5. Harmat
Ad,
Ivent megtapasztalásához gyermekkorom óta hozzátartozik a Harmatozzatok., égi magasok egyházi ének. Egyébként a harmatból gyermekként aligha csináltam gondot. Valami titokzatos volt, szívet megszólító kép, de értelme idegen maradt. És miként harmatozik az ég az igazakra? - nekem gyermeknek teljesen idegen volt. Ám mégis lenyűgözött. Az ének, nyilvánvalóan mély vágyat szólított meg bennem, megsejtette velem, minden jobb lesz, életembe valami új érkezik, ami jó és igaz lesz.
A palesztmai emberek számára a harmat fon-
.*
tos szimbólum. Éjszakánként észrevétlenül és láthatatlanul hullik a száraz földre a harmat. Igen, reggelenként maga a sivatag is harmattal bontott. A kora reggeli napfényben harmat csillog. A har-matcseppek olyanok, mint az igazgyöngyök, szelíd reggeli fény tükröződik bennük. A görögöknél a harmat a szeretet-szerelem szimbóluma, a perzsáknál a szűzé. A szeretet harmata az elszáradt, kiszáradt szívet újra termékennyé, élővé teszi. A harmat a szűziesre, finomra, érintetlenre, egészségesre, makulátlanra használt szimbólum. Ahogyan Jézus a Szűztől született, úgy a perzsáknál is a harmat Isten megújító és megváltó erejére utal. A harmatban Isten e világ ősi rendjét állítja helyre. Ha a nap heve az életet kiszárítja, Isten min-
26
dent megújító harmata éjjel ránk hull és felfrissít bennünket. Új életet bontakoztat ki bennünk. Az izraelitáknál a harmat az Isten emberekről való gondoskodásának jelképe, szárazságunkat szeretete finom harmatával teszi termékennyé, új életet csalogat elő bennünk.
Ha nyáron reggelente harmatos mezőn haladsz át, frissebbnek és elevenebbnek érzed magad. Ha mezítláb vagy, az egész tested felfrissül. A harmat arra is hív, hogy állj meg egy percre és csak szemléld a mezőt, csodáld a cseppek fényjátékát. Minden érintetlen. Az ember fél, hogy megtöri ezt a titokzatosságot. Hív a mező, hogy csak nézd, szemléld, csodáid. A nyári reggel a lelket újra örvendezővé teszi. Az ember máris jobban érti a zsoltárt: „Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzá, reggelre öröm" (Zsolt 30,6). A harmat letörli a leiekről az elmúlt nap gondjait és megújítja azt.
Az adventi énekben azt énekeljük, az ég az igazakra harmatot hullat, vagy ahogyan az eredeti adventi szózatban áll: „Egek, harmatozzatok onnan (élűiről és ti, felhők hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre mind" (vő. \7. 45,8). Pontosan úgy, ahogyan a harmat után vágyakozunk, amely a kiszáradt földet újra virágba borítja, úgy vágyakozunk az igaz, magával Összhangban lévő, hátsó szándékok, hamisságok, romlottság nélküli jó emberek után. Az igaz útját nyílegyenesen járó, önmagában egyenes ember
27