vissza a tartalomjegyzékhez
római keresztények összeállították az istentiszteleten felolvasandó hittételeiket, amelyeket az ún. Muratori-töredék õrzött meg. Apostoli leveleket is összegyûjtöttek, és a négy evangéliumot. Kedvelt szimbólikájukban a négyes szám a négy világtájat, majd a négy évszakot jelentette. Tehát az Isten országáról szóló evangélium a világ minden tájának szólt és minden népre érvényes. Már a Jelenések Könyve látnoka is ilyent szemlélt a mennyben (Jel 4): a világ urát 24 vén dícsérte (4x6 =24), képviselve az egész kereszténységet. Õket vette körül négy alak, amely a teremtett világot képviselte: az oroszlán, mint a vadállatok képviselõje, a bika a szelídítetteké, a sas mint a levegõ ura és végül az ember, mint az értelmes lények megjelenítõje (Róm 8,21). A végsõ nagy istentiszteleten (Fil 2,11) ezek mindnyájan résztvesznek majd.
szárnyas lényrõl már Ezékiel próféta is beszélt, mint Isten kocsijának kísérõirõl (Ez 1). Valószínû, hogy Ezékiel, aki a fogságban látta a babiloni újévi körmeneteket, amelyeken a csillagistenségek tündököltek, - ezt az Isten szekerét mintegy tiltakozásul vonultatta fel. Mintha azt mondta volna: ennek az igaz Istennek kell szolgáljanak a nap, a hold, a csillagok is.
a keresztény egyházban a négy evangéliumot egymás mellé tették, így osztották fel az evangelisták között a négy szárnyas lényt: Mátéé lett az ember/angyal, Márké az oroszlán, Lukácsé a bika és Jánosé a sas. A neves egyházatya, Ireneus ezt tanította errõl: "Csak négy evangélium lehetséges, hiszen négy égtáj és szélirány van, s az egyház is az egész világra terjedt szét. Az egyház oszlopa és alapja az evangélium, tehát neki négy oszlopa van . . . Ebbõl adódik, hogy az Ige, a világ építésze, a kerubokon ül és mindent a kezében tart... A négy kerub négy arca a szél négy irányát jelenti, - jobban mondva: az Istenfia lelkének fúvását. Az elsõ oroszlánhoz hasonló és erejére, vezetésére és királyságára mutat. A másik fiatal bikához hasonló, ez az áldozó papi hivatalát jelzi. - A harmadik emberarcú, hiszen õ is emberként jelent meg mindenütt. A negyedik sashoz hasonlít, mutatva azt, hogy a Szentlélek az egyházba "leszáll". Így egyezik a négy evangélium azokkal a lényekkel, amelyeken Jézus Krisztus trónol."
magyarázattal Szt. Jeromos szolgált, mégpedig így: "Máté evangéliuma - emberalak - Jézus emberi családfájával kezdõdik. Márk evangéliuma a pusztában kiáltó prédikátort hirdeti, akinek hangja (Ámós 3,8) az orosz-lánéhoz hasonló. Lukács evangéliuma az ótestámentumi áldozati állatot, a bikát jeleníti meg, amivel Zakariás áldozati szolgálatára utal (Lk 1). János evangéliuma már a bevezetõ himnuszában megmutatja, hogy magasabban és messzebbre szárnyal - akár a sas - mint a többiek.
magyarázat is lehetséges. Az a lényeges azonban, hogy az evangelisták követek, akik Isten Krisztusban való megjelenését hirdetik: Márk fõleg a missziói gyülekezetekben, Máté a zsidókeresztények között, akik az ó- és újszövetség összefüggését ismerik, Lukács Teofilosznak írt, aki tényekre nagy súlyt helyezett. János - talán visszafelé tekintve - Krisztus titkát akarta felfedezni, hogy higyjük, hogy "Jézus a Krisztus, az Isten fia és hogy életetek legyen az õ nevében" (20,31).
hát e négy szimbólikus lényt - szószéken, oltáron, templomi ruhákon és textíliákon - mindenütt a követek üzenetére emlékeztetnek bennünket: "Elközelített az Isten országa!"
(Németbõl)