ahol a cselekvés helyét már a gesztus foglalja el.

A kazuális istentisztelet

A szent, és ezért meghatározott idôpontokra esô istentiszteletektôl meg kell különböztetnünk a kazuális istentiszteleteket. Csak a már teljesen intézményesített kultuszban tartják elôre meghatározott idôpontokban a kultikus cselekményeket, úgy, hogy az egész évre elôre lehet tudni, hogy azok mikor lesznek. Ezzel szemben a szentélyben váltakoznak a meghatározott idôpontok a kazuálisokkal. Ebben is megmutatkozik az istentisztelet kapcsolata a történelemmel. E tényt fôképpen a panasz-zsoltárok tárják elénk, amelyek az istentiszteleti zsoltárok tekintélyes részét alkotják. Ha nagy csapás érte Izraelt, vagy súlyos veszély fenyegette, böjtöt hirdettek, és ennek legfontosabb része az istentiszteleti panasz-szertartás volt. Ezzel a panasz-szertartással nem várhattak a következô, esedékes istentiszteletig, azonnal Isten elé kellett vinni, hogy Ô elfordítsa a bajt és a veszedelmet. A kezdeti idôkben a kazuális istentiszteletek közé tartoztak a gyôzelmi ünnepek is, amikor gyôzelmi énekekkel dicsérték Istent; ezeket az Istent dicsérô cselekményeket, a gyôzelem helyén, vagy a sereg visszatértekor tartották meg. Más alkalommal is tartottak ünnepi istentiszteletet, ha valamely esemény erre indítást adott. E tekintetben további kiegészítésre van szükség. A zsoltárok könyve sokkal több egyéni panasz-zsoltárt tartalmaz, mint kollektívet. Ebbôl következik, hogy meg kell különböztetnünk az istentisztelet alanyait. A nagy ünnepek istentiszteleteinek és a népet ért csapások idején tartott panasz-szertartásoknak az alanya a közösség volt, vagyis a nép, amely egyben istentiszteleti gyülekezet is. Emellett azonban az izraeli istentisztelet tekintélyes részét a kis közösségek, a család istentisztelete tette ki. Nyitva marad az a kérdés, hogy a családi istentiszteleteket milyen mértékben tartották a Templomban, vagy az otthonokban. Nem is ez a fontos! A lényeges az, hogy Izraelben, a nép közösségét a templomban összefogó istentiszteleti szertartás mellett, Izrael egész történetén át, a család volt és maradt az istentisztelet alanya. E családi szertartások természetüknél fogva kazuálisak voltak, a személyes élet eseményeibôl fakadtak. Az a tény, hogy Izraelben a kazuális istentisztelet az év meghatározott ünnepei mellett fontos szerepet töltött be, közvetlenül mutat rá az istentisztelet teológiai jelentôségére. Minthogy Izrael számára az Isten az egész történelem Ura volt, akihez a nép kiáltott és akibe bizalmát vetette, aki az egyén egész életét a születéstõl a halálig végigkísérte, kellett, hogy az Isten és az ember közti kapcsolat egy magasabb szinten, istentisztelet formájában is kifejezôdésre jusson.

AZ ÁLDOZATBEMUTATÁS ÉS AZ ÁLDOZATOK

Az áldozatbemutatás története fôbb pontokban

A legfontosabb istentiszteleti cselekmény az áldozatbemutatás volt. Idônként annyira elôtérbe lépett, hogy áldozatbemutatás és istentisztelet csaknem ugyanazt jelentette (Lev 9), de Izraelben sohasem volt olyan istentisztelet, amely csak az áldozatbemutatásból állt volna. Nincs lehetôség arra, hogy ebben a dolgozatban az áldozatbemutatás történetét részletesen tárgyaljuk, így itt csak fôbb vonásait mutathatjuk be. A mi áldozat-fogalmunk másodlagos gyüjtôfogalom, melyben utólag különbözô folyamatokat és jelenségeket foglaltak össze. Az áldozatbemutatás az egyik legelterjedtebb vallási jelenség, amelyet az egész földön gyakoroltak, s hosszú idôn keresztül megôriztek. Az Ószövetségben említett egyetlen áldozatbemutatási forma sem speciálisan izraeli, mint ahogy motívumai sem azok. Az áldozatok terén Izrael istentiszteletét ugyanaz jellemzi, mint a többi korabeli vallást; közös jelenség volt ez világszerte. Vallástörténetileg az áldozatbemutatásnak két fajtáját különböztethetjük meg, mindkettôre találunk példát az Ószövetségben. Ezek azonban annyira különböznek egymástól, hogy nem is lehetne azonos szóval kifejezni ôket. Az egyik típusa a közösségi étkezés, különleges helyen és különleges idôben, amelyen - úgy gondolták - részt vesz az istenség is; szakrális étkezés tehát (zebáh). A másik típus az égôáldozat (cólá), vagy ételáldozat (minháh), vagy pedig a zsengék bemutatása. Az áldozat bemutatásának két fô motívuma van. Az elsô Isten áldásos tevékenységével kapcsolatos, eredetileg ez a zsenge- vagy elsô-fajzás áldozat bemutatása; az ember az elsô termés vagy elsô szaporulat bemutatásával kívánja megszerezni az istenség áldását az egész termésre és valamennyi jószágra vonatkozóan. A másik a szabadító Isten munkájával kapcsolatos: az áldozat bemutatásakor dicsôítették a szabadító Istent vagy szabadításért könyörögtek hozzá. Egy késôbbi stádiumban ehhez járult a bûnért bemutatott engesztelô áldozat és fokozatosan ez vált a legjelentôsebbé. Az áldozatbemutatás történetében három korszakot különböztetünk meg. A legkorábbi stádiumban az áldozatbemutatás a mindennapi élethez tartozott, ezen belül nélkülözhetetlen volt és egészen a közösség életének részévé vált. Mindenfajta áldozatbemutatáshoz hozzátartozik a kiváltó esemény: aratás, felgyógyulás, stb. Az állat levágását, mint áldozatbemutatást végezték. Bizonyos családi, közösségi vagy egyéni eseményeket szintén áldozatbemutatás kísért. A második stádium a szent helyre és szent idôre való koncentrálás azoknak a kultuszba való beépítése. A Szentély lesz a kizárólagos hely, ahol az áldozat bemutatható; ekkor kerül az áldozat bemutatása az ünnepek középpontjába. Ez az a stádium, mely az Ószövetségben a letelepüléstôl a Jeruzsálemi Templom elpusztulásáig terjed, ezalatt keletkezik az áldozatokkal kapcsolatos elôírások döntô többsége, és ekkor hangzanak el az áldozatokra vonatkozó prófétai bírálatok is. E stádium jellegzetessége, hogy a kultikus áldozat-szolgálatban különbözô fajtájú áldozatok kerülnek egymás mellé, de valamennyi megtartja jellegét (pl. a fogadalmi áldozat), továbbá változatlan az is, hogy a családfô mutatja be az áldozatot. A harmadik stádiumot két egymástól elütô folyamat jellemzi. Az egyik az áldozatbemutatás kultikus elkülönítése. Ez fôként abban nyilvánul meg, hogy az szertartás kizárólagos végrehajtó alanya immár az áldozó pap. A családfô csak a feláldozandó anyagot hozza el, azt átadja föláldozásra a papnak, és az áldozat bemutatásának aktusa alatt ô már csak tétlen szemlélôdô. De megnyilvánul ez abban is, hogy az áldozatok sokfélesége tûnôben van és uralkodóvá a vétkekért bemutatott engesztelô áldozat válik. Az áldozat bemutatásának meghatározó motívuma ekkor már a kiengesztelôdésre és a bûnbocsánat elnyerésére való törekvés. Az áldozatbemutatásnak erôs intézményesítése felveti a kérdést, vajon egyáltalán Isten akarata szerinti-e az ilyen áldozat? A késôi zsoltárok (Zsolt 40; 50; 51) kemény feleletet adnak erre a kérdésre. Az igazi, Istennek tetszô áldozat a dicséret és a bûnbánatra kész lelkület (Zsolt 51,17-19); a Zsolt 51,7-15 élesen és beható kritikával illeti az áldozatot, az Úr dicsôítésére buzdít és a panaszok Isten elé vitelére bátorít (14-15 v.).

Az elôkészület

Az istentisztelet e formája - vagyis az áldozatbemutatás - Izrael vallási és kulturális életének központja volt. Ez a cselekmény már elôkészületeiben is lényeges része az istentiszteletnek, erre általában nem fordítunk kellô figyelmet. Az elõkészülethez már szorosan hozzátartozik a templomhoz vezetô út, ami a szent cselekmény része: a processio; hiszen a processzió nem más, mint a Szentélyhez való közeledés stilizálása, és ennek, mint az ember útjának a Szentély felé, Izraelben éppen az adta meg a súlyát, hogy a képtilalom miatt ott nem létezett bálvány-processzió. Jelentôségét az egyik zarándokének is mutatja, a Szentélyhez vezetô utat is megénekli a zsoltáros: „Örvendezek, amikor azt mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!” Az elôkészülethez tartozott a testi fölkészülés - amely olyan fontos volt, hogy még a Sinai-teofániáról szóló tudósításban is helyet kapott (Kiv 19,10k): a tisztálkodás, a ruhák kimosása. Ez nemcsak az istentiszteleti közösségre vonatkozott, hanem fokozott mértékben a papokra is, akiknek ünnepi öltözéket és „szent ékességet” kellett az istentiszteleten viselniük. Az istentisztelethez hozzátartozik a szépség; jelen kell lennie, meg kell nyilvánulnia a kultikus eszközök pompájában, a pap és a közösség öltözékében és ékszereiben, a templom zenéjében és az énekek szépségében. Bizonyos esetekben a testi fölkészülés önmegtartóztatást és böjtölést is magába foglal, különösen a papok esetében, de néhány alkalommal az istentiszteleti gyülekezetre vonatkozólag is. A fölkészülés kiterjed a test megtisztításához hasonlóan a Szentélybe való belépés elôtt minden tisztátalanság levetkôzésére; a kapu-liturgián belül a bûn megtagadása, vagy a negatív jelzõkkel kifejezett vallomások sora. Ezek a cselekmények biztosították a kultuszra való alkalmasságot. Az Isten elé való lépést gesztusok kísérték, amelyekkel az Istent szolgálók, Istent Uruknak ismerték el: Isten elôtt meghajoltak vagy leborultak.

Az áldozatok fajtái

Az áldozatok több formáját ismerték már a pátriárkák is, a mózesi törvényhozás végleges és rendszeres áldozati liturgiát szab meg. Az áldozat neve általában minháh = ajándék, vagy korbán = felajánlás. Különbözô szempontok alapján osztályozhatjuk az áldozatokat: a) anyagát tekintve megkülönböztetjük a véres áldozatot (zebáh) és a vérontás nélküli áldozatot (minháh = ajándék; a szoros értelemben vett vérontás nélküli áldozat); b) a célt tekintve megkülönböztetjük az égô-, béke-és engesztelô áldozatot. Az elsôben az imádás, a másodikban a hála és a könyörgés, a harmadikban az engesztelés eszméje uralkodik; viszont megegyeztek abban a tényben, hogy az áldozatot bemutató személy, magántulajdonának legalább egy részét az Úrnak átadja; c) az idôt tekintve megkülönböztetjük a mindennapi, az ünnepi és az alkalmi (tisztulási, fogadalmi) áldozatot. Áldozati anyagul szolgált a háziállatok közül: a bika, a tehén és a borjú, - a kos, a juh és a bárány, - a bak, a kecske és a gödölye, - a galambfióka és a gerle. Az állatok közül csak a fiatal, ép állatok voltak alkalmasak az áldozatra. A növényvilágból: a búza, - akár természetes, akár mesterséges alakjában - a bor, az olaj, a tömjén és egyéb illatszerek. A szervetlen világból a só az áldozat megfelelô anyaga. Mindezek az áldozati anyagok a zsidók keze ügyében voltak, s mint fáradságuk gyümölcsei, éppen alkalmasak voltak az áldozatra. Az Izrael környezetében élô pogány népeknél szokásban lévô emberáldozatokat szigorúan tiltotta a törvény (Lev 18,21; 20,1-5; MTörv 12,31; 18, 9-10). A véres áldozati szertartás lényeges mozzanatai: a) A kiszemelt áldozati állatot az égô áldozati oltárhoz vezették, és úgy állították, hogy feje a templom kapuja felé legyen. b) Az áldozatot bemutató minden áldozatban - kivéve a népért bemutatott égô- és békeáldozatot - kezét az állat fejére tette. A kézrátétel mindig valamilyen átvitelt fejez ki. Emberek esetében áldásnak, karizmatikus erôknek a továbbadását jelentette (MTörv 34,9), állatok esetében olykor a bûnök átruházását (Lev 16,21), annak kifejezését, hogy az áldozati állat az áldozatot bemutató ember helyett hal meg. Ez azonban csak speciális eset. Az áldozat nem feltétlenül bûnért bemutatott áldozat. A kézrátétel jelentôsége sokszor csak az, hogy vele az áldozatot bemutaó ember kifejezi, hogy az áldozat az övé, ô az, aki Isten elé állítja magát az áldozatban. c) Az áldozati állat leölését, amelyet ugyan jogilag a magánáldozatot bemutató is végezhetett, a gyakorlatban a leviták közremûködésével a pap végezte. E szertartás a helyettesítõ engesztelés kifejezése. A mózesi felfogás szerint ugyanis a testi élet hordozója a vér, s így azáltal, hogy az áldozatot bemutató az állat vérét ontotta, vagyis életét kioltotta, azt fejezte ki, hogy bûneiért életével kellene lakolnia. Ezt Isten igazságosságánál fogva követelhetné a bûnöstôl, de irgalmasságánál fogva mégsem teszi ezt, hanem megelégszik az engesztelés ezen módjával. d) Az állati vérnek oltárra hintése, ami által az Úr, mintegy elfogadja a kioltott életet. e) A megnyúzás és ügyes szétdarabolás, az áldozatot bemutató feladatai közé tartozott. f) Ezután következtek az áldozati mozdulatok, melyeket a pap az áldozatbemutatóval együtt, kezeit az áldozatot bemutató kezei alá tartva - azokat hátra, elôre, majd föl és le mozgatva - végzett. g) A legvégsô mozzanata az áldozat bemutatásának az áldozati állat elhamvasztása, a dió-, füge- és fenyôgallyal táplált oltártûzön, valamint a megmaradt hús elfogyasztása.

A véres áldozat fajtái

Az egészen elégô áldozat (oláh, áláh = felszállott). Égô, azért mert tûzzé és füstté válva Istenhez száll fel; holokausztum pedig azért, mert az egész állatot megégették. Minden ilyen áldozati állatnak hímnek kellett lennie. A vért körös-körül az oltárra öntözték. Az olajjal leöntött „cipót” elégette a pap, a bort pedig kiöntötte. A holokausztum volt az áldozatok leggyakoribb fajtája. Ez volt mindennap, reggel és este, a népért bemutatott áldozat. A juh- és a kecskeáldozat szertartása azonos a szarvasmarha feláldozásáéval, kivétel az, hogy elmarad a kézrátétel mozdulata. A galambfélék feláldozását egészen a pap végezte, megfelelô szertartásokkal. Mindezek „kedves illatul” szolgáltak az Úrnak: antropomorfisztikus kifejezés ez: egy ôsrégi, Izrael elôtti gondolkodásmódból (vö. Ter 8,21). A békeáldozat. Ennek az áldozatnak a teljes neve zebáh selámim, vagy egyszerûen csak selámim. Az utóbbi szó fordításánál különbözô formákkal találkozunk (már a Septuagintában is). Tagadhatatlan, hogy gyakran hálaadó, örvendezô jellege van. Elôfordul azonban, hogy gyászban, szorongatott helyzetben kerül bemutatásra (Bir 20,26; 1Sám 13,9), ezért nem fordítható egyszerûen hálaáldozatnak. A közösségi áldozat arra a mozzanatra utal, hogy a szertartást kultikus étkezés követi. A legegyszerûbben megérthetô fordítása és magyarázata a szónak a selámím-ban benne lévô sálem tô, amely kifejezi a békességet, vagy annak helyreállítását. A békeáldozatban kifejezôdik az Istennel való megbékélés, csak ennek az alapján lehetnek az áldozatban résztvevôk „asztalközösségben” Istennel. Az áldozati ceremóniák általában azonosak az égôáldozatok szertartásaival. Az oltárra kellett tenni az állat háját és veséjét, ezek az Urat illették (a vesék külön említése az ôsrégi animisztikus gondolattal függ össze, mely szerint a vese is lélekhordozó, az élet fennmaradásának különleges szerve. Hasonló jelentôségû pl. Zsolt 7,10; 16,7-ben stb.). Az állat többi húsát az áldozatot bemutatók közössége fogyasztotta el. A békeáldozatban lehetnek olyan mozzanatok, melyek emlékeztetnek Krisztus megbékéltetô áldozatára (Kol 1,20) és az erre emlékezô szentmiseáldozatra. A részleteket illetôen azonban nem volna helyes messzemenô összehasonlításokba fogni és az egésznek a szakramentális jellegét keresni, mert az ószövetségi istentiszteletben az ember hozza az áldozatot, keresve a békességet és a közösséget Istennel. A szentmisében viszont maga Isten az, aki az oltárhoz híva felkínálja Jézus Krisztus testét és vérét azoknak, akik megigazulást és - hit által - békét nyertek tôle (Róm 5, 1) A vezeklô áldozat (kipper = eltakart) két fajtáját különböztették meg: a bûnáldozatot és a vétekáldozatot. Megjegyzendô, hogy a rosszhiszemû törvényszegésért kiközösítés, vagy halálbüntetés járt (Szám 15,30). Az engesztelendô bûn, vagy vétek alatt nem a tudatos rosszakaratból származó vétséget érti a törvény, hanem a gondatlanságból, tudatlanságból eredô törvényszegést, sôt néha még csak nem is törvényszegést, hanem bizonyos állapotokat ért, melyek az emberek bûnös voltának következményei. A bûnáldozat (hattá¢t) vagy nyilvános-, vagy magánáldozat volt. A törvény által elôírt alkalmakkor, mint például újholdkor, húsvétkor, pünkösdkor, a polgári év kezdetén, a sátoros ünnep nyolcada alatt, s az engesztelés nagy napján nyilvános volt az áldozat. Ilyenkor az egész népért egy bakot áldoztak. Magánáldozat csak abban az esetben volt lehetséges, ha semmiféle törvényszegésrõl nem lehetett szó, például a nazír fogadalma leteltével, a gyermekágyas nô, vagy bélpoklos, vérfolyásos tisztulása esetén, vagy ha a bûncselekmény szemtanúja nem jelentkezett vallomástételre, ha valaki tetemhez nyúlt, ha valaki gaztettre esküdött, de még idejében észbekapott, vagy vétlen törvényszegés esetén. A Leviták könyve (Lev 4,1-35) négy esetet különböztet meg. Feltûnô, hogy csupa olyan vétekrôl esik szó, amelyeket egy személy, vagy közösség nem szándékosan követett el, hanem - történetesen - a vétkes tudtán vagy akaratán kívül esett meg vele. Tehát a törvény négy különbözô esetet sorol fel. Az elsô eset a „felkent pap”-ra, azaz a fôpapra vonatkozik (1-12 v.), ami azért a legsúlyosabb, mert a fôpap az Úr elôtt nemcsak önmagában, hanem a nép képviseletében is állt, így tette által „népét is bûnössé tette” (3 v.). A gondolat valamivel súlyosabb a mi egyházi felfogásunknál, mert az ószövetségi fôpap, éppen mint áldozatbemutató és közbenjáró, népe bûnét hordozta, funkciója pedig az volt, hogy e bûnt levegye népérôl, nem pedig az, hogy maga is nagyobbá tegye népe vétkét. A második eset Izrael egész közösségére vonatkozik (13-21 v.), valamilyen kollektív vétekre. A vétek akkor tudódott ki, amikor egy, az egész népet ért csapás, mint büntetés okát nyomozták. Feltûnô, hogy a 13. v.-ben a kollektív Izraelre két kifejezés is használatos. Az edáh, amely a népi közösséget szokta jelölni, és qáhál, amely pedig a gyülekezeti közösség neve. Ha tudatos a szóhasználat variálása, akkor ez annak a komolyan vételére figyelmeztet, hogy a választott nép gyülekezet-jellegét rontja meg, ha mint népi közösség, profán nemtörôdömséggel éli életét. E két elsô esetben egy fiatal bikát kellett feláldozni engesztelésül. A szertartásos kézrátétel ezúttal valóban a bûnök átruházását jelentette, az áldozat teljes mértékben helyettesítô jellegû volt. A további ceremóniák közül jellegzetes az, hogy a fôpap a vérbôl hétszer hintett a kárpit felé, illetve megkente az illatáldozati oltár szarvait. Az elsô mozzanat hasonlít a nagy engesztelési nap szertartásához (Lev 16,15). Az eddig látott áldozati szokásokkal ellentétben viszont csak a vér és a kövér részek kerültek az oltárra, egyébként az egész állatot ki kellett vinni a táboron kívülre és ott elégették. Jézusnak a „táboron kívül” való szenvedése és a vele való közösség vállalása jelképes áttételben olvasható a Zsid 13,12-13-ban. A harmadik eset a „fejedelem” (nászí¢) vétkére vonatkozik. A „fejedelem” szó a tizenkét törzs rendszerében törzsfôt jelentett, vö. Szám 2, majd késôbb Ezekiel szóhasználatában az egész nép világi elôljáróját, uralkodóját (Ez 45-46, valamint az Ez 34,24). Bármelyik értelemben fogjuk is fel a szót, az esetnek az elôzôekhez képest kisebb súlyát szemlélteti a kisebb értékû áldozat. Végül az egyes személyek vétkét és engesztelését írja le a rendtartás (27-35 v.). Sajátos a 27 v. szóhasználata: „egy lélek a föld népe közül”. A lélek (nefes) szót igen sokszor az embernek, mint személynek a megjelölésére használja. A „föld népe” pedig a Kánaán területén lakó, polgárjoggal bíró szabad népességet jelentette az Ószövetégben. A szóhasználat különös módon Mózesnél késôbbi, a Papi Író koránál pedig régebbi idôre utal, és illusztrálja azt, hogy a Leviták könyvében a papi törvényadás régebbi hagyományokat dolgozott fel. Az áldozati szertartás hasonló volt a „fejedelem” áldozatánál végzetthez. A vétekáldozat(ásém = bûnössé válik). A szó speciális jelentése: „adóssá lesz”, éppen azért kellett a tévedésbôl elkövetett hibát, mint adósságot megfizetni a vétekért hozott áldozattal. Annyiban hasonlít a bûnáldozathoz, hogy kötelezõ áldozat volt, s szertartásai nagyjából azonosak voltak a bûnáldozatéival. Annyiban különbözött, hogy a vért az oltár köré öntötték, valamint eltért az áldozat anyagában is, mert ennél a fajta áldozatnál kost vagy bárányt áldoztak, míg a bûnáldozat esetében lehetett mást is. Eltért hatályában is, mert csak egyénekért mutatták be, sohasem a közösségért, valamint eltért az áldozat alkalmában is, mert jogsérelem és a vele kapcsolatos kártérítés esetén mutatták be.

A vérontás nélküli áldozat fajtái

Ez a fajta áldozat, ételáldozat (minháh), vörösborból merített italáldozat (nesek), vagy illatáldozat (qetoráh) volt. Önállóan is, illetve égô- vagy békeáldozat járulékaként is be lehetett mutatni. Önálló közáldozat volt a szombatonkénti tizenkét friss kenyér a szentély aranyasztalán, a termés zsengéje, melyet Nisszán hó 16-án mutattak be, a két pünkösdi zsenge kenyér, a papok áldozata fölszentelésük napján, valamint mindennapi búzalisztáldozatuk. Magánáldozat volt elõírva a megtisztult leprásnak, a fogadalma letelt nazírnak, a féltékeny férjnek valamint azoknak a szegény embereknek, akiknek még galambfiókára sem tellett. Az ételáldozat bemutatásának rendje. Ennek az áldozatfajtának jellegét a „hálás tartozás” szabja meg: a föld terményébôl a földmûvelô ember valamit visszaad a termést adó Istennek. Az áldozat anyaga háromféle: finomliszt, az abból sütött kenyér, vagy pörkölt gabona. Az áldozat bemutatásánál a papok teljes közvetítõ szerepet töltöttek be, mivel csak ôk léphettek az oltárhoz. Ennek fejében az áldozatra vitt ételbôl õk is részesedtek. A lisztbôl, kenyérbôl, gabonából egyaránt csak egy maroknyit égettek el az oltáron, ennek neve azkáráh, amit általában „emlékeztetô résznek” szoktak fordítani. Az áldozatul vitt étel többi része pedig a papságé lett, mint ahogy egyes áldozatoknál ez szokás volt. Papi javadalom volt ez, amely a hagyomány szerint azt volt hivatva pótolni, hogy Lévi törzse nem kapott földbirtokot Kánaán felosztásakor. E javadalomban - az áldozati hús, vagy liszt és kenyér juttatásban - az a lelki ígéret fejezôdött ki, hogy „az Úr lesz az ô örökségük” (MTörv 18,1-2). A papságnak ily módon jutott élelem azonban „igen szent” volt. A héber qodás qodasím felsôfok, amelyet a Templommal vagy a Szent Sátorral kapcsolatban Szentek Szentjének szoktunk fordítani, itt a hangsúlyozottan szent jelleget fejezi ki, mivel ez az eledel is az istentisztelet körébe került. Maguk a papok is csak „magukat megszentelve”, tehát Istennek tetszô tiszta állapotban fogyaszthatták; illetéktelen személyek pedig egyáltalán nem ehettek belôle. Az ételáldozathoz - akár liszt, akár a belôle (Lev 2,4-7v.) készült kenyér volt az - olajat és tömjént kellett tenni. Az utóbbi az egyszerû illatáldozat anyaga volt, egyfajta illatos gyanta, amelyet a szentélyben álló oltár tûzébe szoktak szórni. Ez az illatáldozat egyébként a naponta kétszer: reggel az égôáldozat elôtt, és délután három órakor, az égôáldozat után bemutatott illatáldozat volt. Az illatszert balzsamból, a strombus, murex-kagyló héjából, galbanumgyantából, valamint az elôbbiekben említett tömjénbôl - késôbb tizenegy fûszerbôl - keverték össze és sóval szórták meg (lásd alább). Az áldozati rendtartáshoz a Lev 2,11-16 -ban néhány megjegyzés fûzôdik. Egy-két rendkívüli esettôl eltekintve nem volt szabad például kovásszal készült kenyeret áldozatul vinni, mézzel sem volt szabad az ilyen kenyeret sütni, mivel ennek is erjesztô hatása van. A tilalom oka nyilván az ôsrégi hiedelmekkel függ össze, amikor félô tartózkodással észlelték a kovász erjesztô, bomlasztó hatását, amely a tészta eredeti állapotát megváltoztatta, hosszabb idô múltán romlottá tette. Ez az idegenkedés még egészen késôi korokban is kifejezôdött közmondás-szerû, ominózus értelmû hasonlatokban. Annál fontosabb volt viszont az, hogy sót kellett tenni az áldozati ételhez: ez volt „az Istennel való szövetség sója”. Az ételt megízesítô só a szövetség jelképeként jelenik itt meg: a kiválasztottság, a tanítvánnyá levés kötelezettségének a képe (vö. Mt 5,13). Abból, hogy a sónak a kultuszban ilyen fontos szerepe volt, kitûnik, hogy az Istennel való szövetség egyik leglényegesebb dokumentálója maga az istentisztelet.

A SZENT HELYEK

Általános áttekintés

A „szent” szó alapértelme: elkülönített, elhatárolt, ti. a profán szóhasználattól, vagy a profán világtól. Az istentisztelet helye az ókori Keleten ilyen értelemben vett szent terület volt, amelyet legfõképpen Isten jelenlétének a hite szentelt meg. Egyes városok szent területének, templom-negyedének a megnevezésére használt görög szakkifejezés (temenos) éppúgy ezt az elkülönítettséget fejezi ki, mint például az arab haram szó, amelyben még az is benne van, hogy avatatlannak - büntetés terhe mellett - tilos volt a belépés az ilyen helyre. Mózesnek megállást parancsolt az Úr az égõ csipkebokornál (Kiv 3,5), a Sinai-hegyhez sem volt szabad Izrael népének egy bizonyos körön belül közelednie (Kiv 19,12-21). Avatott személyek mégis odajárulhattak a szent helyre - a „megszentelõdés” elõírt követelményeinek megtartása mellett -, mert hiszen végül is a szent hely az Istennel való találkozásnak, az õ tiszteletének, vagy kijelentése elfogadásának a helye volt. Ezt a találkozást szemlélteti a pusztai vándorlás szent sátrának a neve: ’óhäl mó‘éd a találkozásnak, és ennek folytán a Megnyilatkozás sátra. A pátriárka-történetek szerint egyes helyeket szintén az Istennel való találkozás avatott szentté (Pl. Bétel, Ter 28,11-22; Mórija, Ter 22). Az ilyen helyeken

emlékköveket állítottak fel, vagy oltárt építettek az õsatyák. Ezek aztán az izraelita korban is áldozati helyek voltak, de a kánaáni Baal-kultusszal való fertõzöttségük miatt a prófétai kritika, majd a kultuszcentralizáció megszüntette ezeket a vidéki kultusz-helyeken folyó istentiszteleteket. A hagyomány szerint a pusztában vándorló izraeliták istentiszteleti szent helye a már említett szent sátor volt. El kell ismernünk, hogy leírása a Pentateuchus Papi Iratából való kései anyag; azonkívül beosztása, berendezése tükrözi a késõbbi Jeruzsálemi Templom képét, csupán emiatt azonban nem lehet a meglétét kétségbe vonni. Ahogyan a nomád módon vándorló izraeliták sátrakban laktak, ugyanúgy az Istennek szentelt hajlék is sátor volt, s erre a sátorra többek közt azért is szükség volt, mert benne foglalt helyet a Jahve-hit legfontosabb kultikus tárgya, a szövetség ládája. A szent sátor jelentõsége a letelepedés után kisebb lett. Feltehetõ ugyan, hogy az elsõ idõkben, a szövetség ládájának különbözõ városokba (Gilgál, Szikem, Bétel) való áthelyezésekor a sátor is a vele együtt vándorolt, de már Silóban kõtemplomban õrizték a ládát, közben a (kb. kétszáz évessé öregedett) sátor - valószínûleg a filiszteus háborúk idején - elpusztult.

A szent sátor

Utasítások a szent sátor készítésére

A Szentírásban a sátorra vonatkozó leírásokat a Kivonulás könyvében találhatjuk meg. A Papi Író történeti ábrázolása bizonyos mértékig a királyság korának centralizált kultikus képét vetíti vissza a pusztai vándorlás korára. Erre mutatnak olyan vonatkozások, mint a szent sátor méretei, beosztása, a kitett kenyerek asztala, a nagy áldozati oltár, amik a salamoni templom berendezésének felelnek meg, sõt a hétágú gyertyatartó modellje egyenesen a fogság utáni templomra utal. Ennek ellenére sem lehet azt a következtetést levonnunk, hogy ez a leírás csupán késõi fikció. Vallás kultusz nélkül nincsen, és ha a Sinai-hegyi szövetségkötést az izraelita vallás nagy történeti kiindulópontjának tekintjük, kézenfekvõ, hogy annak kultikus alapvetésével is egyidejûleg kell számolnunk. A szétszedhetõ és újra felállítható szent sátor, mint vándorszentély, a rudakon hordozható szent láda és más kegytárgyak a vándorló nomád nép életéhez természetesen hozzátartozhattak, legfeljebb a méretek, az arany, ezüst, és bíbor ragyogása az, amit - minden valószínûség szerint ezek a tárgyak egyszerûbb és szerényebb kivitelezésûek lehettek - a késõbbi kor megszépítõ ábrázolásban vetít elénk. A Bibliában olvasható leírás (Kiv 25,9) formai jellegzetessége még, hogy elõször a hajlék egész felszerelésének a mintáját mutatja be, s azután csaknem szó szerint megismételve az elmondottakat, az elkészítésének a munkáját írja le. A minta megadása isteni rendelkezés formájában hangzik el. Mózes legelsõ feladata az lett, hogy önkéntes adományokat gyûjtsön a szent sátor elkészítéséhez és berendezéséhez. Ezek az adományok természetbeni felajánlások voltak: nemesfémek, szövetek, állatbõrök stb. Tagadhatatlan, hogy aranyat, ezüstöt Egyiptomból is hoztak magukkal az izraeliták (Kiv 12,30), ezt használhatták fel a lámpatartókhoz és a fából készült kegytárgyak borítólemezeihez, ha valóban ilyen díszes kivitelezésûnek tartjuk õket. A „piros és kék bíbor” (Kiv 25,4) a szó eredeti értelmében különlegesen drága festéket, tágabb értelemben, mint itt is, festett kelmét jelent. Ugyanígy a „karmazsin”, kecskeszõrbõl szõtt sátorponyvát jelent. Az állatbõrök a szent sátor fölé kifeszített védõtakaróul szolgáltak. Akácfát tudtak szerezni a Sínai-félsziget oázisaiban. Ugyanitt lehetett szert tenni az olajfa termésére. Végül különleges értékkel bírtak azok a féldrágakövek, amelyek a fõpapi öltözékhez valók voltak. Fõleg a különbözõ színû anyagoknak, a szín-szimbolika alapján szoktak bizonyos allegorikus értelmezéseket tulajdonítani. Ezeknél azonban sokkal fontosabb az, hogy mindazt, amit a szent sátor elkészítéséhez és az ott folyó istentisztelethez felhasználtak, önkéntes áldozathozatallal adta össze a vándorló Izrael gyülekezete, s ez a jó szívvel hozott áldozat szebb volt az arany és a bíbor minden ragyogásánál.

A szent hajlék leírása

A szent sátor megszokott elnevezése ’óhäl mó‘éd, amely kifejezésben a második szó a találkozás lehetõségét fejezi ki Isten és ember között. A szent sátornak a Kivonulás könyvében található leírásánál a Papi Író a miskán = „hajlék, lakás” szót használja. Egy sátor, vagy ház természetesen lakásul szolgálhat az embernek, az Isten házánál azonban állandó dilemmát okoz az, hogy az, aki a mindenségben mindenütt ott van, s akit az egek egei sem fogadhatnak be, azt hogyan lehet sátorban vagy házban lakónak elgondolni (1Kir 8,27). Ahogyan tehát a szent láda csak jelképes és feltételes trónja volt az Úrnak, ahonnan Õ esetenként közölte kijelentéseit, ugyanígy a szent sátor, vagy késõbb a Templom is csak ilyen jelképes és feltételes lakás volt, amelyhez Istent odakötni nem lehetett, inkább csak a földön járó emberi gondolatokat segítette egy adott hely, az Istenre való odafigyelésben, az Õ tiszteletében és kijelentéseinek meghallásában. Isten kegyelmi tette az, hogy Õ hajlandó találkozni a benne hívõkkel és e kegyelemre adott emberi válasz az, amikor a közösség e találkozás színhelyéül igyekszik díszes hajlékot építeni. Ami a pusztai vándorlás korának szent hajlékát illeti, annak részletes leírásához nemcsak az tartozik hozzá, hogy méreteiben és ragyogó pompájában idealizált képet mutat ahhoz a bizonyosnak mondható tényhez képest, hogy a vándorló Izrael egy sátorszentélyt hordozott magával, hanem a leírás során kiderül az is, hogy ez az összeállítható hajlék több rétegbõl van összetéve; stabil deszkafalakra különbözõ anyagú sátorszövetek, illetve bõrök vannak ráhelyezve. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Kivonulás könyvének vannak olyan nehezen magyarázható versei, amelyek miatt csak hozzávetõlegesen pontos rekonstrukció adható e sátormodellrõl. Fontosság szempontjából elõször a sátorszövetek vannak leírva. Az elsõ és legfontosabb volt a négyféle színû finom fonálból összeszõtt, valódi iparmûvészeti remekmû: tíz hatalmas sátorlap, körülbelül 14 x 2 m-es darabok, kerubalakok beleszövésével díszítve. A sátorlapokat egymásnak megfelelõ, hurkokba kapcsolt arany karikákkal erõsítették egymáshoz. E fölé a drága és díszes sátor fölé került egy másik, kecskeszõrbõl szõtt, valamivel nagyobb méretû sátor, bizonyára védõtakarónak szánva. Még e fölé is borítottak két állatbõr takarót, ezeknek a mérete azonban nincs megadva, talán csak a mennyezeti részt borították. A sátorszöveteket azonban - a nagy méretek és a nagy súly következtében is - nem rudak tartották, mint a lakósátrakat általában, hanem erõs deszkapalánk (Kiv 26,15-30). Ezüst talpakon álló, függõlegesen felállított és csapokkal összeilleszthetõ akácdeszkák alkották e palánkot. A deszkákat még külön keresztrudakkal is biztosították. A deszkák méreteibõl következtethetünk a vándorszentély méreteire: körülbelül 15 x 5 m volt az egész, amelynek a belsõ harmada azonban különválasztott szent terület volt. Méreteiben tehát ez a „templom” fele akkora volt, mint a salamoni Templom (1Kir 6,16-17). A deszkafalak felállításából látható, hogy a szent hajléknak csak három, a fent leírt módon kiképzett oldala volt. A bejárati oldal kelet felõl nyitott maradt, a profán tekintetektõl csak egy díszes függöny takarta el a szentélyt. A szent hajléknak a belsõ harmadát ugyancsak egy iparmûvészeti szempontból rendkívül értékes függöny takarta el a külsõ szentélytõl. E függönynek külön neve is van: párokät .

A szent sátor berendezése

a) A szövetség ládája. A szent láda minden bizonnyal Izrael legrégibb relikviái közé tartozott. Az, hogy valóban a vándorlás korszakából való volt, nemcsak a leírásból kitûnõ hordozható jellege mutatja (Kiv 25,12-14), hanem egy-egy olyan hozzá fûzõdõ archaikus mondás is, mint például a Szám 10, 35-36-ban olvasható: "Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: Kelj fel Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyûlölõid fussanak színed elõl!" Ez utóbbiból - ahol Izrael seregeirõl és ellenségeirõl egyaránt szó van - következik, hogy szorosan hozzátartozott Izrael háborúihoz. A szent ládának ez a funkciója azonban inkább csak esetleges volt (1Sám 4,4kk), összefüggött azzal a gondolattal, amely az Úr jelenlétét automatikusan hozzákapcsolta a szent ládához. Ami a láda szerepét illeti, világosan megkülönböztethetõ két alapelem. Egyrészt a láda valaminek az elhelyezésére, megõrzésére szolgált. E ponton nincs értelme szélsõséges találgatásokba bonyolódnunk, egyesek József szarkofágjának tartják, mások szerint fétisekként tisztelt köveket tartottak benne. Sokkal valószínûbb az a hagyomány, mely szerint a Tízparancsolat két kõtáblája volt benne, mint a szövetség alapokmánya; innen a szövetség ládája elnevezés. A Papi Író a Tízparancsolatot nevezi „bizonyítéknak” (Kiv 25,16; 31,18), ez a szó bizonyító erejû, hiteles okmányt jelent (2Kir 11,12). Tehát, ha arra gondolunk, hogy az ókori Keleten szokás volt okiratokat, szerzõdéseket, szent helyen, egy istenség színe elõtt õrizni, annak felügyelete, védelme alá helyezni, akkor elérkeztünk a szövetség ládájának másik szerepéhez is, miszerint az valamilyen formában az Úr jelenlétét is képviselte. Ennek módját pedig a Kivonulás könyve úgy fejezi ki, hogy egy külön-aranyból készült fedõlapon, két kerubalak között jelent meg esetenként az Úr, hogy láthatatlanul bár, de mint valami királyi trónról jelentse ki királyi akaratát Mózesnek és Izraelnek (Kiv 25,22). A különálló fedõlap leírásából adódik az a kérdés, hogy vajon eredetileg nem két különálló kultikus tárgy összetételérõl van-e itt szó? Azonban a kérdést fel lehet tenni fordítva is: nem késõbb vált-e csak el a ládától a fedõlap? Maga a szent láda a babiloni háborúk idején elpusztult (vö. Jer 3,16-17), a fogság utáni templom Szentek Szentjében valószínûleg már csak a fedõlap, a „kegyelem táblája” volt elhelyezve. A láda trónjellegét a fedõlapon helyet foglaló két kerubalak is érzékelteti. A kerubokat mennyei lényeknek mondja az Ószövetség, feladatuk pedig valamilyen Isten által kijelölt hely õrzése. Keverékalakjuk (Ez 1,5kk) magasabbrendûségüket akarja érzékeltetni. Hasonló (szfinx-szerû) szobrokat Keleten sok helyütt találtak templomok, paloták, tróntermek bejáratánál, sõt a trónszék támláját is szokták hasonlóan kifaragni. A szent ládán lévõ kerubszobrok is az Úr trónjának õrállóiként vannak jelképesen ábrázolva. E jellegzetes szerepükhöz hozzátartozik egy feltûnõ dolog: a „faragott képek” készítésének tilalma (Kiv 20,4) alól egyedüli kivételt képeznek Izrael kultikus világában; ott vannak Salamon templomában is (1Kir 6,23kk), de természetesen soha nem voltak imádat tárgyai. Egyszerûen kísérõ jelenségei voltak az egyedül imádandó Úr jelenlétének. b) A szent kenyerek asztala. A következõ kultikus tárgy az „Úr asztala”. Ezt szintén hordozható módon kellett elkészíteni. Az asztal rendeltetése az volt, hogy az Úr elõtt kenyereket helyezzenek el rajta, az ételáldozat egy fajtájaként. E kenyerek lefordíthatatlan jelzõje - az „arc, tekintet”(pánim) - is az Úr szeme elé helyezést fejezi ki. Érdekes módon azonban a Kivonulás könyve (25,29) italáldozati edények készítésérõl is szól, ami arra utal, hogy régen a kenyér mellé italt is tettek az asztalra, amit azután - mint áldozatot - a földre szoktak önteni. Az egésznek a megértéséhez nem kell feltétlenül arra az egészen primitív elképzelésre gondolni, mely szerint az ember az áldozattal eteti, itatja az Istent. Sokkal lényegesebb az a másik - szintén az áldozattal összefüggõ és már többször emlegetett gondolat -, hogy az áldozat „communio”, asztalközösség magával Istennel is, ahol az Úrnak járó részt vagy elégetik az oltáron, vagy jelképesen odateszik az Úr színe elé. c) Az arany lámpatartó. Az ablaknyílás nélkül készített, tehát belül sötét szent sátor megvilágítására szolgált a lámpa, vagy mécstartó kandeláber, melynek függõleges síkban elhelyezkedõ hét karja tetején, egy-egy mécses alakúra öntött edénykében, égett a mécs kanóca. Ennél a szent tárgynál látszik igazán a kései, fogság utáni Templom gyertyatartójának modellje, úgy ahogyan az például Titusz diadalívén található ábrázolásból ismert. A mai hasonló kegytárgyaknak is az alaptípusa, és Izrael állam jelképe lett. A salamoni templomban még öt-öt egyszerû lámpatartó volt szimmetrikusan elhelyezve (1Kir 7,49). Zakariás látomásában már hét mécses foglal helyet a kandeláberen, de vízszintes síkban, körben elhelyezve (Zak 4,2). A hétkarú lámpatartó tehát késõi forma, elkészítése rendkívüli hozzáértést igényelt; egyetlen öntvénynek kellett lennie, az ágakon, a tulajdonképpeni mécseseknél, gömb alakú díszítésekkel és mandulavirág-szerû kiképzésekkel. Kellett még a lámpatartóhoz készíteni úgynevezett koppantót, amivel az elégett kanócvéget szokták lecsípni és egy „hamutartót”, amibe az ilyen hulladékot gyûjtötték. A lámpának - egyszerûen kifejezve - az a rendeltetése, hogy világítson. A Kivonulás könyvének erre vonatkozó (Kiv 25,37), nehézkesen körülírt megfogalmazása talán azt jelenti, hogy mind a hét mécs kanóca egy irányba, elõre volt fordítva, hogy az elõtte lévõ teret megvilágítsa. Nem lehet tagadni azonban azt sem, hogy a lámpatartónak volt valami allegorikus, lelki jelentõsége is. A hetes szám, egy világításra használt tárgy esetében, önkéntelenül is a planetáris gondolati összefüggésre enged következtetni, aminek átvitt lelki jelentését adja Zakariás már az elõbbiekben említett látomása: a Szentély világító mécsesei az Úrnak a mindenséget áttekintõ szemeit jelképezik (Zak 4,10b; vö. 2Krón 16,9). d) Az égõáldozati oltár. Az eddig leírt hajlék annyiban hasonlít a Jeruzsálemi Templom késõbbi épületéhez, hogy két fõ részre oszlik a szentélyre és a Szentek Szentjére. Hiányzik a templomnál meglévõ bejárati elõcsarnok, viszont a sátor építményét itt is körülveszi egy szent terület, melynek legfõbb kultikus tárgya az égõáldozati oltár. A sátor belsejében nem lehetett volna a sok füsttel, vérrel járó áldozatokat bemutatni, ehhez szabad tér kellett. A szabadban álló oltárt akácfadeszkákból kellett elkészíteni, és természetesen rézzel kellett bevonni, hogy égõáldozatot lehessen rajta bemutatni. Az oltár modellje azonos a Jeruzsálemi Temploméval, bár a 2Krón 4,1 adataihoz viszonyítva jóval kisebb volt. Anyaga viszont más, mint a Kiv 20,24-26-ban említett, alkalomszerûen készíthetõ, föld - vagy kõoltároké. Az oltár négy sarkán kiképzett szarvak általános keleti motívumként szerepelnek. Alkalmazásuk eredete nagyon régi idõkre és gondolatvilágra nyúlik vissza. Bikaszarvakról van szó, amik az erõt jelképezik. Izrael vallásában az isteni erõ látható jelképeivé váltak az oltár szarvai. Mint az oltárnak különösen szent részét, e szarvakat kente meg esetenként a vétekáldozat vérével a pap, a szarvakat ragadta meg az Úrnál menedéket keresõ ember. Az egész oltárt egy rézbõl készült dróthálóval kellett körbekeríteni, erre a hálóra tették azokat a karikákat, melyekbe illesztett rudak segítségével éppen úgy lehetett hordozni az egész oltárt, mint a frigyládát. Az oltár jelentõsége az ószövetségi istentiszteletben felbecsülhetetlen jelentõségû volt, hiszen az istentisztelet legdrágább és szemmel láthatóan is legfontosabb alkotórésze az áldozat volt.

A szent sátor udvara

A Szentélybe csak a papságnak lehetett bejárása, az istentiszteletre jövõ emberek csak a sátrat körülvevõ, szintén szent területnek számító „udvaron” lehettek tanúi a szertartásoknak. A kõbõl épült templomok körül szintén ott volt ez a fallal elkerített terület, a fogság utáni idõkben - különösen a Heródes féle templomban - több részre osztva, külön a férfiak, külön a nõk számára, sõt volt még az úgynevezett „pogányok udvara” is. E szent terület egy bekerített, a profán világtól elkülönített helyet képezett. Alapterülete egy körülbelül 50 x 25 m nagyságú téglalap volt, amelynek - bár erre utaló adataink nincsenek - nyugati oldalához közel lehetett a sátornak a helye. Tehát nem a középpontban, ami a keletre esõ bejárattól nézve bizonyos távlatot biztosított a sátor látványának, azonfelül elegendõ tér maradt az égõáldozati oltárnak a sátor elõtt. A szent udvar kerítése oszlopok közé kifeszített sátorponyvából állt. Amennyire a szakkifejezések értelmébõl kiderül, réztalapzatra állított faoszlopok alkották ezt a kerítést, és az oszlopokon lévõ ezüstkampókra akasztották az egyes sátorlapokat, amelyek egyvégtében egy falat képeztek. Az egésznek a stabilitását nem csak az oszlopok talapzata biztosította, hanem az azokat összekötõ ezüsthuzalok is; továbbá a sátorcövekekhez volt kikötve, nemcsak a szent hajlék, hanem az udvart körülvevõ kerítés is. Az egyszínû sátorlap-falból csak a keleti oldalra nyíló bejárat szõnyegajtaja vált ki, amelyet többszínû bíbor és karmazsinfonálból szõttek.

Késõbbi korok szentélyei

Salamon temploma

A silói templom nem lehetett nagyobb, mint a kánaáni városok helyi jelentõségû szentélyei. Ezzel szemben miden tekintetben kiemelkedõ, királyi székhelyhez és országos központhoz méltó lett a Dávid által tervbe vett és Salamon által megépített Jeruzsálemi Templom. Salamon föníciai mérnökök és mesteremberek vezetése mellett végeztette el az építkezés nagy munkáját. Az 1Kir 6-7 pontosan leírja a Templom épületét, a hozzá tartozó helyiségekkel, valamint a kultikus tárgyakkal és a berendezésekkel együtt. E szerint a Templom épülete kiemelkedõ helyen volt, lépcsõkön lehetett felmenni hozzá, s egy elõcsarnokon keresztül lehetett bejutni a tulajdonképpeni templomcsarnokba (hekal), amit szoktak szentélynek is nevezni. Egyes istentiszteleti cselekményeket itt végeztek a papok. Itt állt az illatáldozati oltár, a szent kenyerek asztala, a világításhoz szükséges gyertyatartók, kelyhek, tömjénezõ edények; mindezek színaranyból. A hátsó oldalon vágott ajtón keresztül lehetett végül bejutni az úgynevezett Szentek Szentjébe (debir). Ez a kocka alakú helyiség (az ókorban a tökéletesség megjelenítõje) megvilágítatlan volt, és az Úr jelenlétének helyét jelenítette meg (1Kir 8,12). Itt volt a szövetség ládája, benne - a hagyomány szerint - a Tízparancsolat kõtáblái, az Úrtól kapott manna, valamint Áron kivirágzott botja. Különleges jelentõsége volt a ládát lezáró fedélnek, melynek a neve (kaporet) a "kiengesztelõdés". Az engesztelés ünnepén a fõpap odajárult hozzá, s az áldozat vérét ráhintve kérte a nép bûneire a bocsánatot (Lev 16,15-16). A szent láda, amint a korábbiakban már szó volt róla, rudakon hordozható tárgy volt, amit a pusztai vándorlás hagyománya természetesen magyaráz azzal, hogy egy-egy továbbvándorlás alkalmával vállon vitték az arra rendelt személyek. Igen valószínû azonban az, hogy a letelepedés után is még sokáig szokás volt, hogy nagyobb ünnepek alkalmával processziókban hordozták a templom körül; a 24. zsoltár például egy láda-processziós ének: „Emeljétek föl fejeteket, kapuk, õsi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsõség királya! Ki ez a dicsõség királya? Az Úr, a hatalmas és erõs. Az Úr, a harcban verhetetlen. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, õsi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsõség királya! Ki ez a dicsõség királya? A seregek Ura a dicsõség királya.” Talán csak a Jozija-féle reform kötötte véglegesen helyhez a ládát (2Krón 35,3). A templomépületet kõfal vette körül, melynek fõbejárata kelet felõl volt, szemben a Templom ajtajával. Az udvaron szembetûnõ helyet foglalt el a lépcsõ jobb, illetve bal oldalán szabadon álló két rézoszlop. Az udvaron volt a nagy égõáldozati oltár; ez kb. 5 méter magas volt és lépcsõn kellett felvinni az elégetésre szánt állatot, illetve annak egyes részeit. Ugyancsak az udvaron foglalt helyet egy másik nevezetesség, az úgynevezett "öntött tenger", egy körülbelül 5 méter átmérõjû rézmedence, melynek tizenkét réz bikaszobor képezte a talapzatát. Részben víztartály volt ez, a szent cselekményekhez, mosakodáshoz szükséges víz tárolásához, de szimbolikus jelentõsége is volt: az ókori világképhez hozzátartozó "világ-óceánt" jelképezte, annak mintegy kicsinyített mása volt.

A fogság után

A salamoni Templom a babiloni háborúk idején elpusztult. De már a fogság idején Ezekiel, a jövõbe nézõ próféta, felvázolja az új Templom képét, a salamoni Templom mintájának megfelelõen (Ez 40-43). Valószínûleg e modell szerint, bár szerényebb kivitelezésben, készült el a fogság utáni Templom Kr. e. 515-re (Agg 2,3). A következõ századokban bizonyára díszesebb lett, kincstárában is egyre több érték gyûlt össze. Az idõ múlása, a háborús viszontagságok azután szükségessé tették a templom újjáépítését, felújítását. Ehhez a nagy munkához Nagy Heródes fogott hozzá Kr. e. 20-ban. Az építkezés hosszú idõn át tartott, mert magán a templomépületen kívül még egész sereg más melléképület, erõdítés, oszlopcsarnok is épült egymás után. A Ján 2,20-ban a kételkedõ zsidók ezt mondták Jézusnak: "46 esztendeig épült ez a templom”; pedig az egész templomtér kiépítése csak jóval késõbb, Kr. u. 64-ben fejezõdött be, hogy aztán nemsokára a római háborúk áldozata legyen. Heródes templomának a beosztása a salamoni Templomhoz alkalmazkodott. Különbség volt az, hogy a Szentek Szentjét a Templomtól nem fal és ajtó, hanem egy nehéz függöny, a „kárpit” választotta el. A Szentek Szentjében nem volt többé semmi. A szövetség ládája a babiloni háborúban elpusztult, vagy zsákmányul esett, mását nem készítették el (Jer 3,16). A szentélyben viszont ott állt egy (a salamoni Templom kisebb gyertyatartóitól eltérõ) hatalmas hétkarú színarany gyertyatartó, a közösségi, majd nemzeti szimbólummá is vált menóráh. (Gyertya helyett persze akkor még olajban lévõ kanóc égett a mécses formára kiképzett karok végén.) A templomépület óriási kõtömbökbõl épült (Mk 13,1), körülötte terült el a papok udvara, a nagy áldozati oltárral. Ezen kívül volt a zsidók (férfiak) udvara, majd az asszonyok udvara. Ezt a területet kõfal vette körül, amelyen belül pogánynak tilos volt tartózkodni (vö. ApCsel 21,18). A falon át bevezetõ kapuk közül a legnevezetesebb volt a templomajtóval szemben lévõ keleti, úgynevezett Ékes Kapu (ApCsel 3,2). A már említett zárt térségen kívül volt a pogányok udvara, ahová nem-zsidó istenfélõk is bemehettek imádkozni. Maga az egész templomtér kb. 480 x 300 méter kiterjedésû volt. A külsõ udvar szélei mentén oszlopcsarnokok húzódtak. Ezek egyikében foglalhattak helyet azok az árusok és pénzváltók, akiket Jézus korbáccsal kikergetett onnan (Mt 21,12kk). A Jeruzsálemi Templom jelentõségét soha semmilyen más templom nem múlta felül. Mert voltak más templomok is. Az ország kettészakadása után az északi országrészben I. Jeroboám királyi szentéllyé minõsítette Bétel és Dán városok régi templomait. Rajtuk kívül több vidéki városnak volt helyi jelentõségû szentélye, Júdában azonban ezeket felszámolta a deuteronomista reform. Partikuláris jelentõsége volt a fogság után külön alakult szamaritánus felekezet templomának Garizim hegyén. Más szempontból volt jelentõs az Egyiptomba emigrált zsidóság két temploma (az egyik Elefántína szigetén, a másik pedig Leantopoliszban), mert ezek abba az irányba mutattak, hogy a lelki szükség révén hogyan fognak megépülni a Jeruzsálemen kívüli, fõként pedig a diaszpórában élõ zsidóságnak, ha nem is templomai, hanem imaházai, zsinagógái, amelyek a Krisztus születése körüli idõkben a vallásos élet ápolásának központjai lettek. Templomnak nem nevezték õket, mert ilyen a törvényhû zsidóság szerint csak egy volt, Jeruzsálemben, s egyedül ott volt szabad áldozatot bemutatni. Viszont éppen akkor, amikor ez az egy Templom a római háborúban elpusztult, s vele együtt megszûnt az áldozatbemutatásnak túl materiális jellegû istentiszteleti alkalma, már ott voltak ország- és világszerte a zsinagógák, mint az Ige-olvasás és az imádság lelkibb jellegû istentiszteleti helyei.

A zsinagóga

A görögül beszélõ zsidóság és az Újszövetség szóhasználatában annak az épületnek a leggyakoribb elnevezése, amelyben a zsidók összegyûltek imádkozni és az Írást hallgatni, illetve magyarázni. A zsinagóga (szünagógé) szó tehát a zsidó imaházak nemzetközi neve, a héber bét-hakneszet (a gyülekezés háza) kifejezés görög fordítása. Több mint 2000 éve, az alexandriai zsidó diaszpórában nevezték így elõször imaházaikat az izraeliták. Több feladatot is látott el, az imádságon és az Szentírás magyarázatán kívül ez az épület volt a közösség egymásra találásának helye is. A salamoni Templom pusztulásával, illetve a Babilonba hurcolással, a számûzetésben élõk kultusz nélkül maradtak; érthetõ tehát, hogy az áldozatbemutatással szemben kialakult egy imádságra és tanításra épülõ új istentiszteleti forma. A zsinagógában feltehetõleg a Templom pótlékát látták. Az Újszövetség Palesztinában általában említi Júdea (Lk 4,44) és Galilea zsinagógáit (Mk 1,39) és külön egy-egy zsinagógát Názáretben (6,2) és Kafarnaumban (Mk 1,21), valamint a jeruzsálemi zsinagógákat. A szórványban élõk zsinagógái közül az ApCsel említi a pizídiai Antióchia (13,14.43), Ikónium (14,1), Filippi (16,13), Tesszalonika (17,1), Berea (17,10), Athén (17,17), Korintus (18,14), Efezus (18,19.26; 19,18) zsinagógáját, valamint Damaszkusz (9,20) és Ciprus (13,5) zsinagógáit. Jézus korában a Földközi-tenger mellékén feltehetõleg minden nagyobb községben volt zsinagóga. Az Egyiptomban lévõ zsinagóga létét igazoló legrégebbi írásos adat a Kr. e. III. sz.-ból származik, Görögországból a Kr. e. II. sz.-ból, Palesztinából a Kr. u. I. sz.-ból. Az, hogy a qumráni közösség közösségi házain zsinagógát értettek-e, mindmáig nyitott kérdés. A régészet által feltárt legrégebbi zsinagógát - melyet Masszadában találtak - a zelóták használták (Kr. u. 66-73-ig), de az is igazolhatónak látszik, hogy már Heródes korában is létezett és az õ emberei használták (Kr. e. 36 - Kr. u. 4-ig). A Palesztinában feltárt többi zsinagóga a Kr. u. II.-III.-sz. fordulója, és a VII. sz. közé esõ idõbõl származnak.

A zsinagóga felépítése és berendezése

A zsinagóga történetében két korszakot különböztetünk meg. A régebbi idõkben a tóratartó szekrény, amelyet a Jeruzsálem felé esõ oldalon helyeztek el, mozgatható volt. Így a - legtöbbször három kapuval ellátott - homlokzat szintén Jeruzsálem felé nézhetett anélkül, hogy a tóratartó szekrény a bejáratot eltorlaszolta volna. Amikor a Kr. u. IV. sz.-tól a tóratartó szekrényt rögzítették, kialakítottak neki egy keletre nézõ apszist, az épület homlokzata pedig átkerült a vele szemben lévõ oldalra. Legkésõbb a III. sz.-tól a zsinagóga belsõ terét hellénizált bazilikák mintájára két oszlopsorral három hajóra osztották, körös-körül a fal mentén három oldalon kõpadokat helyeztek el a férfiak számára. Hogy a nõket - akiknek egyébként nem volt kötelezõ az istentiszteleten részt venni - már kezdettõl fogva elkülönítették-e, az kérdéses. A zsinagógának gyakran elõudvara is volt, és kiegészítõ épületek is csatlakoztak hozzá a gyerekek tanítása és az idegenek elszállásolása céljából. A Szentírás felolvasására szolgáló, többnyire fából készült emelvény (almemár) az imaterem közepén állt. Több zsinagógában a hátsó falnál egy kõbõl készült szék, "Mózes széke" is helyet kapott. A modern zsinagóga szilárd pontjait a felolvasó állvány és a tóratartó szekrény képezi, a zsinagóga egyéb berendezési tárgyait tekintve az építész meglehetõsen szabad kezet kap. A reformzsinagógákban megszüntették a nemek szerinti elkülönítést, és egyházi hatásra bevezették az orgona használatát. Annak a régi törekvésnek a maradványa, hogy a zsinagóga folyó mellé épüljön (vö. ApCsel 16,13), a fürdõben él tovább, amely rendszerint hozzá tartozik a zsinagógához.

A zsinagógai istentisztelet

A zsinagógai istentiszteletnek két évezreden át megõrzõdött az alapvetõ szerkezete. A középpontban egy szentírási szakasz felolvasása állt a Pentatheuchusból és a megfelelõ perikópa a prófétákból (Lk 4,7). A felolvasást megelõzte a sema’ és tizennyolc ima ; a befejezõ rész a papi áldásból állt. A felolvasás után a közösség valamelyik tagját, vagy egy idegent felszólítottak, hogy mondjon valamit a jelenlevõk épülésére. Ezt a lehetõséget használták ki Jézus és az apostolok az evangélium hirdetésére (pl. Mt 4,23; Lk 4,44; ApCsel 13,5.15kk.). A zsinagógában az istentiszteletet a zsinagóga elöljárója (Mk 5,35kk; Lk 8,49; ApCsel 18,8) vezette; a rend fenntartása, a felolvasó vagy a felszólaló kijelölése szintén az õ hatáskörébe tartozott (Lk 13,14; ApCsel 13,15). Ugyanakkor a zsinagógaszolga feladata volt, hogy odanyújtsa a felolvasónak a Szentírást, végrehajtsa az esetleges büntetést (Mt 10,17) és a sofárkürtöt megfújva jelezze a szombat kezdetét.

A zsinagóga jelentõsége

A Jeruzsálemi Templom elpusztulása után a zsinagóga volt a zsidóság tulajdonképpeni szellemi központja, amelynek a zsidó vallás a fennmaradását köszönhette. Állandóan kapcsolatban tartotta a népet a Törvénnyel, lehetõvé tette neki a Templomon kívüli liturgiában való aktív részvételt, és erõsítette benne a hitet és a hitbeli állhatatosságot. ELÕKÉP ÉS BETELJESEDÉS

A Jeruzsálemi Templom pusztulása után - miután Titusz légiói Kr. u. 70-ben bevették a várost - megszünt az áldozatbemutatás Izraelben. Így, hogy az ószövetségi papságnak nem volt többé kultikus feladata, lassan eltûnt a zsidó vallásból és közéletbõl. Ma már szinte lehetetlen dologra vállalkozik az a kutató, aki megpróbálja az ároni leszármazást a Szentély pusztulása után nyomon követni. Amikor azonban ez a papság megszûnt, már megjelent egy másik, merõben új, szintén áldozatbemutató papság, amely azonban az emberiség üdvössége szempontjából egy sokkal értékesebb áldozatot mutatott be, és mutat be ma is. Hogy ez a papság mennyiben gyökerezik az ároni papságban, vagy mennyiben múlja felûl azt, erre a kérdésre próbál választ adni a következö fejezet.

Krisztus papsága és áldozata

Az elõzõekben láttuk, hogy milyen feladatokat látott el az ószövetségi papság. Ezek az istentiszteleti cselekmények azonban nem önmagukért voltak. Láttuk, hogy többnyire az Isten megkérlelése, kiengesztelése volt az a cél, amiért az áldozatokat bemutatták, amiért engesztelték Istent. Ezek az áldozatok azonban nem lehettek tökéletesen elégségesek, hiszen azok bemutatói maguk is bûnös emberek voltak, és ugyanabból a célból többször is mutattak be áldozatot. Olyan áldozatbemutató kellett tehát, aki nem szorult rá arra, hogy saját vétkeiért engeszteljen elõször , hanem az õ áldozata egyszer s mindenkorra kiengeszteli Istent a bûnös emberrel. Ez a tökéletes áldozatbemutató a megtestesült Ige, Jézus Krisztus. Õt nem tekinthetjük úgy, mint a legtökéletesebbet az Ószövetség papjai közül, hiszen nem tartozott Áron vérszerinti leszármazottai közé. Az Õ papsága egy egészen más jellegû papság, amely felûlmúlja az Õt megelõzõ papságot. Említettük már David királyra vonatkozólag a 110. zsoltár 4. versét. Ez a vers azonban teljes értelmet csak a Messiásban, Dávid fiában, Jézus Krisztusban nyer. Melkizedek papsága ugyanis megelõzte az Ároni papságot, így õ nem a leszármazás alapján lett a mindenható Isten papja, hanem Isten szabad választása alapján. Ugyanígy Krisztus papsága is; Isten ígéretén, örök elhatározásán alapul, így tekinthetõ Jézus papsága öröknek, ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja: „Jézus örökre megmarad és papsága örökké tart.” Jézus papsága sokkal több, mint az ószövetségi papság; mivel az Õ papsága transzcendens papság, Istenfiúságából ered; tehát nem azonosítható az ószövetségi papsággal és nem tekinthetõ úgy, mintha folytatása lenne annak. Krisztus papsága eredetében megelõzi és felülmúlja az ároni papságot, ugyanakkor beteljesíti azt, és Önmagában egy magasabb szintre emeli. Krisztus fõpap, közvetítõ, ami áldozatában fejezõdik ki. Közvetítõ szerepe nem ér véget azzal, hogy áldozatát bemutatta, hanem mennybemenetele után is, Isten jobbján helyet foglalva, közbenjár értünk az Atyánál. Krisztus áldozata bármennyire is felülmúlja az ószövetség áldozatait, bizonyos hasonlóságokat mégis mutat azokkal, amik által az ószövetségi áldozatokat tekinthetjük úgy, mint Krisztus egyetlen áldozatának elõképeit, és ebben a vonatkozásban az ároni papságot is, mint Krisztus papságának elõképét. Elsõsorban itt az áldozatbemutatás céljára és módjára gondolhatunk. Ahogy az ószövetség papjai véres áldozatokat mutattak be az oltáron, engesztelésül a nép bûneiért, úgy Jézus is - mint véres áldozat - adta oda életét az egész világ bûneiért a kereszt oltárán. Mint azonban látjuk, Krisztus áldozata - célját és módját tekintve is - egyetemes volt, ellentétben az ószövetség áldozataival, melyeket egyes bûnökért és egyetlen népért mutattak be. Krisztus egyetlen áldozatának egyetemessége abban áll, hogy - bár egyszer történt meg a történelemben - érdemszerzõ hatása átíveli az egész emberi történelmet. Az Õ érdeméért nyer bocsánatot minden ember, kezdve Ádámon: „Elõször is az õsszülöket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi föl. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban lévõ Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektõl Ádámot Isten, aki szintén az Õ fia.”

A krisztusi papság

Krisztus papsága nemcsak kultikus papság, a prófétai szerepet túlhaladó, Istenfiúságához hozzátartozó lényeg, amin keresztül az Atya igéjét halljuk. Õ az egyetlen hiteles Pásztor. Papsága annyira egyetlen papság, hogy minden más papságot kizár, de nem zárja ki Krisztus papságának megbizatás-szerû folytatását. Innen ered a mi papságunk is, ami folytatója és megjelenítõje Krisztus papságának az Egyházban és a világban. Az Õ áldozatát jelenítik meg a papok, kezdve az apostolok megbízásától, az idõk végezetéig.

UTÓSZÓ

„Te Egyszülöttedet Szentlelkeddel az új és örök szövetség Fõpapjává felkented, és csodálatos rendeléssel szentül meghagytad, hogy az õ egyetlen papsága fennmaradjon az Egyházban.Bár Krisztus egész megváltott népét királyi papsággá tette, de testvéri szeretetbõl egyeseket kiválaszt, hogy a kézrátétel által szolgálatának részesévé váljanak. A világmegváltó áldozatot újítsák meg Jézus nevében, és fiaidnak készítsék el a húsvéti lakomát, szent néped között a szeretetben élen járjanak, az igével táplálják, és erõsítsék a szentségek által. Õk életüket neked és testvéreik üdvösségének szolgálatára szenteljék, hogy hasonlóvá váljanak Krisztushoz, és mindíg tanúságot tegyenek arról, hogy hisznek benned és szeretnek téged.” (Prefáció, Nagycsütörtök, krizmaszentelési mise)