EGYHÁZTŰZNÉZŐ

Kérlek, azonnal hagyd abba ennek az írásnak olvasását, ha a következők valamelyike fönnáll:

– nem vagy keresztény

– egy keresztény felekezet tagja vagy.

Rendben? Oké.

De várjunk csak! Akkor kinek írom én ezt az egészet?

Ha nem csaltál, és valóban nem igaz a fenti állítások egyike sem az esetedben, akkor sejtheted: azoknak, akik döntöttek a keresztény világnézet és életvitel mellett, de nem tudják, a sok felekezet és csoport közül melyiket válasszák (a bőség zavarában szenvednek).

Nos, amikor én ugyanilyen helyzetben voltam, elővettem a közületi telefonkönyvet, és böngészni kezdtem…

Azután kiválasztottam a lakóhelyemhez legközelebbi templomot, besettenkedtem, és próbáltam megfejteni a kapualjban lévő titokzatos táblákat: IMATEREM AZ ELSŐ EMELETEN. Péntek este 7 h.

Péntek este beállítottam. Kicsit nagyot néztek, ahogy farmerdzsekiben, hosszú hajjal beültem a padba. Egy szót nem értettem meg aznap este abból, amit mondtak. De jó volt. És túléltem.

Ne ijedj meg: most nem arról próbállak meggyőzni, hogy te is ugyanide járj. Csak szeretném megkönnyíteni választásodat. Nézzük csak egy kicsit, milyen egyházak is vannak Magyarországon?

EGYHÁZ VAGY EGYHÁZAK?

Illik egy ilyen komoly dolog tárgyalását idézettel kezdeni. Victor Hugo, a múlt századbeli francia író mondja:

„MI A VALLÁS MELLETT FOGLALUNK ÁLLÁST, A VALLÁSOK ELLEN.”

Szeretnék ebben az írásban én is a vallások ellen küzdeni. Először is, irtsuk ki az egyházak fogalmát. Van-e ennél kínkeservesebb magyar szó? Hogy lehet egy ház több ház? Nem, ilyesmit nem lehet mondani: katolikus egyház, evangélikus egyház. Ha elfogadod javaslatomat, nevezzük őket ezekután így: az Egyház katolikus része, az Egyház evangélikus része, stb. Ezalatt azokat az embereket értem, akik hitük és életük alapján keresztények, és az illető felekezetbe tartoznak.

MI A KÜLÖNBSÉG?

Most már csak az kérdés marad hátra – gondolod -, hogy ezek a felekezetek vagy csoportok mit tanítanak, miben különböznek. Azután ki kell választani azt, amelyiknek leginkább igaza van, és szépen becsücsülni…

Szóval, mi a különbség? Hát, őszintén szólva… én 1988-ban megvettem egy könyvet százharminc forintért (akkor az még komoly pénz volt!) direkt azért, hogy megtudjam, mi a különbség a szabadkeresztények és az őskeresztények között… Mit gondolsz, rájöttem?

Na, nem akarlak átvágni, itt most nem megyek bele a felekezeti hittételek különbségeinek boncolgatásába, hanem egy egész új szempontot szeretnék bedobni. Juan Carlos Ortiz ezt írja: „Isten csak két csoportot ismer – azt, akik szeretik egymást, és azt, akik ezt nem teszik.” Ez ilyen egyszerű.

VÁLOGATNI VAGY VÁLASZTANI?

Van egy régi buddhista mondás: „Az Útra rátalálni nem nehéz, csak válogatni nem szabad”. Te nem válogathatsz a felekezetek között. Nem lehet azt mondani: „Ez azért nem jó, az azért…”. Isten mindegyiküket egyformán szereti. Ő nem rakott ki egy aranyfényben világító táblát valamelyik felekezet ajtajára, ilyen szöveggel:

Ő ezt mondta: JÖJJETEK ÉNHOZZÁM!

Akkor meg minek rágom itt a füledet – kérdezed. Azért, mert más válogatni, és más választani. Isten már választott neked egy közösséget (vagy a magányos keresztény életformát – remeték is vannak!), de azt akarja, hogy te is válasszál. Reméli, hogy ugyanazt fogjátok választani, mert Ő nem akar téged galléron ragadni és belökni abba a templomba, amit Ő elrendelt neked. Vajon találkozni így találkoztál vele? Vagy gyöngéden és szelíden hívott, várva, hogy te válaszd Őt?…

Gondold meg: két jóbarát egyszerre megtér, és keresztény lesz. Lehet, hogy egyiknek Isten az A felekezetet találja a legjobb helynek, a másikra pedig a B felekezetben van szükség. Ha két munkást fölvesznek egy gyárba, lehet, hogy az egyik esztergályos lesz, a másik vasöntő. Ahol éppen szükség van rájuk, oda veszik fel őket. Attól, hogy valaki más felekezetben van, még nem biztos, hogy rossz felekezetben van.

Tartsd nyitva a szemed, nézz körül, de mindenekelőtt Istennel beszéld meg: Hol akarsz engem látni, Uram ?

HA MÁSOKRÓL ROSSZAT HALLASZ, CSUKD BE A FÜLED

Egyfajta csoportot biztosan kerülnöd kell: azokat, akik jóindulatúan azt tanácsolják, egy bizonyos csoportot kerülnöd kell…

Van egy olyasfajta érvelés, amely szerint x ezért nem jó, y azért nem, z pedig egyszerűen lehetetlen – szóval, kizárásos alapon ki marad? Én! Az igazság nem annál van – Isten országa mércéjével mérve – aki az összes többiről bebizonyítja, hogy téved, hanem annál, akinek beszédében élet, erő és szeretet van.

Ha egy házba belépsz, nem azt kell nézned, vannak-e perzsaszőnyegek a falon, tiszta-e a padló az ágy alatt is, hány forintos szalongarnitúra van… hanem bemégy a konyhába és körülszagolsz. Ha gyerekek rohangálnak mindenhol, a rezsón rotyog az étel, a mama piszkos kötényben homlokát törölgeti, és mentegetőzik, milyen nagy rumlit csinálnak a gyerekek… ha jó ételszag tölti be a lakást és körbeülitek az asztalt, eldiskuráltok, a gyerekek pedig bele-belecsacsognak: igazi otthonra találtál.

Pontosan ilyen a jó keresztény közösség. Lehet, hogy nagy a rumli és a rendetlenség, nincs minden zsinórral kimérve és a csokornyakkendő sincs fölkötve, de jó meleg van, finom étel, és ilyen helyen klassz gyereknek lenni.

Ahol azonban minden tiszta, ragyog, pattog és katonás, de ha bemégy, a háziasszony rögtön a szomszédokat kezdi szidni, egy idő után magad is meglátod: a családban sincs békesség, hanem állandó a pörpatvar. Ha valahol megkérdezed: „No, és a katolikusok/baptisták/reformátusok?”, és nem ezt hallod; „Ó, sok derék ember van köztük, az egyik ismerősöm is…”, hanem ezt: „Nos (torokköszörülés), hadd mondjam meg neked őszintén…”, és kezdi fölsorolni, miben tévednek, akkor az nem egy meleg otthon.

Ha tévedsz az úrvacsora, a keresztség vagy más tanítás kérdésében, attól még nem kárhozol el. De ha meghidegül szíved egy másik kereszténnyel szemben, és nem tudod szeretni – magát Jézust nem szereted, és nem kerülhetsz a mennybe. Legtalábbis én így hiszem.

MÉG EGY SZÓT

Nem beszéltem egy negyedik csoportról: a keresztény jellegű szektákról. Szektáknak az olyan csoportokat nevezem, amely azt mondja, csak ők az igazak, az övék az egyedül üdvözítő hit. Általában nem ajánlom, hogy a túlzottan bonyolult tanításokba belekeveredjél. Szerintem amit egy óvodás nem képes fölfögni, nem lehet az egyedül üdvözitő hit. Sok szekta jót akar, de annyira bonyolult úton…

Ha valamiben szabad vaskalaposnak lennem, hadd mondjam ezt: mindazokat a felekezeteket és csoportokat, amelyek nem esnek bele a kereszténység fő irányvonalába, egyenlőre hagyjuk. Azt hiszem, a legtöbb keresztény felekezet a dolgok 99%-ában egyetért (ezek a lényeges dolgok), és 1%-ában nem (a lényegtelenek). A lényeget már 16 évszázada összefoglalták elődeink a niceai hitvallásban (Apostoli Hitvallás, Hiszekegy). Aki ezt elfogadja, nyugodtan tekintsd testvérednek – aki nem (például tagadják Jézus istenségét), azoktól kérdezd meg: akadályozza-e ez a nézetkülönbség azt, hogy szeressétek egymást?

Íme a keresztény Egyház hittételei, amelyeket az összes eddig felsorolt felekezet elfogad:

Hiszek az egy, örökkévaló Istenben, aki a mennyet és a földet – vagyis a világegyetem látható és láthatatlan részét – teremtette. Ő öröktől fogva létezik és örökké megmarad.

Hiszek Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, aki Istentől született, lényegileg egy vele, de ugyanakkor valóságosan testet öltött: ember lett. Szűz Máriától született; tiszta, bűntelen életet élt. Poncius Pilátus római helytartó uralma alatt Jeruzsálemben bűneinkért keresztre feszítették. Meghalt, mégjárta a poklot, az elképzelhető legnagyobb szenvedéseken keresztülmenve bűneink büntetését magára vette. Feltámadt, és újra eljön, ítélni élőket és a holtakat.

Hiszek a Szent Lélekben, aki szintén Istennel egy, és Aki által Isten bennünk lehet.

Hiszek az egy, egyetemes Anyaszentegyházban, az igaz emberek föltámadásában és az eljövendő örök életben az újjáteremtett, bűntől és mulandóságtól mentes világban.