ben az álomban teológiai hallgatókkal beszélgettem a Karácsonyról. Néhány teológiai beszélgetés után felmerült a kérdés: hogyan tudnánk a Karácsonyról úgy beszélgetni, hogy mi magunk is bátorkodunk újat kezdeni, hogy bennünk is egyszeriben minden új legyen. Abban a pillanatban, amikor feltettük magunknak a kérdési, mindannyian egyszerre azt éreztük, már nemcsak vitatkozunk, hanem a tulajdonképpeni valóságot érintjük. Egyszeriben az Isten és az ember titkáról volt szó, és egy sikeres élet lehetőségeiről, \41aki úgy vélte, hogy a karácsonyi képekről úgy kellene szót ejteni, hogy tapinthatóvá váljon az ünnep mélysége és egy új élet lehetősége. Ez az álom a könyvvel kapcsolatos álmomat is kifejezi, melyet most a kezedben tartasz. Teljesül-e az álom, magam sem tudom megítélni. Kívánom, hogy Karácsony képei vezessenek el téged életed tulajdonképpeni valóságához, jöjjön el életedbe egy másik, egy isteni valóság, és legfőbb vágyadban erezd magad megérintve. Nem minden kép fog megszólítani. Válaszd ki a szívedet meg-érintőket. Legyenek a képek ablakok, melyeken át az isteni titokra, életed titkára nézel. A képek nem akarnak semmire rákényszeríteni. Megengedik neked a szabadságot, azt látni, amit látni szerelnél.
f
Új látást tesznek lehetővé. Ablakot nyitnak számodra, új rálátást kapsz arra a valóságra, amelyen eddig talán túlnéztél. A képek odajönnek, ahol állsz. Legszemélyesebb vágyaidat helyezheted a képekbe, legyenek azok pogány vagy keresztény, vallásos vagy nem vallásos vágyképek.
0
r
Kövesd vágyaid nyomát, s akkor a képek feltárják életed titkát. Az adventi és karácsonyi időszak képeiben - amint már említettem - az új és végső kezdet utáni vágyakozásunk fejeződik ki. Advent idején megszólítjuk vágyainkat, a mindennapok előterén túlra lépünk, oda, ahol szilárd talajt érzünk a lábunk alatt, az Isten birodalmába. Karácsonykor újrakezdést ünnepelünk. Nagy Szent Leó pápa (t461) egyik karácsonyi beszédében így fogalmaz: „Amikor Megváltónk megjelenését alázattal ünnepeljük, azt jelenti, újrakez-, dést ünnepelünk." A régi utat - így mondja Leó pápa - Karácsonykor elvágjuk, és megtesszük a lépési az új ember felé. Eletünk új minőséget kap: nem vagy hozzá kötve a múlthoz, életed sérüléseihez, a szüléidtől átvett, állandóan utadba álló régi mintákhoz. Az Isten maga kezd veled újat, amikor kisgyermekként valóságodba lép. Megszabadít a kényszertől, és segít magadat a múlt által definiálni. Bárhogyan is néz ki életed története, bármi nyomaszt, magad mögött hagyhatod és újrakezdheted, mivel maga az Isten kezdi veled újra.
A betlehemi istállóban világra jött Jézus születése körüli sok-sok elképzelésben, mint istálló, jászol, barlang, pásztorok, barmok, angyalok és csillagok képében - ha pontosan megvizsgáljuk - az ember eredeti képe és emberek újfajta együttléte utáni vágyakozásunk fejeződik ki. Megkísérlem ezeket az elképzeléseket, mint az önmagunkká válásunk képeit érthetőbbé tenni. Bennük ugyanis az