(Ezt a fejezetet is a nemzetközi elõkészítõ bizottság dolgozta ki.)
Évszázadok óta az európai kultúrát döntõ módon a keresztyénség határozta meg. Ugyanakkor a különféle nemzetek kultúrái hatással voltak az egyházak életére. Az egyházszakadások okai között teológiai és kulturális tényezõket egyaránt találunk. Ezek következtében a földrész különbözõ területein élõ egyházak helyzetét nagy különbségek jellemezik. Ugyanaz az egyház egyik országban abszolút többségben, míg egy másikban elenyészõ kisebbségben él ma is.
A 16. század utáni európai egyházi szakadásokat a missziók átvitték a többi kontinensre is. A modern ökumenikus mozgalom megindulásánál szerepet játszott az európai egyházak felelõsségének felébredése. Belátták, hogy az egymás mellett élés vagy a szembenállás helyett szükséges az egységre és a közösségre törekvés. A hit dolgaiban való különbségeket látva sokan megkérdõjelezték a keresztény hitnek még azon elemeit is, amelyekben – így mindenekelõtt a Szentháromság Isten által Krisztusban adott közösség megvallásában – megvolt az egység. Napjainkban különösen hangsúlyossá lett, hogy ezen közös elemek segítenek a különbségek vizsgálatában és megítélésében.
Ökumenikus tapasztalatok
A Kelet és a Nyugat egyházai közötti kapcsolatok elmélyülését szolgálták azok a találkozások és párbeszédek, melyek a római katolikus és az ortodox egyházak, valamint a reformáció egyházai és a többi egyház között megvalósultak.
Ökumenikus szempontból különösen nagy jelentõsége van az “Állásfoglalás az Ortodox és Chalcedón-elõtti (Keleti Ortodox) Egyházak közötti krisztológai különbségekrõl” készült dokumentum (1993) létrejöttének.
Az ortodox egyházak és a reformáció egyházai 1959-ben megalapították az Európai Egyházak Konferenciáját (EEK) az európai társadalmakban való közös bizonyságtétel és szolgálat érdekében. 11 évvel korábban Európában jött létre az Egyházak Világtanácsa.
A római katolikus-protestáns kapcsolatok óriási változásokon mentek át az utóbbi években. Az Ágostai Hitvallás – 1530 óta legjelentõsebb evangélikus hitvallás – jubileumán közös dokumentumot fogalmaztak “Mindannyian az egy Krisztus alatt” címen. Európaszerte rendszeresen ökumenikus találkozásokat, istentiszteleteket és más közös szolgálatokat rendeznek. Közép-Európa egyházai – ahol a felekezeti sokféleség nagyon jelentõs – mindebben úttörõ szerepet játszottak. A “Közös Nyilatkozat a Megigazulásról”, amit 1999-ben fogadtak el az Evangélikus Világszövetség tagegyházai és a Római Katolikus Egyház, különös figyelmet érdemel.
A különféle egyházakra szétszakadt protestantizmus keresi és egyre erõteljesebben meg is találja egységét az ökumenikus mozgalom keretein belül. Az 1973-ban elfogadott Leuenbergi Egyezség jelenti ki Európa evangélikus, református és egyesült egyházainak “szószék és oltár/úrasztala közösségét,” amelyhez a metodista egyházak is csatlakoztak. Az anglikán egyházak a német (Meissen 1988), a skandináv, a balti (Porvo 1994) és a francia (Reuilly 1999) protestáns egyházakkal kölcsönös elismerést tartalmazó megállapodásokat kötöttek.
Ökumenikus struktúrák
Az ökumenikus törekvések nagyon fontosak az egyházak története szempontjából. Döntõ fontosságú, hogy ezeket befogadja, átélje Isten egész népe. Ennek érdekében az európai egyházi intézmények ökumenikus együttmûködésére van szükség a szolgálat különféle területein (diakónia, társadalmi felelõsség, békemunka, nõk, férfiak és fiatalok közötti szolgálatok, stb.). Az európai egyházaknak a külmisszió kiteljesedése óta szoros kapcsolata van más kontinensek egyházaival. Mindez megnöveli a résztvevõk felelõsségét. Fel kell fedezni az ebbõl is adódó tevékenység mai formáit. Partneri viszony más egyházakkal, testvér-gyülekezetek szervezése elõsegíti az ökumenikus fejlõdést is.
Európaszerte találunk az egyes országokban ökumenikus tanácsokat, melyekben egyre több helyen részt vesz a Római Katolikus Egyház is. A helyi ökumenikus kapcsolatokban, vagy például vegyes házasságban kialakulhat egy olyan spiritualitás, ami segíti az egyházak közeledését.
Nyilvánvaló az is, hogy vannak az ökumenikus munkának akadályai is. Vannak még ma is olyan helyek, ahol szinte semmiféle közeledés nem történt és a gyülekezetek, egyes keresztények egyedül maradnak. Van mit tenni a nyíltság és az ökumenikus spiritualitás megvalósulásáért.
Új kihívások az egyházak számára
Európának óriási feladattal kell szembe néznie: nagyobb odaadással és lelkesedéssel kell munkálni az egyházak közötti megbékélést.
Az Európában végbement 1989-es politikai események új fejezet nyitottak Kelet és Nyugat egyházainak kapcsolatában is. Az a tény, hogy elõzõleg az egyházak egészen más körülmények között éltek mindkét oldalon, tudatlansághoz, értetlenséghez és gyanakváshoz vezetett.
Európa egyházai tudatában vannak az új felelõsségnek, amit napjaink nagy problémái jelentenek. Csak a legfontosabbakat említjük:
Az Európai Unió megalakulása ugyancsak jelentõs kihívást jelent az egyházak számára. Nagy a felelõsség erkölcsi és kulturális kérdésekben. Az egyházaknak arra kell ösztönözni a felelõs vezetõket, hogy az egységes Európa más kontinensek országaival is a kölcsönös megbecsülés és a mások érdekeinek figyelembevételével foglalkozzon.
Európa egyházai csak együtt nézhetnek szembe ezekkel a kihívásokkal.
Az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) 126 anglikán, protestáns, ortodox és ókatolikus egyházat kapcsol össze. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa 34 püspöki konferenciát foglal magában. Az EEK és a CCEE együtt képviselik az európai keresztyénséget.
A két testület közötti együttmûködés igazi és valóságos ökumenikus jelenség Európában. Az együttmûködés 1971-ben kezdõdött. Évek során konferenciák, gyûlések sokaságára került sor: köztük Chantilly, Riva del Garda/Trento, Erfurt, Santiago de Compostela, Assisi, majd a két európai ökumenikus testület közös nagygyûlései.
Az 1989-ben Bázelben tartott Európai Ökumenikus Nagygyûlés elõször hozta össze valamennyi európai egyház képviselõit az “Igazságos béke az egész teremtett világ számára” témakör megbeszélésére.
1997-ben, Ausztriában, Graz városában került sor a második Nagygyûlésre. 10.000 küldött képviselt 200 európai egyházat és vitatta meg a “Megbékélés – Isten ajándéka és új élet forrása” témakört.
Az “Iszlám Európában” témakör vizsgálatára alakult közös bizottság gyûlések sorozatát tartotta az iszlám képviselõivel. A kölcsönösség, a vegyes házasságok, a vallás és állam viszonya, az imádság témái szerepeltek az ülések napirendjén.
Az EEK “Egyház és társadalom” bizottsága és az Európai Unióban mûködõ Római Katolikus Püspöki Karok bizottsága Brüsszelben tartják üléseiket és figyelemmel kísérik az európai politikai intézmények életét.
2001 húsvétjának hetében az európai egyházak és ökumenikus testületek 100 vezetõje és küldötte találkozott Strasbourgban 100 keresztyén fiatallal a nemzedékek közötti viszony aktuális kérdéseinek megbeszélésére a 3. millennium kezdetén. Az európai egyházak évek óta foglalkoznak egy rendkívül fontos témával: az Európai Ökumenikus Charta (Charta Oecumenica) elõkészítésével. A Charta ünnepélyes aláírására is Strasbourgban került sor.
A jövõ kilátásai
A Grazi Ökumenikus Nagygyûlés megfogalmazta az egyházak egységéért folytatott erõfeszítések irányelveit: