miak, görögök, rómaiak, germánok, inkák és japánok -, mindegyik érlelte a fény, az élet, a nap, a csillagok, a szülelés és az újrakezdés szimbolikáját. Már az evangélisták sem egyszerűen közreadják Krisztus születésének hírét, hanem az emberi szív sejtéseire válaszoló képekbe öltözlehk.
Lukács evangélista Jézus szüleléstörténetét úgy írja le, hogy az antik kortársak üdvösség és béke utáni vágyukban érezték magukat megszólítva, Nem Augustus császárt illeti meg a dicsőség, hanem a magasságos Istent. Az égből alászállt Istennel érkezett el valójában az emberekhez a béke. Jézus születése a császár dicsőítésének ellenpontja, aki csak fegyveres eszközökkel tudott törékeny békét kierőszakolni.
János evangélista az Isten megtestesülésének örömhírét az első évszázadok sodró erejű szellemi áramlatába, a gnózis képzeletvilágába helyezi. Kö-vetŐi a megvilágosodás, az igaz élet ulán vágya-kozlak, így nála Krisztusban az élet, a/ igaz lény jelent meg, amely az embereket megvilágosítja.
Az egyházalyák az evangélisták kezdeményezéseit ragadják meg, és időzítik a keresztény ünnepeket tudatosan azokra a napokra, amelyeken a rómaiak és a görögök saját istenségeik titkát ^ünne-
pelték.
Ebben a könyvben ludatosan mondok le a karácsonyi tilok teológiai értelmezéseiről. Ehelyett veled együtt szeretném, kedves Olvasó, a karácsonyi titkol megjelenítő képeket megnézni. A képek a megtestesülés titkához olyan közeledést akarnak
közvetíteni, mely az értelmen túl mutat, az egész szívet megérinti, tudatalattink rétegeibe nyúlik. A képek nem kívánják tőled a keresztény dogmatika saját meggyőződésedként való elfogadását. Csak arra hívnak, találkozz velük minden vágyaddal, félelmeddel és igényeddel, csalódásoddal és reményeddel, hiteddel, életed kételyeivel, de egy más világra vonatkozó sejtelmeiddel együtt, amelyek világodba törnek és szeretnék azt megváltoztatni.
Évről évre sokan ünneplik a Karácsonyt, akik bánkódnak az elveszelt gyermekkor, a boldog világba vetett szertefoszlott hit miatt, amely egykor a Karácsonyban felragyogott. Emlékeznek a titokzatossággal átitatotl gyermekünnepekre, a békés, családi együtllélekre. De csupán az elmúlt ünnepekre való emlékezés még nem garanciája a mai ünnepek sikerének. Ha nem tudatosíljuk folyton, mit is ünneplünk tulajdonképpen, mii kell, hogy jelentsen számunkra, úgy a Karácsonynak szükségszerűen csalódást kell okoznia. Ma nincs még egy olyan ünnep, mely erőteljesebben tudná megmutatni a szakadékot az eszme és a valóság között, mint a Karácsony. Mélyen bennünk van a paradicsom, a családi jó kapcsolatok és az e világon való otthonlét utáni vágy. Ha nincs meg az ünnep tartalmi vonatkozása, nem várható az üzenete felelti öröm sem. A mélyebb értelmű hit elvesztése és az emberi kapcsolatok szétesése feletli fájdalom sokkal inkább borílja szívünkre a keserűség fátylát.
Amikor a karácsonyi képekkel foglalkoztam és megpróbáltam azokat leírni, volt egy álmom. Eb-