Aktuális

"Veszítsük el életünket, és megmentjük azt! Vessük alá magunkat a halálnak, törekvéseink és dédelgetett vágyaink halálának minden áldott nap, és egész testünk halálának a legvégén: adjuk meg magunkat lényünk minden sejtjével, és örök életet fogunk találni! Semmit se tartsunk vissza! Semmi sem lesz igazán a miénk, amit nem ajándékozunk el. Semmi nem fog föltámadni a halálból, ami nem halt meg bennünk. Ha magunkat keressük, hosszú távon csak gyűlöletet, egyedüllétet, kétségbeesést, haragot, romlást és pusztulást fogunk találni. De ha Krisztust keressük, meg fogjuk őt találni, s vele együtt mindent ráadásként."

(C.S. Lewis)

A monogámia és a monoteizmus szoros kapcsolatban vannak egymással. A házasságban élők számára a házastárshoz való hűség és az Istenhez való hűség elválaszthatatlanok. A poligámia nem volt benne Isten eredeti tervében, az Ószövetségben található példák semmiképpen nem követendők, és az eredeti szándéktól való eltérések. A hűség azonban még ezekben az esetekben is alapvető követelmény volt. A szentségi erosz pontosan az ellenkezője annak, amit Don Giovanni mond Mozart operájában: „Ha a férfi hűséges egyhez, kegyetlen az összes többihez.” A keresztény házasságban a hűség biztosítéka az eskü és a szövetség. A szövetség adja azt a keretet, melyben a szeretet kibontakozhat, fejlődhet, történetivé válhat. A szövetség megakadályozza azt, hogy a megszenteletlen erosz miatt a pillanatnyi „érdekesség” felé mozduljunk. A szövetségi hűség a biztosíték arra, hogy a házasság a szerelem közössége maradhasson. A szövetségszegés a Bibliában ezért az egyik legsúlyosabb bűn.

A házasság nagy titok, mert Krisztusnak a népével kötött szövetségét jelöli. Ahogy a jegygyűrű a házasság szimbóluma, úgy a házasság Krisztus és népe kapcsolatának szimbóluma. Az Egyház várja a napot, amikor végleg egybekelhet Krisztussal. Bizonyos értelemben most a jegyesség időszakát éljük, a menyegző napja akkor jön el, amikor Krisztus visszajön értünk hatalomban és dicsőségben. A Bárány menyegzőjére várunk; arra a napra, amikor fehér kövecskére írva megtudjuk tőle új nevünket. A menyegzőt követi a nászéjszaka és az örök házasság. Amikor Jézus azt mondta, hogy a mennyben az emberek nem fognak házasodni, nem mondott ennek ellent. „Jézus kijelentésén egyáltalán nem azt kell értenünk, hogy a mennyben egyetlen házasság sem lesz, hanem inkább, hogy a menny maga lesz a házasság.” (Mike Mason)

Szabados Ádám

"Ha lelkemre nehezedik az ördög, és bűneimnek miatta gyötörni próbál, így szólok hozzá: 'Ördög, máris a nadrágomba szartam, ezt is a többi bűnömhöz írtad? Item, ha Krisztus vére sem elég a bűnömre, kérlek akkor, kedves ördög, imádkozz értem Istenhez!'"

(Luther Márton)

Nyugaton egyre ritkábbnak számít az olyan igehirdetés, amit nem kísér az üzleti világban jól ismert PP prezentáció. Legtöbbször az igehirdetés pontjait és alpontjait vetítik ki, de a powerpointos technika lehetővé teszi idézetek és illusztrációk megjelenítését is. A PowerPoint használata arra a feltételezésre épül hogy az emberek csak kevés információt képesek hallás útján megjegyezni, a vizuális megjelenítés azonban elősegíti a figyelem fenntartását és a visszaemlékezést is. Jogosan merül fel a kérdés, hogy az igehirdetéseimben én miért nem élek a PowerPoint adta lehetőségekkel. Megpróbáltam röviden összefoglalni az indokaimat:

1. A gyülekezetünknek nincs projektora. A következő pontokból mindjárt kiderül, hogy ez persze csak alibi. Mint ahogy a második pont is az:

2. Nem szeretek a PowerPointtal bíbelődni.

3. Ami azonban sokkal lényegesebb: a prédikációban a PowerPoint használatát a nyelv erejében való hit gyengülésének tartom. A beszélt és írott nyelv az emberi létezés egyik legnagyszerűbb vonása, mely megbecsülést és védelmet érdemel. A PowerPoint használata az igehirdetésben viszont azt jelenti: nem igazán hiszünk abban, hogy az emberi nyelv képes elvégezni a kommunikáció feladatát.

4. A PowerPoint rontja az igehirdető és a gyülekezet közötti személyes kapcsolódást. Vannak persze elviselhetetlenül unalmas igehirdetők, akikkel a legelső pillanattól elveszítjük a kapcsolat fonalát. De ezen a PowerPoint alapvetően nem segít. A mégis létező kapcsolatot viszont széttördeli, mert állandóan a kapcsolatból való kilépésre, a szemkontaktus megszakítására, az emberi tényező részleges kiiktatására ösztönöz.

5. A PowerPoint valójában nem segíti, hanem nehezíti a figyelést. Az ausztrál új-dél-velszi egyetem kutatói nemrégiben arra a sokunk által a gyakorlatban már ismert jelenségre mutattak rá, hogy a közhiedelemmel ellentétben a figyelmet és az emlékezést nem segíti, hanem éppen nehezíti az, ha az információ egyszerre érkezik hangzó és írott formában. Ha az igehirdető szavai mellett a vásznon megjelenő pontokat is figyelnünk kell, az eredmény rosszabb, mint ha csak az igehirdető szavait hallgatjuk.

6. Anélkül, hogy túldimenzionálnám a kérdést, meggyőződésem, hogy Isten nem véletlenül választotta a hallást a hit elsődleges forrásának. „Halld Izráel, az Úr a te Istened egy Úr!”; „Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”; „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Nem hiszek abban, hogy a kultúránk vizuális dominanciája alapvetően megváltoztatta volna az emberi természetet és Isten elsődleges kommunikációs módszerét.

7. Azt gondolom, hogy ha ma sok olyan igehirdető lenne, mint Aranyszájú Szent János, John Bunyan, C.H. Spurgeon vagy Zimányi József, az embereknek eszükbe sem jutna, hogy a PowerPoint mankójához nyúljanak. Nem hiszem, hogy éppen a PowerPoint adná meg azt a segítséget, amire a hívők kétezer éve vártak, hogy végre oda tudjanak figyelni az igehirdetésekre. Inkább jobb igehirdetők kellenek. Olyanok, akik a szavaikkal és hiteles szenvedélyükkel le tudják kötni a hallgatóságot.

Biztos vagyok abban, hogy a powerpointos igehirdetések napjai meg vannak számlálva. Nem vonom kétségbe a PowerPoint hasznát az élet egyéb területein, de az igehirdetés műfaja a többi betolakodóhoz hasonlóan ezt is ki fogja vetni magából. Amíg divatban van, megpróbálok imádsággal, készüléssel és a nyelvbe vetett hittel versenyezni vele. Bizakodó vagyok, mert a gépek és az ember küzdelmében Isten a saját, és nem az ember képmása oldalán áll.

Szabados Ádám

Madárcsicsergéssel szóltál ma
azt mondtad: gyönyörű az élet!
Tavaszillat, sistergő lomb
kegyelmed újra éled!

(Dorosmai Eszter, 2003.04.26.)

"A felületes gondolkodás összetéveszti a halált a nemlétezéssel és a létezést az élet fogalmával. Márpedig a kettő között lényeges különbség van."

(C.H. Spurgeon)

"Egy Nagyvárad környéki fiatal lelkész mesélte:
Egyszer felkereste Richárdot [Richard Wurmbrand], hogy lelki terheit megossza vele. Richárd íróasztala mögött ült, előtte két üres szék volt. Hellyel kínálta vendégét. Amint a fiatal kolléga elfoglalta az egyik széket, rászólt:
- Nem látod, hogy már ül ott valaki?
A fiatalember átült a másik székre.
Richárd így folytatta:
- És most mondd el neki minden terhedet."

(Idézet Visky Ferenc Fogoly vagyok c. könyvéből)

nos, a MárkEvangéliuma színdarabbal
kis gyülekezetünk bekerült a veszprémi Naplóba is:)
ez aztán az örömhírverés:)

a cikket a mai újság 7. oldalán olvashatjátok, vagy online:
ITT.

"Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy a Krisztussal való találkozás letaglózott bennünket. Védelmi rendszerünk összeomlott. Meghallottuk a döbbenetes hívást, hogy hagyjuk ott hőn szeretett biztosságainkat, és kövessük őt. Önmagunk beteljesítésének kultusza, mely olyannyira önzőkké és énközpontúakká tesz bennünket, törékenységet is előidéz bennünk, mely azonnal darabokra hull, amint Istennel személyesen találkozunk."

(James Houston)

"Vigyázzatok magatokra, nehogy híján legyetek amaz üdvösséges kegyelemnek, amelyet másoknak hirdettek… ügyeljetek arra is, hogy kegyelmi ajándékaitokat szüntelen elevenséggel és erővel gyakoroljátok, és magatoknak mondjátok el előbb a prédikációt, mit másoknak mondani készültök…, vigyázzátok szíveteket: őrizkedjetek a bujaságoktól és kívánkozásoktól, a világi hajlandóságoktól; tartsátok meg életeteket a hitben, a szeretetben és buzgóságban; legyetek sokat otthon, legyetek sokat Istennel… vigyázzatok magatokra, nehogy példaadástok ellene mondjon tanítástoknak…, nehogy életetek visszavonja, amit nyelvetek kimondott… Éppoly keményen kell tanulnunk ahhoz, hogy jól élhessünk, mint ahhoz, hogy jól prédikálhassunk. Újra és újra meg kell hánynunk-vetnünk magunkban, miképpen vezessük a magunk életét, hogy az a legtökéletesebben szolgálhassa az emberek üdvösségét és az igehirdetésünket..."

(Richard Baxter, puritán író)

A törökországi Malatyában található keresztény kiadó elleni minapi támadásban a gyilkosok megkínozták a három evangélikus vallású alkalmazottat, mielőtt átvágták a torkukat - állítja értesülései alapján a pénteki török sajtó. A három alkalmazott egyike, a török Ugur Yüksel még élt, amikor a rendőrség a támadás helyszínére érkezett, megműtötték, de később belehalt sérüléseibe. A műtétet végző orvos, Murat Ugras beszámolt a Hürriyet című lapnak a támadás hátborzongató részleteiről. Ezek szerint Yüksel testét több tucatnyi késszúrás érte, ujjait levágták. Az orvosnak a hosszú műtét során nem kevesebb mint 51 adag vért kellett felhasználnia transzfúzióhoz az áldozat folyamatos vérvesztése miatt.

A két másik alkalmazott, a Yükselhez hasonlóan keresztény hitre áttért török Necati Aydin és a csaknem 10 év óta az országban élt német Tilmann Geske már halott volt, amikor a rendőrség kiérkezett. Őket szintén mintegy három órán keresztül kínozta az öt támadó, miközben tevékenységükről vallatta őket.

A rendőrség eddig tíz fiatalt vett őrizetbe az esettel kapcsolatban, és kihallgatásuk folyamatban van. "Megkötöztük kezüket-lábukat, majd betömtük a szájukat. Emre (Günaydin) vágta el a torkukat" - mondták el a gyanúsítottak vallomásukban a Sabah című napilap értesülése szerint. A 19 éves Günaydin volt a könyvkiadó elleni támadás értelmi szerzője, és ő volt az, aki kiugrott a harmadik emeleti üzlethelyiség ablakán. Ennek következtében súlyos koponyasérülést szenvedett. Alaposan felkészült a bűntettre: többször járt korábban a kiadónál, az alkalmazottak bizalmába férkőzött, érdeklődést színlelt a protestantizmus iránt.

A török média szerint hátterét tekintve a támadás hasonló ahhoz a gyilkossághoz, amelyet tavaly Trabzon városában követtek el Andrea Santoro olasz katolikus pap, illetve az idén januárban Isztambulban az örmény származású újságíró, Hrant Dink ellen.

A malatyai Zirve kiadót muzulmán szélsőségesek tiltott hittérítéssel vádolták, ugyanis Bibliákat, keresztény vallási könyveket és feszületeket forgalmazott. Sok török nacionalista ellenségnek tekinti a keresztény hittérítőket, akik szerintük aláássák a hazai politikai és vallási intézményeket. Az utóbbi időben több támadás érte az ország kis számú - a 71 milliós lakosság 1 százalékát kitevő - keresztény közösségét, de ilyen, több áldozatot követelő barbár gyilkosság most történt először. A szerdai eset megrázta a török közvéleményt. A lapok szerint létezik Malatyában egy fiatalokból álló iszlamista-nacionalista csoport, a mostani gyilkosok ehhez tartoznak.

A háromgyerekes német áldozat felesége, Susanne Geske az egyik török tv-adóban közölte, hogy megbocsátott a gyilkosoknak, és azt kérte, hogy férjét Malatyában temessék el.

(MTI - fidesz.hu)

"Lehet, hogy egyes írók eljátszadoznak a 'Krisztus-mítosz' gondolatával, de ezt nem a történeti bizonyítás alapján teszik. Krisztus történeti valósága a tárgyilagos történetíró számára éppenolyan megdönthetetlen, mint Julius Caesaré. Azok, akik a 'Krisztus-mítosz' elméleteit terjesztik, nem történetírók."

(F.F. Bruce, a manchesteri egyetem professzora)

"Nem tudnám még egyszer megnézni, olyan megrendítő volt. "

"Még soha nem éltem át így az evangéliumot."

"Nagyon örülök, hogy ott voltam, nagyon értékes, szívbemarkoló és színvonalas előadást láttam. Jó volt így egyben végignézni és hallani egy evangéliumot."

"Tetszett a rendezés, hogy a közönséggel testközeli kapcsolata van, egyes részekben szinte résztvevő."

"Nagyon jó volt a farizeusok megjelenítése (nagyon jól is játszották!)."

"Nem tudtam, hogy ilyen szemét is tudsz lenni!" (az egyik farizeusnak :))

"Jézus olyan közel jött hozzám! 'Jó volt' őt utálni, mert rájöttem, hogy mennyire szeretem." (az egyik farizeus)

"Először furcsa volt, hogy kétszer játsszátok el a kenyérszaporítási jelenetet (mégha az evangéliumban kétszer is van), de végül sokkal többet mondott, mintha csak egyszer jelent volna meg (ennyire képesek vagyunk elfelejteni Isten hatalmát! még ugyanabban a szituációban is!)."

"Nem bírtam a Jézust alakító szereplő szemébe nézni."

"Nagyon elgondolkodtató és hatásos volt a monoton 'feszítsd meg!' kiáltás, jobban az emberbe véste a drámaiságát. Az is nagyon megrendítő és plasztikus volt, hogy valóban elsötétült minden."

"Az tetszett, hogy Jézus is és a tanítványok is emberközeliek voltak."

"Péter sírása tetszett, mert Péter ott felismerte a határait."

"Jó, hogy a tanítványok nem voltak kezdettől szentek, mert így azonosulni lehetett velük."

"Nagyon jól kiemelődött Jézus hatalma (a sok gyógyítás, a farizeusoknak kényes kérdésekre megfelelése) és az emberi ingatagság (taps és utána a feszítsd meg). Péter tagadása is nagyon drámai volt."

"Szerintem, aki részt vett rajta, annak nemcsak egy estére nyújtott 'élményt', az egyes jelenetek hosszú idő múlva is megjelennek a mondanivalójukkal együtt."

"Gratulálok és halleluja! Tegnap este egész idő alatt egy csoda kellős közepén ültem. Minden dicsőség Istent illet, de szeretnék nektek is köszönetet mondani a kemény munkátokért és imádságaitokért."

(Andrew Page)

Este fél nyolctól a Pannon Egyetem V épületének földszinti nagytermében.

Vasárnapi istentiszteletünk vendégigehirdetője ismét Andrew Page. Az igehirdetés témája a Márk 16,9-20 lesz, mely talán nem is Márk befejezése...

Mindenkit szeretettel várunk! VMK, 10h.

halihó,
letölthetők a plakátok innen:

keresztes
arcos

szerintem egész jól kicsinyíthetőek is, én négyet nyomtattam egy A4-esre, és ezzel hívogatom az ismerősöket:)

jaj, már alig várom a jövő keddet, úgy izgulok a szereplőkért! ügyik legyetek:)

"Az igazság nem tudja, és nem is akarja lobogóját bevonni."

(C.H. Spurgeon)

Ma este lesz a színjáték első próbája. Időpont: 19:30-21:45. Helyszín: Pannon Egyetem E/1.

"Számtalanszor hallottam keresztyéneket azt mondani: 'Miért kell nekem teológiai tantételeket tanulnom, mikor csak arra van szükségem, hogy Jézust ismerjem?' Hadd válaszoljak rögtön egy kérdéssel: Ki is Jézus? Mihelyt elkezdünk válaszolni e kérdésre, már belekeveredtünk a teológiai tantételekbe. Egy keresztyén sem kerülheti el a teológiát. Minden keresztyén teológus. Talán nem a szó legszorosabb értelmében, mindamellett mégis teológus. A keresztyének számára nem az a kérdés, hogy teológusok lesznek-e vagy nem, hanem hogy jó teológusok lesznek, avagy rosszak."

(R.C. Sproul)

Április 17-én az Evangéliumi Keresztény Gyülekezet a veszprémi MEKDSZ-diákkörrel közösen előadja Márk evangéliumát színdarab formájában. Az előadás a Várban lesz, este fél nyolctól. A színdarabot Andrew Page rendezi. (A pontos helyszínről majd itt, az Aktuálisban lehet olvasni.)

A történet megegyezik Márk evangéliumával, a másfél órás előadás alatt az evangélium összes eseménye színpadra kerül. Pontosabban egyik sem kerül színpadra, mert színpad nem lesz. De erről most nem árulunk el többet.

Mindenkit örömmel és szeretettel látunk, aki szeretné megnézni minden idők legnagyobb drámáját. Na nem a miénket, hanem azt, amiről a színdarabunk szól: a názáreti Jézusét és a tanítványaiét.

"A feltámadás keresztyén reménysége abban különbözik a mitológiai reménytől, hogy egészen újszerűen, még az Ószövetségnél is élesebben hívja fel a figyelmünket földi életünk valóságára. A megváltásmítoszok hívőinek mindig van egy utolsó kibúvójuk a földi lét feladatai és nehézségei alól: az örökkévalóság. A keresztyén ember számára nincsen kibúvó; neki fenékig kell ürítenie a földi élet poharát, mint Krisztusnak ('én Istenem, miért hagytál el engem?'); s ezáltal, csakis ezáltal van vele a Megfeszített és Feltámadott, ezáltal feszíttetett meg s támadt fel ő is a Krisztussal. Az evilágit nem szabad idő előtt érvénytelennek nyilvánítani. Így marad fenn az Új- és az Ószövetség egysége. A megváltásmítoszok az emberi élet határélményeiből támadnak, Krisztus azonban az emberi élet kellős közepén ragadja meg az embert."

(Dietrich Bonhoeffer)

"Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 13Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje."

(1Kor 15,12-20)

"A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, 23azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. 24De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. 25Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. 26Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, 27mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson."

(ApCsel 2,22-27)

"Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. 25Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28(És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: 'És bűnösök közé számlálták.') 29Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: 'Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!' 31Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: 'Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.' Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 33Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: 'Elói, elói, lámá sabaktáni!' - ami ezt jelenti: 'Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?' 35Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: 'Nézd, Illést hívja.' 36Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: 'Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?' 37Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. 38Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: 'Bizony, ez az ember Isten Fia volt!'"

(Márk 15,22-39)

"Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: 'Üljetek le itt, amíg imádkozom.' 33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, 34majd így szólt hozzájuk: 'Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.' 35Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 36És így szólt: 'Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.' 37Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: 'Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.' 39Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 40Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. 41Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: 'Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. 42Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.' 43Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." 45Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: 'Mester!' - és megcsókolta. 46Azok pedig rátették kezüket, és elfogták."

(Márk 14,32-46)

Mindenkit szeretettel várunk nagypénteki Márk-sétánkra. Este 6-kor összegyülekezünk Rajmundéknál (Veszprém, Deák F. u. 8/B), majd kisebb csoportokban sétára indulunk (az egyik csoport helyben is maradhat). A séta alatt elmeséljük egymásnak az egész Márk evangéliumát. Valaki bemondja, hogy mi a következő esemény, a csoporttagok pedig egymást kiegészítve elmesélik egymásnak a történetet. A séta egy-másfél óráig tart. A sétáról újból összegyülekezünk, és közösen úrvacsorát veszünk.

A gyülekezetből kb. 20 ember megtanulta az események sorrendjét, így az is nyugodtan jöjjön el, aki semmit nem tud Márk evangéliumáról.

"Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. 14Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: 'Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?' 15Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: 'Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.' 16Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: 'Kié ez a kép és ez a felirat?' Ők pedig így feleltek: 'A császáré.' 17Ekkor Jézus ezt mondta nekik: 'Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.' És igen elcsodálkoztak rajta."

(Márk 12,13-17)

"Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: 'Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 2Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. 3De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. 4Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. 5Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 6Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. 7A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. 10Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; 11az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?' 12Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek."

(Márk 12,1-12)

"A kereszténységben a Közbenjáróban való hit nem választható, nem olyasmi, amivel kapcsolatban végülis lehetnek különböző álláspontok, ha a fő kérdésekben egység van. A Közbenjáróban való hit... maga a keresztény vallás; ez a fő kérdés. Nem valahol a középpont mellett van, hanem maga a lényeg. Nem a héj, hanem a mag. Ez olyannyira igaz, hogy akár azt is mondhatjuk: a vallás más fajtáitól eltérően a keresztény vallás a Közbenjáróban való hit... És nincs más lehetőség arra, hogy valaki keresztény legyen, mint hogy higgyen abban, ami egyszer s mindenkorra végbement, a Közbenjáró által elvégzett kinyilatkoztatásban és engesztelésben."

"A kereszt a keresztény hit, a keresztény Egyház és Istennek Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatásának a jele... Amikor a reformáció a hit általi megigazulásért küzdött, valamint azért, hogy egyedül Istené legyen a dicsőség, valójában a kereszt helyes értelmezéséért folytatott harcot. A reformátorok úgy vélekedtek, hgy aki helyesen érti a keresztet, az érti a Bibliát, és érti Jézus Krisztust."

"A Közbenjáróban való hit a hívő keresztény jele. Aki ezt az állítást túlzónak, türelmetlennek, durvának, történelmietlennek, vagy ehhez hasonlónak tartja, az nem hallotta még soha a kereszténység üzenetét."

(Emil Brunner, svájci teológus)