Gyertyát önteni többféleképpen lehet. Viasztömbből, viasz-zseléből, paraffinból, de készíthetünk gyertyát méhviaszlapból is. Ha egyszerűen csak különböző színű viaszreszeléket vagy viaszdrazsét szórunk egymás tetejére, olvasztás nélkül is kész a gyönyörű gyertya. Készíthetünk úszógyertyákat is, mely különösen kellemes hangulatot teremt.
Gyertyakészítés méhviaszból
A méhviaszlapokból gyerekjáték gyertyát készíteni. A lapokat tekerjük fel, és máris kész a mézillatú cseppmentesen égő gyertya. A különböző színek kombinálhatóak is, aszimmetrikus formák feltekerésével dekoratívabb gyertya készíthető. Általában csomagban kaphatók (4 féle színű viaszlap, kanóc)
Gyertyaöntés viaszból
Amire szükségünk lehet:
-színes vagy natúr alapanyag, attól függően, hogy viaszból, zseléből, méhviaszból akarunk gyertyát készíteni,
-kanóc,
-lábas,
-műanyag tál, mely nem olvad meleg hatására (pl. üres fagyis edény)
-fakanál,
-gyertyaöntő forma, vagy egy szép üveg pohár, mécsestartó,
-ügyelnünk kell az alapanyagok forráspontjára, így célszerű egy hőmérőt beszereznünk,
-illat-, színezőanyagok,
-díszítőelemek, (szárazvirágok, naracs-, citromszelet, magvak, kagylók, figurák, viaszmozaik stb.)
-gyertyafestő tollak, viaszmatricák
A viaszt vízfürdőben felolvasztjuk. Forrásban levő vízbe tegyük műanyag edényünket, melybe a viaszt rakjuk, így nem kenjük össze lábasunkat. Adjunk hozzá illat-, vagy színezőanyagot, majd öntsük kanóccal ellátott formába. (Színezőanyagok kaphatók viaszhoz illetve viasz-zseléhez, más állaguk van, nem érdemes keverni őket) Ha csíkos gyertyát szeretnénk, különböző színű viaszt olvasszunk, és öntsük egymásra, de várjuk meg, míg az előző réteg megdermed. Ha nem várjuk meg, átmenetes lesz a két összeöntött szín.
Viasz-zselé
Ez a speciális, kocsonyaszerű, átlátszó viasz hevítés hatására (90-95˚C) folyékonnyá válik, ezáltal nagyon egyszerű a használata. Akkor igazán szép, ha buborék-mentes (általában a hevítés során keletkezik), melyet úgy érhetünk el, ha a felhevített zselét előzőleg forró vízbe merített poharakba töltjük. Zselégyertyákat mindenképp üvegbe érdemes önteni, hiszen így tud érvényesülni az anyag átlátszó jellege.
Díszíthetjük kagylókkal, csigákkal, az aljára szórt homokkal, magvakkal. Ha nem az aljára akarunk rakni egy figurát, hurkapálcával rögzítsük (ahogy a kanócot is), öntsük rá a forró viaszt, majd hagyjuk így megdermedni. Természetesen a viasz-zseléhez is kaphatók illat-, és színezőanyagok.
A sztearinról
A sztearin természetes anyag, melynek alacsonyabb az olvadáspontja, mint a parafinnak (70-75˚C), gyógyszertárakban is beszerezhetjük. Ha csak sztearinból készítünk gyertyát, annak színe opálos, tejszerű lesz. Ha hosszanégő gyertyát szeretnénk önteni, adjunk a parafinhoz 10 % sztearint. Ha a hideg parafingyertyát a forró sztearinba mártjuk, felülete rücskös, repedezett lesz, melyet színes porral kitöltve antik hatású felületet kapunk. Ha a gyertya egyes részeit mártjuk csak sztearinba, játékos formákat kaphatunk.
Tipp:
a gyertya gyufát Jeremy Walton tervezte
Mártás technika
A gyertyakészítés másik bevált módszere a mártás. Ehhez két edényt tegyünk egymás mellé: az egyikben a forró paraffin, a másikban hideg víz legyen. Először a paraffinba, majd a vízbe mártjuk bele a kanócot, amelyet egy széles fejű fakanálon átvetve duplán mártogathatunk. Ezt addig ismételgessük, amíg gyertyánk el nem éri a kívánt vastagságot.
Tipp: az utolsó mártás előtt teafűbe vagy morzsolt fűszerbe, esetleg olvasztott zsírkrétába forgatva érdekes színvariációkat kaphatunk. (Paraffin helyett használhatunk felolvasztott fehér gyertyát is)
Kanóc
A kanócokat három fő típusba oszthatjuk: lapos, négyzetes és drótszerű. Az előbbi kettőt öntött és mártott gyertyákhoz használják, az utóbbit az úszógyertyákhoz. A kanóc kiválasztásában legfontosabb, hogy mérete megfeleljen az öntőforma átmérőjének.
Minél kisebb a forma, annál kisebb kanócot kell használnunk. Ha az elkészült gyertya próbaégetésekor minimális viasztócsa keletkezik, a kanóc túl kicsi. Ha viszont a kanóc körüli megolvadt viasztócsa megfojtja a lángot, akkor túl nagy. A kanóc méretének változtatásával tudjuk legkönnyebben beállítani, hogy gyertyánk hogyan égjen.
Fontos fejben tartanunk, hogy ha bármit megváltoztatunk a viasz összetételében, akkor ahhoz hozzá kell igazítanunk a kanóc paramétereit is.
A kanóc méretét úgy határozhatjuk meg, hogy kb. 10-15 cm-rel legyen hosszabb a leendő gyertya magasságánál. Az egyik végére kössünk valami apró nehezéket (pl. egy kisebb anyacsavart), a másik végét pedig kössük egy pálca (pl. ceruza vagy hurkapálcika) közepéhez. Ezekre azért van szükség, hogy a kanóc függőleges helyzetben maradjon, amíg a forró viasz meg nem szárad. A kanóc tetején lévő pálcát a pohár peremére fektetve várjuk meg, amíg kihűl, majd vágjuk le a kanócot 1-2 cm hosszúra. Úszógyertyához talpas kanóc javasolt.
Díszíthetjük gyertyáinkat szárazvirágokkal (arra ügyeljünk, hogy azok éghetőek!), különféle magvakkal, kagylókkal, csigákkal, illetve rakhatunk a viaszba viaszmozaikot is, melyek különböző színben, formában, méretben kaphatók. (egyedi formákat is alakíthatunk belőlük, pl. szívecskét, csillagot, napot, holdat).
Ha kész a gyertya, speciális gyertyafestő tollal, vagy viaszfóliákkal díszíthetjük, de feldobhatjuk szalvétatechnikával is. Hobbiboltokban külön gyertyázáshoz való apró tárgyak kaphatók, melyek nem olvadnak el égetés közben. (pl. apró halak, figurák stb.)
Illatok tekintetében kaphatók viaszhoz való illatanyagok (tömb formában), melyet a viasz olvasztásakor kell hozzáöntenünk, elkevernünk a színezőanyaggal együtt (legalább 10 féle illatanyag van) illetve illóolajok, melyekből szintén igen nagy a választék. Utóbbi költségesebb, de hatékonyabb megoldás lehet. Csínján kell azonban bánnunk vele, mert tönkreteheti a gyertyát a túl sok illóolaj.
Nem kell színes viaszt, zselét vennünk, elég ha színezőanyagokat veszünk hozzá. Általában meg is van adva, hogy egy adott mennyiségű színezőanyag mennyi viaszhoz/zseléhez elegendő.
Jéggyertya
Hozzávalók:
-gyertyaviasz, vagy maradék gyertyacsonkok, lehetőleg színesek
-1 egész gyertya (ez lesz a "kanócunk")
-üvegtál az olvasztáshoz (lehetőleg nem használatosat, a viaszt szinte lehetetlen eltávolítani)
-műanyag (mikrobiztos) forma, vagy tálacska
-jégkockák
-zacskó, húsklopfoló
Először is az üvegtálban olvasszuk meg a maradék gyertyadarabkákat.
A formába, vagy tálkába öntsünk (nagyon óvatosan!) egy kis forró viaszt! Állítsuk bele az egész gyertyát (méretre is vághatjuk). Ez lesz majd a kanóc és ez adja majd a gyertya alapját.
Ezután a zacskóba helyezzük bele a jégkockákat, és törjük össze kissé a húsklopfolóval. A jégkocka darabkák alakítják majd a lyukakat a gyertyánkon.
A jégdarabkákat tegyük a formába, a beleállított gyertya köré.
A kissé már kihűlt viaszt öntsük a jégre! Körülbelül annyit, hogy a beleállított gyertyaszál vége még kissé kiálljon a folyadékból.
A tálat tegyük be a fagyasztóba néhány percre! A viasz a hidegben megszilárdul, ám a jégdarabok a forró viasz hatására megolvadnak. Így sajtszerű lyukak keletkeznek a gyertyánkban.
Amikor a viasz már megkeményedett a hűtőben, egy kés segítségével vegyük ki a kész művünket a formából és már készen is vagyunk.
Jó tanácsok:
Gyerekekkel ne végezzük a gyertya-gyártást, mert a forró viasz nagyon balesetveszélyes!
Az olvasztás során ne hagyjuk felügyelet nélkül a mikrosütőt, a viaszt ne hagyjuk túlmelegedni!
A viasz eltávolítható, ha az edényt, melyben
olvasztottunk, teliöntjük vízzel és felforraljuk. Amikor forr, és a viasz
megolvadt benne újra, a tetejéről egy papírtörlő segítségével
leszedhető. Mi rozsdamentes edényt használtunk, mely a művelet végére
szebb lett, mint új korában, hisz a művelet hasonlít a polírozáshoz.
Érdemes kipróbálni!
Tippek, tudnivalók:
-célszerű a viaszt vastagabb nejlonzacskóban forró vízbe mártva olvasztani, így nem kenjük össze edényünket, vagy
-a gyertyákat egy öreg vagy használaton kívüli fémedényben olvasszuk fel
-figyeljünk arra, hogy ne hagyjuk a tűzön, mert könnyen meggyulladhat
-a nagyobb méretű parafingyertyákat leégés után mécsestartónak is használhatjuk
-félig leégett gyertyáinkat felolvasztva újraönthetjük azokat, nem kell kidobnunk
-ha viaszreszelékből készítünk gyertyát, szórás közben hurkapálcával belenyomkodva a reszelékbe, egyedi mintákat kaphatunk.
-öntsünk ki egy réteg fehér viaszt a formába, és még mielőtt elkezdene megdermedni, csurgassunk bele színes viaszt, így különleges mintázatú gyertyát kapunk.
-ha színes viaszt olvasztunk, vagy színezőanyagot használunk, számoljunk azzal, hogy dermedés után halványabb lesz a színe!
-kipróbálhatjuk, hogy fehér viaszt zsírkrétával színezünk: ha a viasz már teljesen felolvadt, hurkapálcával keverjük el benne a zsírkrétát.
-a kanóc lehetőleg pamut legyen, mert a műszálnak égetéskor kellemetlen szaga van, legjobb a szövéshez használt felvetőszál,
-öntőformának egy vastag papírhenger is használható: széles ragasztószalag, alufólia vagy egészségügyi papír hengere; alulra egy kartonlapot helyezhetünk. (Öntőformánk aljára száraz virágszirmokat, leveleket, kavicsokat vagy terményeket, tojáshéjdarabokat(!) szórunk, a kanócot pedig ruhacsipeszekkel feszítjük a henger közepére. Ezután öntsük rá a forró paraffint, amely igen lassan hűl ki, ezért a legjobb módszer, ha hideg vízbe rakjuk, így a papír is leázik róla.)
-az öntőforma belsejébe, hogy ne ragadjon bele a viasz, használható a szilikonspray, de mogyoróolajjal is működik.
-az általános paraffinviasz 135-145 fokos tartományban olvad.
-töltsünk a pohár aljába egy kis viaszt, és annak még lágy állapotában állítsunk bele fahéjrudakat vagy babérlevelet.
-kiszárított citrusfélékkel úgy lehet egyedibbé varázsolni munkánkat, hogy a pohár falát vékonyan kiöntjük a forró viasszal, és ebbe nyomjuk bele az apróbb gyümölcsdarabkákat. Ebben az esetben csak a díszítés után kell a a kanócot a pohárba helyezni, és teletölteni viasszal.
(Megjegyzés: további képek megtekinthetők a www.kapulacandles.hu katalógusában!)