Harmat
Artúr Központi Kántorképző
A
GREGORIÁN ÉNEK
3.
ÉVFOLYAM
Budapest,
2003.
A körmenet
Virágvasárnap emlékező
szertartással felidézzük az Úr Jézus szamáron való diadalmas bevonulását a
szent városba, Jeruzsálembe. A virágvasárnapi istentisztelet az egyik
leggazdagabban kiépített vasárnapi liturgia. Nagyhétről attól a perctől
beszélhetünk, amikor Virágvasárnapot megünnepelték.
Ezt a
vasárnapot az emlékező körmenettel Jeruzsálemben kezdték el. Nagyon ősi eredetű
ünnep, s napjainkig is a jeruzsálemi püspök személyében magának az Úrnak
bevonulását ünneplik jelképesen a szent városba. Volt idő, mikor a püspök szamárháton
vonult be, a hívek pedig ruhájukat terítették elébe. Ilyen körmenetről a magyar
liturgiában is tudunk, például a pécsi egyházmegyében a hívek ruhájukat
leterítették az útra. A körmenet monasztikus leírásában, a Pray-kódexben
találunk egy igen kedves mozzanatot: a „Percutiam Pastorem”-et. A papot
barkaággal megveregették, a Szentírás szavára emlékezve, hogy „megverem a
pásztort, szétszéled a nyáj.”
A VIII.
századtól szokásos az ún. missa
sicca, szárazmise. Ennek liturgikus felépítése ugyanis a szentmisével
azonos: van introitusa, orátiója, olvasmánya; a graduale helyett van két
responzórium, azután pedig a Jézus bevonulásáról szóló evangélium. A kenyér és
bor felajánlása helyett a pálmaágak felajánlása következik, majd elhangzik a
prefáció és a Sanctus. A mise átváltoztatása helyett a szentelési imák
következnek, majd a pap szenteltvízzel meghinti és megtömjénezi az ágakat. A
misében most következne a szentáldozás, amit itt az ágak kiosztása helyettesít.
Az Éneklő Egyház egy
ünnepélyes, négy stációból álló bevonulás lehetőségét állítja elénk. A
gyülekezés helyére kereszttel és gyertyával kivonul az asszisztencia, közben a
körmeneti éneket énekeljük: „Üdvünknek boldog ünnepe” (Magnum salutis
gaudium-himnusz; 801. szám).
Az első stáció az ágak
megszentelése egy könyörgéssel, szenteltvízzel, tömjénnel. Itt éneklik a
„Hozsanna Dávid Fiának” antifonát (Hosanna Filio David; 802. szám), és itt
hangzik el a Virágvasárnapról szóló evangélium (Mt 21,1-9), mert a misének az
evangéliuma maga a Passió lesz. Tovább indul a menet a körmeneti énekkel (801.
szám).
A második stáció az
ágak leterítése. A körmenet megáll egy alkalmas helyen, a pap átveszi a
keresztet a keresztvivőtől, gyermekek lépnek elébe, ágakat terítenek a földre,
amelyeken a pap áthalad, míg ezt éneklik: „Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak
ágait hozván” (Pueri Hebraeorum tollentes; 803. szám).
Harmadik stáció a ruhák leterítése. Gyermekek
díszes ruhát hoznak a körmenettel szemben, a „Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén
ruháit” antifonát éneklik (Pueri Hebraeorum vestimenta; 804. szám), miközben a
nép azt megismétli, a ruhákat leterítik az útra, a pap ismét kereszttel kezében
áthalad rajta. Ismét körmeneti énekkel folytatjuk a menetet.
Negyedik stáció már a szentély diadalíve alatt,
a szentély előtt lehet: hódolat Krisztus Király előtt. A körmenet csúcspontja
az ünnepi himnusz éneklése, elsősorban a gyermekek hódolata: „Dicsőség és
dicséret Tenéked” (Gloria laus et honor; 805. szám). Ennek verzusait lehetőleg
gyermekcsoportok énekeljék a kereszt elé lépve, s a refrén alatt mély
meghajlással hódolva. Egy befejező könyörgéssel zárul a körmenet. A pap eddig
piros palástot hordott, most piros miseruhát (kazulát) ölt magára, és kezdődik
az introitus: „Mi pedig dicsekedjünk” (Nos autem gloriari; 541. szám).
A II. vatikáni zsinat utáni reformok igen
leegyszerűsítették a szertartást. Alkalmas helyen röviden megtörténik az ágak
megáldása (melyeket már kezükben tartanak a hívek, tehát elmarad az ágak
kiosztása), majd énekes körmenet után azonnal az orációval kezdődik a mise. Sőt
az egész szertartást helyettesítheti egy ünnepélyes bevonulás (introitus), mely
közben mindenki ágat tart a kezében. Az új szertartáskönyvek egyáltalán nem
szabályozzák az énekrendet, de a régi kis antifonákat és a „Gloria laus”-t
választhatóként felsorolják.
A mise
Ennek a szentmisének különlegessége a passió
éneklése. Az újabb előírások is lehetővé teszik, hogy maradjunk a régi
szokásnál, amely szerint ezen a napon minden évben Szent Máté evangéliumából énekeljük
a szenvedés evangéliumát, vagyis a Passiót dramatizálva (tehát szereplőkre és
kórus - turbára felosztva).
Az önállóságra
emelkedett olvasó-tónusok közül legfontosabb a passió. Jézus szenvedéstörténetét ősi
idők óta a nagyhét négy napján olvasták a misében: Virágvasárnap Máté,
nagykedden Márk, nagyszerdán Lukács, nagypénteken János evangéliuma szerint. A
passió-tónus kvintambitusú recitációs modell, melyhez azonban utólag két
további szakaszt fűztek: egy mélyebbet a Jézus szavait idéző mondatokhoz, és
egy magasabbat az összes többi bibliai szereplő szavaihoz. A második évezredben
szokásba jött, hogy a három szakaszt három személy között megosszák. Az eredeti
olvasmány-tónus tehát az elbeszélő részeket olvasó „evangélista” szólamában
látható. Az európai passiódallamok többsége a „dúr” olvasmánytónus fejleménye.
A magyar hagyomány a „moll” olvasmánytónusból létrejött passiót tartott fenn.
Jézus szavait itt nem mélyebb ambitusban éneklik, hanem a túba kerül mélyebbre,
a moll pentachord második fokára. A harmadik formula itt is a túbahang és annak
felső kvartja között helyezkedik el.
|
Graduale Romanum |
Új Graduale Romanum |
Éneklő Egyház |
introitus |
Domine
ne longe |
Domine
ne longe |
Mi
pedig dicsekedjünk 541. szám |
graduale |
Tenuisti
manum |
Deus
Deus meus (!) |
Krisztus
engedelmes 806. szám/ Te
tartottad 807. szám |
tractus |
Deus
Deus meus |
Christus
factus est (!) |
Istenem,
Istenem 807. szám |
offertorium |
Improperium |
Improperium |
A
megváltó szent kínhalál 83. szám - ajánlva |
communio |
Pater
si potest |
Pater
si potest |
Ez
az én testem 543. szám/ A
Kenyér, amelyet én adok 540. szám |
A Nagyhét
három utolsó napját: nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot (a húsvéti
vigíliával) triduum
sacrum-nak, szent három napnak nevezzük.
Nagycsütörtök
ősi neve in Coena Domini
(az Úr vacsorájának napja), ezzel a névvel a latin liturgia kiemeli az
Oltáriszentség illetve a szentmise alapítását. Az ősegyházban e nap volt a
felnőtt hittanulók keresztségre való előkészületének befejezése, a
megkeresztelendőket megkenték szent olajjal. Ma erre emlékeztet a délelőtti
püspöki misében történő krizmaszentelés.
A régi liturgiában igen nagy ünnepélyességgel történt az olajszentelés, 12
áldozópap, 7 diakónus és 7 szubdiakónus részvételével. Ma is a papság minél
nagyobb részvételével történik az olajszentelés, amely egyben a papság
egységének, az egyházi rend alapításának az ünneplése is. A papok megújítják
papi fogadalmaikat. A krizmaszentelési mise szertartás- és énekrendjét a
hivatalos könyvekből megismerhetik, akik ezen szolgálnak.
Ezen a napon
fogadták vissza az Egyház közösségébe a nyilvános vezeklőket is. A vezeklők visszafogadása
a római pontificaléban (püspöki szertartások könyve) a II. vatikáni zsinat
utáni liturgikus reformig szerepelt. A bűnbánati liturgiának (mely a vezeklők
visszafogadásának szertartásából keletkezett) rendjét lásd az Éneklő Egyház
1026. oldalától. Igyekezzünk beiktatni a templomi szertartásrendbe csütörtök
délelőtt vagy kora délután. (Esetleg szerda estére elővételezhető.)
Nagycsütörtök szentmiséje nem egyszerűen az
Oltáriszentség alapításának ünnepe (erre Úrnapja szolgál), hanem Krisztus
kínszenvedésének szent három napját kezdi. Introitusa, gradualéja, offertoriuma
az ősi énekrend szerint erre vonatkozik.
|
Graduale Romanum |
Új Graduale Romanum |
Éneklő Egyház |
introitus |
Nos
autem gloriari |
Nos
autem gloriari |
Mi
pedig dicsekedjünk 541. szám |
graduale |
Christus
factus est |
Oculi
omnium |
Krisztus engedelmes 806. szám/ Mindenek
szemei 576. szám |
tractus |
- |
A
solis ortu |
Arról
ismerje meg 808. szám |
offertorium |
Dextera
Domini |
Ubi
caritas et amor |
Ubi
caritas et amor 810. szám |
communio |
Dominus
Jesus |
Hoc
corpus |
Ez
az én testem 543. szám |
Az introitust lehetőleg
vegyük a Graduale Romanum (Nos autem gloriari) vagy az Éneklő Egyház szerint
(„Mi pedig dicsekedjünk”; 541. szám). Ha verses népénekkel kell
helyettesítenünk, azt vegyük a liturgia szellemében a szenvedésről szólók közül
(pl. „Királyi zászló jár elől”; 79. szám). Ha mégis Oltáriszentségit kell
vennünk, erre a „Szeretettel jönnek hozzád” (152. szám) ajánlható.
Ne feledjük,
hogy a Gloriára röviden megszólal az orgona, de utána a húsvét éjszakai
Gloriáig minden hangszer hallgat.
A legújabb
könyvek az olvasmányhoz való kapcsolódás érdekében az Oltáriszentség
alapítására utaló, egyébként évközi jellegű zsoltárrészletet tartalmaznak.
Ezzel szemben a legalább egy évezred óta használt graduale (Christus factus
est: Krisztus engedelmes volt) ismét Krisztus szenvedésének titkára utalt. Az
Éneklő Egyház mindkét lehetőséget felkínálja („Krisztus engedelmes volt”; 806.
szám vagy „Mindenek szemei”; 576. szám).
Mivel a
misében eredetileg csak két olvasmány (szentlecke és evangélium) volt, az
eredeti énekrend csak egyetlen olvasmányközi éneket (graduale) tartalmaz. Az új
szerkönyvek tractust (Graduale Romanum, Graduale Simplex), vagy evangélium
előtti verset (Olvasmányok Könyve) adnak. Az Éneklő Egyház - előre utalva az
evangéliumra - a lábmosási antifonák szövegét közli tractusként („Arról ismerje
meg mindenki”; 808. szám).
A régi
offertorium a megváltásművet ünneplő egyik legszebb énekünk (Dextera Domini).
Az új Graduale Romanum és az Éneklő Egyház - arra számítva, hogy a legtöbb
templomban nem tartanak lábmosást -, offertoriumra teszi át az „Ubi caritas”-t,
mely természetesen nem valódi offertorium, hanem egy IX-XI. században élt
ismeretlen olasz költő éneke („Hol szeretet és egyetértés”; 810. szám). Ha
népéneket akarunk venni, itt vehetjük a „Szeretettel jönnek hozzád” kezdetűt,
vagy annak második versszakát (152. szám).
Az eredeti
communio a lábmosásra utalt vissza. Plébániai gyakorlatra gondolva azonban
megfelelőbb az új Graduale Romanum és az Éneklő Egyház ajánlata (Hoc corpus;
„Ez az én testem”; 543. szám).
A mise végén
az Oltáriszentséget repozíciós oltárra viszik át. A körmenet alatt énekeljük a
„Pange lingua”-himnuszt (155. szám). Ugyanez szerepel a régi és az új Graduale
Romanumban. Ajánlatos az 1-4. versszakot magyarul, majd a körmenet
megérkezésekor az utolsó két verset latinul („Tantum ergo”) énekelni.
A körmenetről
visszajövet az Éneklő Egyház a „Szomorú az én lelkem” antifonát ajánlja (811.
szám), részben, hogy átvezessen a következő szertartásokhoz, részben, hogy ott
tartsa a népet.
Oltárfosztás. Mialatt a pap albában,
ministránsok segédletével végzi a templom valamennyi oltárának megfosztását és
lehetőleg megmosását, a 21. zsoltárt olvassuk vagy énekeljük (Éneklő Egyház
813. szám). Régen szokásban volt az oltárt borral és vízzel lemosni. Ennek
jelentése, hogy Krisztus az igazi oltár. és a kereszten vérrel és vízzel volt
borítva szenvedésében.
Lábmosás (Mandatum). Eredetileg nem a
templomban, hanem egy közösségi teremben (pl. ebédlőben) végezték a mise után.
A legújabb rendelkezések megengedik, hogy a lábmosás a mise közben történjen,
evangélium után. Közben énekelhetjük az Ubi caritas-himnuszt (Éneklő Egyház
810. szám), továbbá Kájoni János szép lábmosási énekét („Tudván Jézus”; 809.
szám).
A Búcsúbeszéd olvasása. A lábmosáshoz elvileg
rögtön csatlakozik Krisztus búcsúbeszédének olvasása, melynek első szava:
Mandatum novum do vobis („Új parancsot adok nektek...”). A búcsúbeszéd első
felét célszerű recitálni, második részét prózában olvashatjuk. Ha a búcsúbeszéd
olvasása a misén kívüli lábmosáshoz kapcsolódik, a recitált rész elhangozhat a
közösségi teremben, majd a „Keljünk fel...” szavaknál átvonulunk a templomba, s
ott fejezzük be az olvasást. A búcsúbeszéd olvasásának zárásául az Éneklő
Egyház 812. számú dallamát („Új parancsot adok nektek”) énekeljük.
Virrasztás
(Lamentáció)
Szintén a
nagyhét liturgiájához tartoznak a lamentációk, Jeremiás próféta Siralmai,
melyeket nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat Matutinumában (virrasztó
zsolozsma), az I. nocturnus 1-2-3. olvasmányaként recitálnak. A héber szöveg
minden verse az abc soron következő betűjével kezdődött, s ennek emlékeképpen
ma is a betűk nevei vezetik be az egyes szakaszokat. A mai római dallam egy 6.
tónusú zsoltárformula. A középkorban azonban többféle, meglehetősen különböző
tónust használtak Európában. Ezek a helyi hagyományok szerint naponként vagy
olvasmányonként váltakozhattak. A népi gyakorlatban meggyökerezett formáját
nagycsütörtök előestéjén, éjszakáján, vagy csütörtök hajnalban (reggel)
végezzük. Szerkezete: 3 zsoltár 3 antifonával - 3 olvasmány 3 responzóriummal.
Közvetlenül a
Matutinumhoz kapcsolódik a hajnali dicséret, a Laudes, amelynek rövidített
formája az Éneklő Egyházban található.
A lamentációk
alatt régi szokás szerint egy nagy háromszög alakú gyertyatartón (triangulum)
15 gyertya ég. Minden antifona, zsoltár, olvasmány és responzórium alatt
jobbról-balról egy-egy gyertyát eloltanak a ministránsok.
Zsoltározás: - 1.
antifona: Elosztották maguk között (813. szám)
1. zsoltár: 21. zsoltár I. szakasza
2. antifona: Elosztották maguk között (813. szám)
2. zsoltár: 21. zsoltár II. szakasza
3. antifona: Elosztották maguk között (813. szám)
3. zsoltár: 21. zsoltár
III. szakasza
Olvasmányok: - 1. olvasmány: Jeremiás Siralmai I. szakasza
(1411. o.)
1. responzórium: Magas hegyén ím az Olajfáknak (1412. o.)
2. olvasmány: Jeremiás Siralmai II. szakasza (1413. o.)
2. responzórium: Íme látjuk ő drága személyét (1414. o.)
3. olvasmány: Jeremiás Siralmai III. szakasza (1414. o.) vagy Nagy
Szent Leó pápa nagypénteki beszéde
(1118-1120. o.)
3. responzórium: Én tégedet, és szerelmes szőlőm (1415. o.)
Pro Laudibus: 50. zsoltár (816. szám)
Könyörgések: Kyrie puerorum
A Kyrie puerorum a
nagycsütörtöki, nagypénteki, nagyszombati Laudes végén elhangzó esdeklés.
Szerkezete: 1. háromszoros Kyrie; 2. változó verzus; 3. refrén: Uram,
irgalmazz; 4. beszúrás: Krisztus engedelmes volt... (A 2-3-4 sorrendje a helyi
hagyományokhoz igazodik. Továbbá néhol még egy tropust is beillesztettek a verzus
után.) Az egész füzér háromszor hangzik el, más-más verzussal. Az egyes
pontokat más-más szereplőkre osztják, akik a szentély és a kórus távoli
pontjain állnak vagy térdelnek. A Kyrie a legfiatalabbaké, innen az elnevezés:
Gyermekek Kyriéje.
A liturgiában
a nagypénteket Feria
sexta in Parasceve-nek azaz az előkészület pénteki napjának
nevezik. Más elnevezése a Missa
praesanctificatorum, az előre megszentelt adományok ünnepe, tudniillik
ezen a napon nincs felajánlás, mert ma maga az Üdvözítő az, aki feláldozza
magát. A pap a tegnapról konszekrált ostyával áldozik, innen származik a magyar
csonka-mise
név.
Zsolozsma. Ha esetleg nem is volt rá módunk a csütörtöki zsolozsmát
közösen elvégezni, a pénteki már mindenképpen hozzátartozik a triduum sacrum
ünnepléséhez. Alkalmas időpontja csütörtök késő este (az esti mise és
oltásfosztás után, vagy pedig egy későbbi időpontban), vagy péntek hajnal.
Zsoltározás: -
mint nagycsütörtökön
Olvasmányok: - 1. olvasmány: Jeremiás Siralmai I. szakasza
(1411. o.)
1. változat
1. responzórium: Mikor Jézus keresztfán függ vala (1412. o.)
2. olvasmány: Jeremiás Siralmai II. szakasza 1413. o.)
2. responzórium: Íme látjuk ő drága
személyét (1414. o.)
3. olvasmány: Jeremiás Siralmai III. szakasza (1414. o.)
3. responzórium: Én tégedet, és szerelmes szőlőm (1415. o.)
Olvasmányok: - 1. olvasmány: Jeremiás Siralmai III. szakasza
(814. szám)
2. változat
1. responzórium: Mikor Jézus keresztfán függ vala (1412. o.)
2. olvasmány: Nagy Szent Leó pápa nagyszombati beszéde I.
(1120. o.)
2. responzórium: Íme látjuk ő drága személyét (1414. o.)
3. olvasmány: Nagy Szent Leó pápa nagyszombati beszéde II.
(1121. o.)
3. responzórium: Én tégedet, és szerelmes szőlőm (1415. o.)
Népájtatosságok. Nap közben a legtöbb templomban
keresztutat vagy más népájtatosságot végeznek. A magyar nép hagyományos
keresztúti éneke a „Jézus szenvedéséről, bűnösök, emlékezzünk” (Éneklő Egyház
695. szám). Végezhető azonban e nap a fájdalmas olvasó (1064. o.), bűnbánati
liturgia (1026. o.) vagy Krisztus szenvedéséről való litánia (1004. o.).
Főistentisztelet. A délutáni istentisztelet három
részből áll. Az első: egy előmise vagy igeliturgia, amelynek csúcspontja a
János-passió éneklése, amely ünnepélyes könyörgésekkel zárul. A második rész:
hódolat a kereszt előtt. A harmadik rész: az előreszenteltek liturgiája, vagyis
az áldoztatási szertartás.
Az egész szertartás úgy kezdődik, mint Nagy
Konstantin idejében, amikor még nem volt ünnepélyes bevonulás, hanem a misét
mindjárt könyörgés és az olvasmány indította. A prostratio, a földre-borulás az
Isten imádásának legmegrendítőbb jele.
|
Graduale Romanum |
Új Graduale Romanum |
Éneklő Egyház |
1.
tractus |
Domine
audivi |
Domine
exaudi |
Hallgasd
meg 817. szám |
2.
tractus |
Eripe
me |
graduale:
Christus factus est |
Uram, hallottam híredet 818. szám/ Krisztus
engedelmes volt 806. szám |
passió |
János-passió |
János-passió |
János-passió |
Adoratio
crucis |
Ecce lignum Popule meus Crux
fidelis |
Ecce lignum Crucem tuam Popule meus Crux
fidelis |
Popule meus Ecce lignum Legnemesebb minden fák közt A
keresztet ünnepeljük |
communio |
- |
Hoc
corpus |
Ez
az én testem 543. szám |
a
Szentsírnál |
- |
- |
Imádunk
Téged 825. szám |
Az énekesek
első dolga az olvasmányközi énekek előadása. A tractusok kiválasztásában
azonban elég sok eltérést látunk. A több mint ezer éves hagyomány két tractusa az
Eripe me és a Domine audivi. Az Éneklő Egyház ezt a két tételt adja („Hallgasd
meg könyörgésemet”; 817. szám, „Uram, hallottam híredet”; 818. szám). Ugyanezt
a két tételt tartalmazza a zsinat utáni Graduale Simplex. Ettől viszont eltér
az ugyancsak zsinat utáni új Graduale Romanum és ismét más a lectionarium
választása. A tractusokat egyszerűbb, recitált, vagy az eredetihez közelebb
álló díszesebb dallamokon akár szólista, akár kisebb kórus énekelheti.
A második
tractus után kerül sor a János-passióra, majd az ünnepélyes könyörgésekre. A
legigényesebb zenei munkát az Adoratio crucis, a kereszthódolat adja. Itt
különböztessünk meg három mozzanatot: a kereszt behozatalát, felemelését és a
hódoló körmenetet.
A kereszt
behozatala a mai liturgikus könyvek szerint csendben történik. Szabad azonban a
régi esztergomi és általános Trident előtti drámaibb énekrendet őrizni, mely
szerint a kereszt behozatala alatt három stációt tartunk, mindegyiknél egy
énekes, vagy a keresztet hozó Jézus panaszának egyes verseit (Impropériák)
énekli, a kereszt előtt haladó válogatott énekesek és a nép pedig a „Hágiosz –
Sanctus – Szent” ősi hódoló énekkel válaszol. Ezt a bevonulási körmenetet az Impropériák énekével
együtt igen gondosan kell előre próbálni (Éneklő Egyház 819. szám).
A kereszt
felemelésének éneke a háromszoros Ecce lignum crucis. Az Éneklő Egyház a latin
dallam mellett - melyet az egyszerű plébániai gyakorlatban is első helyen
ajánlunk -, díszes, könnyített és egészen egyszerű magyar változatokat is ad
(820-822. szám). Ha a pap nem tudja intonálni az antifonát, állítsunk
szólóénekest a kereszt elé-mellé kb. 3-4 méter távolságba, aki széles
mozdulattal mutasson a keresztre, miközben énekli: „Íme, a keresztnek fája”.
Ha az egész nép a
kereszt előtti hódolatra járul, hosszú, akár 30-40 perces időszakra kell az
énekrendet gondosan előkészíteni. Ajánlatos három listából állítani össze az
éneket: gregorián tételekből, népénekekből és motettákból. Alkalmas gregorián
tételek: „Legnemesebb minden fák közt” (823. szám), „A Keresztet ünnepeljük”
(824. szám), „Imádunk Téged Krisztus” (825. szám), „Mi pedig dicsekedjünk”
(541. szám), „Király zászlói lengenek” (78. szám), továbbá számos jó latin
ének. Alkalmas népénekek: „Királyi zászló jár elől” (79. szám), „Keresztények,
sírjatok” (82. szám), „Jézus, világ Megváltója” (84. szám), „Ó Jézus, Jézus”
(85. szám), „Szent arcod ékessége” (86. szám), „Én nemzetem, ó én népem” (88.
szám), esetleg „Előtted, Jézusom, leborulok” (207. szám). A motettát a kórus
teherbírását számításba véve válasszuk a nagyhetiek közül. Ha az Impropériákat
nem a kereszt behozatala alatt énekeltük, akkor kezdjük ezzel a
kereszthódolatot. Az énekesek akár a kereszt mögött és előtt állhatnak fel,
mintegy a kereszt nevében énekelve a panaszokat, s a kereszthez a dicsőítéseket.
Az
Oltáriszentségért menő körmenet alatt a mai szokás szerint csend van. Áldozás
alatt énekeljük először az „Ez az én testem” - communiót (543. szám) oly módon,
hogy a pap a szentostyával kezében kifordul, azt felmutatva énekli Krisztus
nevében: „Ez az én testem”, majd együtt folytatjuk. A pap helyett a közelben
álló énekes is intonálhatja. Az áldozás alatt folytathatjuk a népénekek,
gregorián tételek és motetták éneklését. Itt sor kerülhet például a következő
tételek éneklésére: „A megváltó szent kínhalál” (83. szám), „O salutaris
hostia” (156. szám), „Adoro te devote” (157. szám), „Ave verum Corpus” (159.
szám), „Üdvözlégy Krisztusnak” (162. szám), „Itt jelen vagyon” (163. szám),
„Imádlak, nagy Istenség” (164. szám), „Áldjad, ember, e nagy jódat” (165.
szám), „Krisztus teste és szent vére” (166. szám), „Zálogát adtad, ó Jézus”
(168. szám).
A mise után, a
Szentsír megnyitása
alatt énekeljük: „Imádunk Téged Krisztus” (825. szám), majd elvonulás alatt
lesz helyénvaló egy Mária-siralom, például az „A keresztfához megyek” (91.
szám).
Eredetileg a
zsolozsmán kívül ezen a napon nem volt semmi más szertartás. A liturgia csak
szombat este kezdődött, és akkor egész éjjel tartott, ami tulajdonképpen már a Húsvét
vigíliája volt. Ekkor szolgáltatták ki a keresztség szentségét is a felnőtt
hittanulóknak. A keresztelés után a keresztelőkápolnából a főtemplomba
vonultak, ahol ünnepélyes éjféli szentmisét tartottak Allelujával. A IX.
században már nagyobbrészt gyermekeket kereszteltek. A szertartás délutánra
került, s a mise után elmondták a vecsernyét is.
Liturgia
nélküli nap lévén feladatunk az esti szertartás gondos előkészítése.
Megjegyezzük azonban, hogy szép és felújítható középkori magyar szokás, hogy a
Szentsír előtt egész nap, egymást váltogatva fiatalok, diákok imádkozzák a
zsoltároskönyvet, folyamatosan elejétől végéig. Elvégezhetők a kishórák is.
Alapvető énekeskönyveinkben a
következő énekrendet találjuk:
|
Graduale Romanum |
Új Graduale Romanum |
Éneklő Egyház |
körmenet |
- |
- |
Tündöklő fényeknek 826. szám |
1.
tractus |
Cantemus |
Jubilate
Domino |
Ujjongjatok
az Úrnak 827. szám |
2.
tractus |
Vinea
facta est |
Qui
confidunt |
Akik
az Úrban bíznak 828. szám |
3.
tractus |
Attende
caelum |
Cantemus |
Énekeljünk
az Úrnak 829. szám |
4.
tractus |
Sicut
cervus |
Laudate
Dominum |
Dicsérjétek
az Urat 830. szám |
5.
tractus |
|
Vinea
facta est |
Szőlőt
ültetett 831. szám |
6.
tractus |
|
Attende
caelum |
Halljátok,
egek 832. szám |
7.
tractus |
|
Sicut
cervus |
Amint
kívánkozik 833. szám |
Litánia |
„Mindenszentek” |
„Mindenszentek” |
„Mindenszentek” |
Keresztelés |
- |
- |
Láttam,
hogy víz 838. szám |
introitus |
- |
- |
- |
Kyrie |
- |
- |
- |
Gloria |
harangokkal |
harangokkal |
tropussal:
Ó fölséges 834. szám |
alleluja |
Confitemini |
Confitemini |
tropussal:
A vágyva-vágyott 835. szám; Hálát adjatok |
+
tractus |
Laudate
Dominum |
- |
- |
offertorium |
- |
Dextera
Domini |
- |
communio |
zsolozsma-rész:
ant. Alleluja; ant. Vespere/Et valde mane |
Alleluja |
zsolozsma-rész:
ant.
Alleluja 742. szám; ant.
Jókor reggel+Benedictus 839.
szám |
körmenet |
- |
- |
Feltámadtam
840. szám |
A középkori gyakorlat szerint a tűz meggyújtásához
kivonulva, illetve a templomba bevonulva Esztergom is Prudentius
lucernarium-himnuszát, az Inventor rutili-t („Tündöklő fényeknek” 826. szám)
énekelte. E himnusz a tridenti gradualéból és az új Graduale Romanum-ból
kimaradt. Az Éneklő Egyház viszont processziós himnuszként ajánlja. Célszerű
oly módon énekelni, hogy a nép az első versszakot ismételgeti a szólóénekesek
minden versszaka után. A templomba való bevonulás közben a Lumen Christi
(„Krisztus világossága”) akklamációra válaszolunk, a harmadik válasz után
folytathatjuk a processziós himnuszt.
Az Exsultet a húsvét
meghirdetése a húsvét éjszaka szertartásában. Egyesek Szent Ambrus szövegének
gondolták, s bár ez nem igazolható, kétségtelenül a IV. századi egyházatyák legkiválóbbjainak
stílusát követi. Az Exsultetet a diakónus énekli az egykor toronymagas húsvéti
gyertya mellett állva, többlépcsős emelvényen, díszesen illuminált tekercsről
vagy könyvből. Az ének adott szakaszánál díszítette fel és lobbantotta lángra a
gyertyát. Az Európa-szerte legelterjedtebb Exsultet-dallam két részből áll a
szöveg két nagy egységének megfelelően. A második, főrész voltaképpen egy
terjedelmes prefáció. A prefáció-tónust azonban itt egyénien, mozgékony
túbával, kis részletekben is a szöveghez illesztve alkalmazzák. A prefáció
előtt azonban egy felhívás hangzik el (első rész), melynek saját dallama van, s
mely valószínűleg egy régi kultikus hősi ének tónusának származéka, s egy nagy
európai dallamcsaládot képvisel. Amint az Exsultet-prefációt, úgy a bevezető
szakaszt is helyi változatokban énekelték a középkoron át. Egy késő középkori,
meglehetősen elszigetelt és furcsa változatot használt a római Curia, mely a
tridenti zsinat után általánosan elterjedt, rómainak tekintett dallammá vált. Szeptimterjedelmű,
skálázó ereszkedéséről ismerünk rá.
A mai miserend
hét ószövetségi olvasmányt tartalmaz, s az új Graduale Romanum mindegyikhez
tractust rendel. Egyeztessük előre, hogy az olvasmányok közül hányat énekelnek!
A tractust ismét énekelheti szólista vagy kisebb csoport, mégpedig a Graduale
Romanum vagy az Éneklő Egyház szerint (827-833. szám).
A sok száz
éves liturgikus rend szerint most következik a keresztelési liturgia. Az új
római misekönyv szerint azonban itt kezdődik meg a mise a Gloriával. Az átmenet
hirtelensége miatt is ajánljuk a tropust, mellyel egy énekes a szentély
közepére invitálja a papot, s felkéri őt az intonációra (834. szám). A Gloriára
ismét megszólal az orgona.
A szentlecke
után hangzik el az ünnepi visszaadott alleluja. A tridenti rítus szerint a pap
énekli háromszor, egyre magasabban, s mindenki megismétli. Utána melizmatikus
versnek kellene következnie. Az Éneklő Egyház az ősi magyar tropussal vezeti
be, ekkor a háromszoros ismétlés elmaradhat annál inkább, mert itt hosszabb
zsoltárrészlet követi, melyben az alleluja kétversenként visszatér (835. szám).
Az új rítus
szerint az evangélium után következik a keresztelési liturgia, melyet az ún.
Mindenszentek litánia vezet be. Két jó énekessel énekeltessük a szentélyből. A
keresztkútszentelés közben egy akklamációnak kell elhangzania (837. szám), majd
zárásként a „Láttam a vizet” antifonát énekeljük (838. szám).
A
vigília-misének eredetileg nem volt offertoriuma. Ezt régi szokás szerint
orgona-szóló helyettesíti, de vehetünk alkalmas népéneket is (ajánlat:
„Krisztus, az Úr feltámadott”; 104. szám).
A misét a
hagyományos rend szerint rövidített zsolozsma-részlet zárta, mégpedig részben a
vesperás, újabban a laudes egy szakasza. Mindkettő egy rövid alleluja-antifonából
és zsoltárból (Éneklő Egyház 742. szám), valamint a canticumból (Magnificat
illetve Benedictus) állt, hozzá egy antifonával (vesperás: Vespere autem;
laudes: Et valde mane; Éneklő Egyház 839. szám).
Magyarország
legtöbb templomában a mise végéhez csatlakozik a feltámadási körmenet (a
templomom kívül vagy belül), melynek rendjét a helyi szokások szabályozzák
(Éneklő Egyház 840. szám, húsvéti énekek, Te Deum, Mária-antifona).
A
zsolozsma az egyház imádsága, melyben a napszakokra szétosztott zsoltárokkal és
a zsoltárokat kiegészítő más imádságokkal dicsőíti a teremtő és megváltó
Istent. A zsolozsma lényege szerint közös,
énekes, drámai szerkezetű és rögzített imádság akkor is, ha valaki
egymagában, olvasva végzi. A közös imádság kiváltságos ideje: a hajnal, az
alkonyat és az éjszakai virrasztás. Ehhez járulnak még azok a rövid imádságok,
melyek a munkanap és az alvás idejének megszentelésére szolgálnak, s
szakaszokra bontják napunkat. Így alakultak ki a következő imaórák: az éjszakai
Vigília
(más néven: Matutinum),
a hajnali Laudes,
a munkakezdő Prima,
a 9 órai Tertia,
a déli Sexta,
a kora délutáni Nona,
az alkonyati Vesperás és
az elalvás előtti Completorium.
A
zsolozsma elnevezései: Officium (vagy: Officium divinum) = isteni
szolgálat; zsolozsma (szláv eredetű magyar szó); horae canonicae = kánoni órák (vagyis az egyház szabályai
által meghatározott imaórák); új elnevezése: Liturgia Horarum ( = az órák liturgiája). A zsolozsmázásra
való régebbi papi imakönyv alapján köznapilag olykor breviárium-nak (vagy
breviáriumozásnak) is hívják.
A
zsolozsmát kezdetben egyszerűen a zsoltároskönyvből (pszaltérium) mondták, a zsoltárok elosztását és a
hozzátartozó többi tételt fejből tudták, az olvasmányokat a bibliából és az
egyházatyák könyveiből jelölték ki. Később a zsoltároskönyvbe beírták az egyes
zsoltárokhoz tartozó évközi antifonákat és sok helyütt a himnuszokat is.
A
8. századtól kezdve az énekesek, vagy inkább az énekvezetők és a szólisták
segítségére összeírták a nem.recitált énekek szövegét, később dallamát is. Vagy
külön csoportosították az antifonákat (antifonále,
antifonárium) és a respozóriumokat (responzoriále),
vagy a kétféle anyagot egy könyve sűrítették („antiphonarium officii”).
Kiegészítő könyvekként a bibliából és az egyházatyák írásaiból később
olvasókönyvet (lekcionárium) is
szerkesztettek, továbbá használhattak kiegészítő kis gyűjteményeket pl. a papi
orációk, capitulum stb. szövegével. Alapvetően azonban a pszaltérium és az
antifonále tartalmazta a zsolozsma nagy részét.
A
12. századtól kezdve a liturgia vezetői számára a teljes anyagot tartalmazó „breviarium notatum”-okat (hangjelzett
breviáriumokat) írtak. Amikor a 13. századtól kezdve (eleinte csak kivételesen,
szükséghelyzetben) megjelenik a magános zsolozsmamondás szokása, igény támad
olyan kis terjedelmű, hordozható könyvecskékre, melyek - némileg rövidítve,
egyszerűsítve - minden részt tartalmaznak. Ezek neve: breviárium. A 15. század után, a
magánzsolozsmázás elterjedésével a breviárium lesz a zsolozsma legismertebb
könyvtípusa.
A
ma elérhető zsolozsmáskönyvek közül a Breviarium Romanum tartalmazza a római
szekuláris zsolozsmának a tridenti zsinat óta érvényes formáját. Dallamait - a
virrasztó zsolozsma kivételével - az Antiphonale Romanum, kivonatosan a Liber
Usualis közli. Ugyanígy a monasztikus zsolozsmát a Breviarium Monasticum,
illetve az Antiphonale Monasticum könyvekben, illetve az egyes szerzetesrendek
saját kiadványaiban tanulmányozhatjuk. Az új-római zsolozsma hivatalos kiadása
a Liturgia Horarum 4 kötete, mely a közelmúltban magyar fordításban is
megjelent. Az új-római zsolozsmához egyenlőre nem jelentek meg dallamok, csupán
egy Liber Hymnarius a solesmes-i bencések kiadásában.
A
zsolozsma hórák
Szent
Benedek regulája (528) már ugyanazokat a hórákat sorolja fel, melyeket később,
a legkorábbi szertartáskönyvekben megtalálunk, s melyek változatlanok voltak a
közelmúltig. A nap három sarokpontja a vigília (későbbi nevén: Matutinum), a
többnyire hozzá csatlakozó Laudes
(korábban ezt hívták Matutinumnak a latin mane = reggel szóból) és a Vesperás. Ezek közös
neve: Horae majores (nagy
órák).
A
8.-9. század táján az ünnepek (és vasárnapok) előtti nap vesperását tartalmilag
már az ünnephez sorolták. Ezért a nagy ünnepeken I. (előesti) és II. (ünnepesti) vesperást különböztetünk meg.
A
vigíliát (Matutinumot) általában éjfél után mondták, később azonban előző
estére kezdték elővételezni, végül is egyes helyeken már a délutáni
elővételezést is megengedték. A Laudes hagyományos időpontja a napkelte. Azonban
ezt a középkor folyamán a matutinumhoz csatoltan imádkozták. A napközi kishórák
(Horae minores)
időpontja - legalábbis hozzávetőlegesen - megszabott, de gyakran összevonták
őket, s a délelőtt folyamán végezték. A vesperás időpontja az alkonyat, de az
elővételezés folytán sok helyütt kora délutánra jött előre. Bár a Completorium
a napot zárja, mégis, mivel a hórák sorrendjét nem szabad felborítani, ezt is
korábbra hozták, hogy utána az elővételezett Matutinumot délután vagy este
elvégezhessék. Az időpontok megtartása a középkor után már nem volt kötelező,
csak a teljes „breviáriumot” még aznap be kellett fejezni. A mai előírások
nyomatékosan ajánlják, hogy a hórákat a természetüknek megfelelő időpontban
énekeljük, imádkozzuk.
A
hórák e rendjében a II. vatikáni zsinat
utáni rendelkezések annyiban változtattak, hogy a Primát eltörölték,
a három napközi imaórát pedig összevonták egy „Hora media”-ban (meghagyva
azonban a három kis hóra külön-külön imádkozásának lehetőségét).
A
Laudes és a Vesperás szerkezete a római (világi) zsolozsmában
Bár
a két hóra szerkezete eredetileg különböző volt, az idők folyamán egymáshoz
hasonultak, s már az 5. században egymásnak megfelelő alakot öltöttek. A római világi zsolozsmában szerkezetük a
következő:
Bevezető verzikulus 5 zsoltár
antifonákkal Capitulum Himnusz és
verzikulus Újszövetségi
canticum (Benedictus a
Laudesben, Magnificat a Vesperásban) Napi könyörgések és
zárófohászok |
Megjegyzések:
A
római világi zsolozsma ünnepi vesperájában a Capitulum után responzórium
prolixum (általában a Matutinumból elővételezve, illetve megismételve egyet)
következik.
A Liturgia Horarumban mind a Laudes, mind a
Vesperás csak 3 zsoltárt tartalmaz. A Capitulumot Lectio brevis-nek (rövid
olvasmány) hívják, utána mindig responzórium breve következik. A himnusz
eredeti helyéről a hóra elejére került, a verzikulus elmarad. A könyörgés előtt
litánia-szerű fohászok hangzanak el.
A
hétköznapi Matutinum szerkezete a római zsolozsmában
A
római (világi) zsolozsma vigíliája:
Bevezető
verzikulusok Invitatorium (és
himnusz) 12 zsoltár 6
antifonával verzikulus 3 olvasmány,
mindegyik után responsorium prolixum napi könyörgés záró fohászok (elmaradnak,
ha utána Laudes következik) |
Megjegyzések:
A
Matutinumban eredetileg nem volt himnusz. E szokást a hagyományőrző egyházak az
egész középkoron át megtartották, míg mások betoldották a hórába.
A Matutinumban uralkodó elv a zsoltárkönyv
folyamatos (szám szerint előre haladó) olvasása. A 12 zsoltárt párosával
egy-egy antifona alatt recitálják.
A
responzóriumok nem az olvasmányokhoz igazodnak, hanem a liturgikus időhöz, vagy
általánosságban az olvasott szentírási könyvhöz.
A Liturgia Horarum (újrómai breviárium) a
hagyományos vigíliát megszűntette, s helyébe „olvasmányos imaórát” (Officium
lectionis) iktatott. Az Olvasmányos imaóra sem napszakhoz, sem a hórák
sorrendjéhez nincs kötve, a nap folyamán bármikor elvégezhető. A szokásos
bevezető után himnusszal kezdődik, 3 zsoltárt (illetve zsoltárszakaszt)
tartalmaz antifonával, majd a verzikulus után két olvasmány következik
responzóriummal, s a hóra könyörgéssel és záró verzikulussal végződik. Az
Invitatorium átkerült a Laudes elé, illetve akkor imádkozzák az Olvasmányos
imaóra előtt, ha azzal kezdik a napot.
A
vasár- és ünnepnapi vigília (Matutinum) szerkezete
A
vasár- és ünnepnapi vigília három szakaszra, nokturnusra
oszlott, előttük bevezető, utánuk befejező egységgel. A teljes szerkezet a
következő:
BEVEZETÉS: verzikulusok Invitatorium
(és himnusz) I.
NOKTURNUS: 3 zsoltár antifonával verzikulus 3 olvasmány responsorium
prolixumokkal II.
NOKTURNUS: 3 zsoltár antifonával verzikulus 3 olvasmány
responsorium prolixumokkal III.
NOKTURNUS: 3 zsoltár antifonával verzikulus 3 olvasmány responsorium prolixumokkal BEFEJEZÉS: Te Deum napi könyörgés befejező
verzikulusok |
Megjegyzések:
Az
órómai zsolozsmában nincs 9. responzórium (a III. nokturnus végén), ha utána Te
Deum következik. E szokás tovább élt a 12. században kialakuló „kuriális
rítusban”.
Az
I. nokturnus olvasmányai mindig a szentírásból valók, a II. és III.
nokturnusban az egyházatyák írásaiból, evangélium-magyarázataiból (homíliáiból),
illetve a szentek életéből, írásaiból olvasnak.
A
Te Deum éneklése elmarad az ádventi és nagyböjti vasárnapokon.
A
Liturgia Horarumban szerkezetileg
csak annyi különbség van a hétköznapi „Olvasmányos imaórához” képest, hogy a
második olvasmány után beiktatódik a Te Deum. A Te Deum előtt tetszés szerint
beiktatható egy második nokturnus 3 ószövetségi canticummal és egy evangéliumi
szakasz felolvasásával.
A
napközi kishórák szerkezete
A
Prima, Tertia, Sexta, Nona szerkezete a
római (világi) zsolozsmában lényegében azonos, csupán a Primának van
néhány eltérő vonása. Szerkezeti vázlatuk:
Bevezető verzikulus Himnusz 3 zsoltár 1 közös
antifonával Capitulum +
responsorium breve + verzikulus Napi könyörgés és
záró verzikulusok |
Megjegyzések:
A
Prima ettől csak abban tér el, hogy a zsoltárok száma vasárnap nagyobb volt. A
Prima hórához a közösségekben az „offiicum capituli” elnevezésű szakasz
csatlakozott, melynek keretében a napi martirológiumot (szentek jegyzékét) olvasták,
a naposokat, heteseket kijelölték és megáldották, a közösség halotti
évfordulóiról megemlékeztek, szabályzatukból olvastak, stb., mindig odaillő
verzikulus és könyörgés hozzáadásával.
A
római zsolozsma a napközi kishórákban mindig a 118. zsoltár szakaszait
imádkozza.
A
Lirurgia Horarum eltörölte a
Primát. A többi kishórát elvileg megtartotta, de gyakorlatilag összevonta egy
terjedelmesebb Hora mediává. A Hora media szerkezete egyezik a fenti vázlattal,
de a zsoltárok hosszabbak és változóak, a Capitulum (azaz a Lectio brevis) után
nincs responsorium breve, csak verzikulus.
A
Completorium szerkezete
A
Completorium a római (világi) zsolozsma hagyományos
rendje szerint:
Bevezető
verzikulusok 4 zsoltár (egyik csak
zsoltárrészlet) antifonával vagy anélkül Capitulum,
responsorium breve, himnusz, verzikulus Újszövetségi
canticum (Nunc dimittis) antifonával Könyörgés Záró verzikulusok
és áldás |
Megjegyzések:
Régi
szokás szerint a Completorium vagy annak záró könyörgése előtt bűnbánatot
tartanak, közgyónást végeznek. Középkori szokás a Completorium után
Mária-antifonát énekelni.
A Liturgia Horarum a himnuszt itt is áttette
a hóra elejére. Naponta változó egyetlen zsoltárt imádkoztat, majd a lectio
brevis után az ismert sorrendben folytatódik a hóra.
A
zsolozsma műfajai
● a
zsoltár: a
zsoltároskönyv, mint sugalmazott imádság-gyűjtemény, az Egyház liturgiájának
legfontosabb, minden szertartásban alapvető jelentőségű énekkönyve; a zsolozsma
legfontosabb eleme a teljes egészében végigimádkozott zsoltár; az ünnepeken az
Egyház meghatározott, magához az ünnephez tartozó zsoltárokat vesz elő (pl.
Karácsony: 2., 44., 48; Nagyszombat: 23. stb.); egyes zsoltárokat egyes
hórákhoz rendel a liturgia (pl. minden hétköznap a bűnbánat felindításával kezd
- 50. zsoltár; a napközi kishórák zsoltára a 118., hogy a munkájában
tevékenykedő embert a törvényhez való hűség elmélyítésére késztesse stb); a
zsolozsmaimádságban a folyamatos zsoltározást (számok szerinti sorrendben) a
Matutinum és a Vesperás őrizte meg.
a zsoltározás
módja:
a zsoltárokat általában soronként váltogatva recitáljuk azon a zsoltártónuson,
amit az antifona megszab; a zsoltárok felénél kis szünetet tartunk; a zsoltárok
végén régi hagyomány szerint a Szentháromságot dicsőítő doxológia két versét
énekeljük (kivéve a szent három napon és a halotti zsolozsmában); a zsoltárokat
állva énekeljük, az első vers csillag jelénél (* asteriscus) ülünk le és a
doxológia előtti vers közepén állunk fel, majd a doxológia első verse alatt (a
Szentháromság megnevezésekor) mélyen meghajlunk.
● a
canticumok: formailag
és tartalmilag a zsoltárokhoz hasonlítanak; a Szentírás más könyveiből vett
dicsőítő énekek; az újszövetségi canticumok - Benedictus, Magnificat, Nunc dimittis - a
Laudes, Vesperás és a Completorium végén vannak, így kiemelve ezek
jelentőségét, ünnepibb jelleget adnak nekik; a canticumokat is zsoltártónuson
recitáljuk, de minden verset iníciummal indítunk, utalva az eredetileg ehhez
tartozó díszesebb tónusra; a canticumok éneklése közben végig állunk, az
intonációhoz keresztet vetünk.
● az
antifona: a
zsoltárok keretezését szolgáló ének (refréndallam); az antifona a zsoltárok
zenei ellentéte, a zsoltár nyílt verssorozatát lezárja, a recitációt egy
dallamosabb tétellel lenyugtatja; az antifona szövegileg egy sajátos gondolati
beállítást ad a zsoltárnak (pl. abból egy szakasz kiemelésével), illetve az
adott ünnepre vonatkozó gondolatokkal gazdagítja a zsoltározást.
szövege: a legrégibbek
valószínűleg az igen rövid antifonák, melyek magából a zsoltárból emelnek ki
egy verset (de psalterio); az
ünnepeken más szentírási könyvekből származó, kissé hosszabb szöveget vesznek;
vannak a napi olvasmányokkal összefüggésben álló hosszabb Benedictus és Magnificat antifonák; bibliai szövegekből kiemelt frázisok
kombinálása (pl. „O”-antifonák); szentek életéből vett szövegek; egyházatyáktól
vett idézetek (ritkább); az ezredforduló után verses antifonák (pl. magyar
szentek zsolozsmái).
egyéb antifonák:
a
Mária-antifonák száma elég nagy, de csak négy került általánosabb használatba: Alma Redemptoris Mater (advent 1.
vasárnapja-húshagyó kedd), Ave Regina
caelorum (hamvazószerda-nagyszombat), Regina caeli (húsvét vasárnap-pünkösd), Salve Regina (évközi idő Szentháromság
vasárnapjától); processziós (ünnepi vonulást kísérő) antifonák vagy a
zsolozsmából vett tételek (pl. Hosanna Filio
David, Pueri Hebraeorum a virágvasárnapi körmenetben), vagy külön a
szertartáshoz komponáltak (pl. Ecce lignum
crucis a nagypénteki kereszthódolathoz).
az antifonák
éneklésének módja: a mai általános norma szerint az antifonát a korátorok
intonálják, majd közösen folytatjuk, a zsoltár végigrecitálása után pedig külön
intonáció nélkül közösen megismételjük az antifonát; liturgia- és zenetörténeti
szempontból fontos tudni, hogy a 20. század közepéig ezt az előadási módot csak
az ünnepi zsolozsmában követték, a köznapok és a kis ünnepek zsolozsmájában a
szoltár előtt csak intonálták az antifonát, majd a teljes antifona a zsoltár
után hangzott el.
● az
olvasmányok: a
zsolozsma legrégibb alkotórésze a zsoltárok mellett a lectio,
az olvasmány.
az
olvasmányfajták: lectio longior - hosszú olvasmány,
helye a Matutinum, lektorok olvassák; lectio
brevis - rövid olvasmány hangzott el régebben a Completorium elején,
lektorok olvassák; Capitulum -
kiemelt szentírási mondat, a celebráns recitálja, saját dallama van.
az olvasmányok
szövege: szentírási
szövegek (a zsoltárokon és az evangéliumokon kívül bármely más könyv
szerepelhet itt); az ünnepi Matutinum II. nokturnusában a római egyház
hagyománya szerint patrisztikus beszédet (sermo),
a szentek ünnepein a szent életrajzát (vita)
olvasták; a III. nokturnusban általában a napi evangéliumot magyarázó homilia hangzik el az egyházatyák
írásaiból.
az olvasás
liturgiája: ma
általában az ambótól vagy a szentély lépcsőjéről olvas a lektor, aki az olvasás
előtt a celebráns előtt meghajolva áldást kér, s az áldás szavaira Amen-nel
felel; az olvasmány végét egy állandó formulával jelzi (ma: „Ez az Isten
igéje”, illetve „Ez az Egyház tanítása”); az olvasmányokat az énekkönyvekben
található tónusok valamelyikén kell recitálni; a Capitulumot a celebráns
recitálja, általában az ambótól; megengedett a Capitulum után tartott rövid
elmélkedés.
● a responzórium: az olvasmányokhoz
kapcsolódó énekes műfaj; lényege a közösség visszatérő felelete a szólisták
változó verseire; a responzórium részei: 1. főszakasz, 2. annak külön is
megismételhető második része, a repeteda 3. a vers.
a responzóriumok
fajtái: responsorium breve (rövid responzórium)
- terjedelme rövid, előadásmódja recitatív, egy zsoltárversből áll (első
félverse a főszakasz, második a verzus), második versként rövid doxológiát
éneklünk; a közelmúltig a napközi kishórákban és a Completoriumban szerepelt
csupán, a Liturgia Horarum szerint a Laudesben és a Vesperásban is helyet kap;
responsorium prolixum (hosszú responzórium) - szövege
hosszabb, dallama melizmatikus; főszakasza általában három részből áll, néha
több verse is van; a Matutinum olvasmányai után, valamint az egyes egyházak
szokása szerint az ünnepi Vesperásban fordul elő;
Invitatorium (az imádságra hívó zsoltár) különleges responzórium - a
szólisták a teljes zsoltárt (94.) szakaszokra osztva éneklik, a feleletet pedig
mindenki, váltogatva a teljes főszakaszt és annak második felét.
a responzóriumok
szövege: a
legrégibb responzóriumok a zsoltárkönyvből vették szövegüket; más szentírási
könyvekből vett szövegek; szabadon fogalmazott szövegek (a brevék között ez ritkább), verzusukat
rendszerint ezek is a Bibliából veszik; a szentek életrajzából írt responsorium
prolixumok a szentek Matutinumában; az ezredforduló után írt verses tételek
(„rímes zsolozsmák”).
a responzórium
előadásmódja:
responsorium
breve - főszakasz - szóló(k)
főszakasz
- a közösség megismétli
verzus
- szóló(k)
repetenda
- közösség
doxológia
- szóló(k)
főszakasz
- közösség
responsorium
prolixum: főszakasz a repetendáig -
szóló(k)
repetenda
- közösség
verzus
- szóló(k)
repetenda
- közösség
vagy: intonáció
- szóló(k)
főszakasz
folytatása - közösség
verzus
- szóló(k)
repetenda
- közösség
A responsorium brevét
valamennyien állva énekeljük; a prolixum alatt ülünk (a szólisták állhatnak),
de amikor a doxológia következik felállunk és meghajlunk.
● a
verzikulus: egy
zsoltárvers, vagy azzal azonos terjedelmű szöveg, mely két fél versre osztva, a
szólista és a közösség párbeszédeként hangzik el; a verzikulusok száma nem
nagy, így ezeket a közösség valószínűleg fejből énekelte; különleges verzikulus
az egyes hórák elején elhangzó („Deus in adjutorium” = „Isten,
figyelmezzél...”), és a zsolozsmahórákat záró párbeszéd is („Dominus vobiscum”
illetve „Domine exaudi” = „Uram, hallgasd meg...” amennyiben nincs jelen
felszentelt celebráns + „Benedicamus Domino” - „Deo gratias” = „Mondjunk
áldást” - „Istennek legyen hála!” + „Fidelium animae” = „A megholt hívek
lelkei...”).
a verzikulusok
szövege: zsoltárokból
(pl. „V) Szálljon fel, Uram, a én imádságom - R) Miként a tömjénfüst a Te
színed elé”); más bibliai helyekről vett szövegek (pl. húsvétkor „V) Maradj
velünk, Urunk, alleluja - R) Mert már esteledik, alleluja”); ritkábban nem
bibliai szöveg is helyet kapott (pl. „V) Imádkozzál érettünk Istennek szent
Anyja - R) Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire”).
a verzikulusok
éneklése: a
verzikulust egy vagy két szólista intonálja, s arra közösen felelünk; általában
egy hangon recitáljuk, csak az utolsó egy-két hangra esik dallami kadencia,
aminek két fajtája van: 1. az egyszerű tónusban csak 1-2 hanggal térünk el a
recitációtól (a Matutinumban, a kishórákban, a Completoriumban), az ünnepélyes
tónusban ehhez egy hosszabb melizma kapcsolódik (a Laudes és a Vesperás
canticuma előtt); saját dallama van a hórát kezdő és záró verzikulusnak.
● a
himnusz: a
zsolozsmában szereplő egyetlen verses költemény.
a
himnuszköltészet keletkezése és korszakai:
a korai keresztény századokban az Isten
dicséretére szolgáló költött éneket nevezték himnusznak;
szorosabb értelemben véve a
himnusz története Szent
Ambrussal kezdődik, aki 387-ben az ariánusok ostroma ellen a
milánói katedrálisban összegyűlt hívők lelkesítésére és vigasztalására költött
himnuszokat - ambrozián himnuszok;
Szent Ambrus követői az 5.-6.
században: Sedulius, Prudentius;
a 7-9. században nagyrészt bencés
kolostorokban keletkezett himnuszok ambrusi versformában íródtak, de
rövidebbek, tartalmuk egyszerűbb;
a Karoling kor himnuszai az antik
metrikus versformákat követik, főként a régi szentek tiszteletére íródtak (pl.
„Ut queant laxis” Keresztelő Szent Jánosról);
az ezredforduló táján a rím
rendszeres használata az újdonság (pl. Aquinói Szent Tamás úrnapi himnuszai);
a Tridenti zsinat a himnuszok
számát lecsökkentette, és az ősi szövegeket átírta;
csekély mértékben a 17-19.
században is gyarapodott a himnusz-repertoár (pl. Rózsafűzér Királynője, Szent
Család, Krisztus Király).
a himnusz helye
a zsolozsmában: a himnusz a zsolozsmában valószínűleg a bencések hatására
terjedt el, Benedek ugyanis minden hórába beillesztette; a himnusz helye a
közelmúltig a római zsolozsmában a hóra közepén volt akkor, ha volt a hórában
canticum (Laudes, Vesperás, Completorium), és a hóra elején a többiben, kivéve
a Matutinumot; a Matutinum az Invitatoriummal kezdődik, s az olyan súlyú tétel,
mintha maga is himnusz lenne, ezért a Matutinumban vagy nincs himnusz, vagy az
Invitatorium után van; a Liturgia Horarum valamennyi hóra himnuszát egységesen
a zsoltárok elé tette.
a himnusz
előadásmódja: a
himnuszt általában versszakonként váltakozva, az Amen-t közösen énekeljük; a
rövid himnuszokat énekelhetjük közösen végig, ilyenkor csak az első sort
intonáljáka korátorok; a 14. század óta szokás az alternatim előadás: a páratlan verseket
a teljes közösség énekli gregorián dallammal, a páros vrseket kisebb énekes
csoport polifón feldolgozásban; a himnuszokat állva énekeljük.
● orációk
és áldások: valamennyi
zsolozsmaóra a celebráns által minditt orációval zárul; a római liturgiában ez
a mise kollektájával (a Gloria utáni napi főkönyörgés) azonos, kivéve a
Completoriumot, amelynek saját kollektája van; az ünnepélye snagy hórák végén
az oráció után áldás mondható.
A
II. vatikáni zsinatot követő reformok során alapelv maradt, hogy a liturgiában az
üdvösség évét, az Úr csodálatos tetteit ünnepeljük, de valami módon meg kell
emlékeznünk a napi szentekről is. A legrangosabb ünnepi időkben (Advent,
Karácsony, Nagyböjt és Húsvét ideje) csak a kiváló ünnepeket tartjuk meg
ünnepként vagy kötelező emléknapként (pl. Szeplőtelen Fogantatás, Szent István
vértanú, Szent János evangélista, Angyali Üdvözlet, a templom védőszentje).
Megemlékezés formájában azonban lehet ünnepelni a szenteket ebben az időben is
úgy, hogy a mise egész szövege lényegében a liturgikus időszakról veendő, csak
a napi mise collectáját vesszük a szentről.
Sokan
úgy érezték, hogy az utóbbi évszázadokban megszaporodott ünnepek elfedik az
üdvösség évének nagy vonulatát, az üdvösség titkainak ünneplését. A liturgikus
év ünnepeit újjárendező szempontok ezek voltak: 1. Az ájtatossági és a dogmát
ünneplő ünnepek csökkentése. 2. A szentek életadatainak kritikai vizsgálata. 3.
A nagyobb jelentőségű szentek kiválasztása. 4. Az ünneplés napjainak
felülvizsgálata. 5. Az egyetemességre való törekvés.
A
zsinatot követő rendelkezések a korábbi ünneprangsort (Duplex I. classis,
Duplex II. classis, Duplex majus, Duplex, Semiduplex, Simplex) a következő
kategóriákra egyszerűsítették: Solemnitas (főünnep) - Festum (ünnep) - Memoria
obligatoria (kötelező emléknap) - Memoria ad libitum (nem kötelező emléknap).
A
szentek ünnepeire szóló énektételek igen gazdag tára alakult ki a római
rítusban. Azonban a szentek többségét nem látták el saját tételekkel
(legfeljebb Alleluja-verset kaptak), mert a misében nem a szent egyéni vonásait
akarták hangsúlyozni, hanem a közös jelleget, melyet Isten bennük működése és
az általuk adott válasz, Istennek való teljes önátadásuk révén kirajzolt.
Emiatt a szentek többségének miséiben „commune” tételeket éneklünk. Ezek száma
elég nagy a római liturgia énekkönyvében, a Graduale Romanumban, melyből az
Éneklő Egyház csak keveset nyújt. (Általános mise a szentekről - ÉE. 646-648.
szám; A szentek miséje a húsvéti időben - ÉE. 649-651. szám; Az apostolok
miséje - ÉE. 652-656. szám; A vértanúk miséje - ÉE. 657-659. szám; Nem-vértanú
püspökök miséje - ÉE. 660-662. szám; Más szent férfiak [„hitvallók”] miséje -
ÉE. 663-664. szám; Szűzek és szent asszonyok miséje - ÉE. 665-667. szám; Szent
angyalok miséje - ÉE. 672-673. szám). Mindenesetre jó lenne, ha legalább az
apostolok és kiemelkedő mártírok ünnepein saját commune-tételeik szólalnának
meg. A „Gaudeamus”-introitust (ÉE. 646. szám) a liturgia mindig szívesen
alkalmazta különféle szentek ünnepnapjaira. Az Éneklő Egyház az eddigi énekkönyveknél
több népéneket kínál fel a szentek ünnepére, részben commune-jellegűeket,
részben saját tételt (ez utóbbiak jól énekelhetők például offertóriumra).
Szűz
Mária ünnepeinek kialakulását ugyanabban az irányban, a szentek kultuszának
felfogásában kell keresni. Történetileg a Mária-ünnepek a vértanúk ünneplése
után keletkeztek, mégpedig olyan Krisztus misztériumnak szentelt templomokban,
amely misztériumok Máriát is érintették.
A
magyarországi naptárban szereplő Mária-ünnepek időbeli sorrendje az év folyamán:
Január 1. |
Szűz Mária istenanyasága, főünnep |
Február 2. |
Gyertyaszentelő Boldogasszony, ünnep |
Február 11. |
Szűz Mária lourdesi jelenése, memoria
ad libitum |
Március 25. |
Gyümölcsoltó Boldogasszony, főünnep |
Május 24. |
|
Jézus Szíve ünnepe
utáni szombat |
Mária Szeplőtelen Szíve |
Július 2. (a
világegyházban Május 31.) |
Sarlós Boldogasszony, ünnep |
Július 16. |
Kármelhegyi Boldogasszony, memoria ad
libitum |
Augusztus 5. |
Havas Boldogasszony, memoria ad
libitum |
Augusztus 15. |
Nagyboldogasszony, főünnep |
Augusztus 25. |
Boldogságos Szűz Mária Királynő,
memoria obligatoria |
Szeptember 8. |
Kisboldogasszony, ünnep |
Szeptember 12. |
Szűz Mária szent neve, memoria
obligatoria |
Szeptember 15. |
Fájdalmas Szűzanya, memoria
obligatoria |
Október 7. |
Rózsafűzér Királynője, memoria
obligatoria |
Október 8. |
Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya,
főünnep |
November 21. |
A Boldogságos Szűz Mária bemutatása,
memoria obligatoria |
December 8. |
Szeplőtelen Fogantatás, főünnep |
Mind a
Graduale Romanumban, mind népénekrepertoárunkban bőséges választékot kapunk Mária-énekekből.
(Az Éneklő Egyház e népénekeket nagyjából értékük és fontosságuk sorrendjében
adja.) A gregorián introitusok közül a „Salve Sancta Parens” (ÉE. 641. szám) és
a Mária-ünnepekre alkalmazott „Gaudeamus” (ÉE. 646. szám) között választhatunk.
Arra
azonban ügyelnünk kell, hogy a közkedvelt Mária-énekek használatával nehogy
eltűnjenek az egyes Mária-ünnepek sajátos témái, főként ne a nagy ünnepeké. Az
egyes ünnepek Mária-énekeit az Éneklő Egyház nem az általános, hanem a naptári
részben közli. Nagyboldogasszonykor például domináljanak a mennybevételről
szóló énekek (ÉE. 283-284. szám), hasonlóképpen őrizzük meg az énekekben
Kisboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony stb. jellegét.
Külön
kell beszélni Gyertyaszentelő Boldogasszonyról, mely csak félig Mária-ünnep,
valójában a liturgia az Úr misztérium-ünnepei közé sorolja. Ezen nincs helye a
szokásos Mária-énekeknek. Az új Graduale Romanum a gyertyák megáldásához egy
adventi antifonát ír elő, majd körmenet alatt a „Lumen ad revelationem”-et, a gregorián
repertoár egyik legszebb darabját, az „Adorna thalamum”-ot, és két további,
evangéliumi szövegekből vett tételt énekeltet. A mise introitusa itt is
„Suscepimus Deus”, mint a hagyományos Graduale Romanumban és az Éneklő
Egyházban, s egyezik a graduale és alleluja is a két könyv között. A hiányzó
tételeket (offertorium, communio) az Éneklő Egyház karácsonyiakkal pótolja. A
leghelyénvalóbb Mária-ének e napon a misét lezáró időszaki Mária-antifona
(Üdvözítőnk édesanyja).
Nagyon
korán, talán már az I. században istentiszteleti célra szenteltek épületeket,
de legkésőbb a III. században voltak már valódi templomszentelések. A
templomszentelés ünneppé alakulása elterjedt mindenütt, és az Úr ünnepe lett,
hiszen az Ő titokzatos testének tekintették a templomot. A dedicatio mindig
helyi ünnep, de egyetemes jelentőségű. A négy nagy római bazilika
felszentelésének ünnepét az egész egyház együtt ünnepli: november 9.: a
Lateráni bazilika felszentelése; november 18.: a Szent Péter és a Szent Pál
bazilika felszentelése; augusztus 5.: Szűz Mária római főtemplomának
felszentelése. Ezen kívül minden templom megünnepli székesegyházának, és saját
templomának felszentelési évfordulóját (ha a dátuma nem ismert, akkor október
22-én!). Újabban szokássá vált, hogy a templom patrónusának vagy titulusának
ünnepét nevezik „templombúcsúnak”. Ezek, mint a templomok „névnapjai”, valóban
szép családi ünnepek. A templom, mint az egyház misztériuma azonban a templom
„születésnapján”, tehát a felszentelés évfordulóján válik a liturgia tárgyává.
Igazából ez a „templombúcsú” ünnepe.
Az
egyházban igen sajnálatos módon háttérbe szorult e szép, a keresztény élet
alapvető misztériumait feltáró ünnep. Igyekezzünk megtudni templomunk
felszentelésének tényleges dátumát, vagy ha azt nem lehet kideríteni, akkor
tartsuk meg nagy ünnepélyességgel október 22-ét, mely valamennyi - saját
dátummal nem rendelkező - templom dedicatiós napja. Díszíttessük fel a
templomot, s legyen benne nagy fényesség, mégpedig nem csak elektromos
világítással, hanem élő fényekkel: gyertyákkal, mécsesekkel. A templom falain
lévő szentelési kereszteknél gyújtsunk gyertyákat.
Nagyon
kívánatos a virrasztó zsolozsma megtartása, mert az ünnep titkát ez fejezi ki a
legrészletesebben. De hasonlóképpen illik megülni a vesperást is, benne a szép
vesperás-himnusszal. A Magnificat éneklése közben az egész templomot, tehát a
kivilágított mellékoltárokat is meg kell tömjénezni. Így a Magnificat éneklése
tovább tarthat: visszatérhet négyversenként az antifona, vagy énekelhetünk
polifón (alternatim) Magnificatot.
Mint
a zsolozsma legtöbb tétele, úgy a miseénekek többsége is igen régi, az órómai
repertoárban is megtalálható. A mise énekrendje az alleluja kivételével a
legrégibb karkönyvektől az új Graduale Romanumig megegyezik (csak az új Graduale
a hagyományos énekeken kívül több máshonnan vett tételt is felkínál szabad
választásra, lásd a Graduale Triplex 397-402. oldalát). Az alaptételek:
introitus - Terribilis est locus iste (lásd:ÉE. 582. szám - Ó, míly
félelemmel); garduale - Locus iste a Deo factus est (lásd. ÉE. 583. szám - Ezt
a helyet az Úr alkotta); az alleluja a hagyományban többféle - a tridenti rítus
szerint - Adorabo ad templum; az új Graduale Romanumban - Adorabo (lásd: ÉE.
583. szám - Leborulok szent templomodban), vagy Bene fundata, vagy Domine
dilexi decorem (és még két választható tétel); a magyar hagyományban - Vox
exsultationis (lásd: ÉE. 583. szám - A vigasságnak és üdvösségnek szava
hangzik); offertorium - Domine Deus in simplicitate (eredetileg két szép
verzussal), communio - Domus mea (lásd: ÉE. 584. szám - Az én házam imádságnak
háza).
3.
ÉVFOLYAM - MEMORITER
szám/oldal |
cím |
tónus |
funkció |
időszak |
802/1392. |
Hozsanna
Dávid fiának |
7.
tónus |
körmeneti
antifona |
Virágvasárap |
803/1393. |
Jeruzsálem
gyermeknépe pálmafáknak |
1.
tónus |
körmeneti
antifona |
Virágvasárap |
804/1394. |
Jeruzsálem
gyermeknépe leterítvén |
1.
tónus |
körmeneti
antifona |
Virágvasárap |
805/1396. |
Dicsőség
és dicséret Tenéked |
1.
tónus |
körmeneti
himnusz |
Virágvasárap |
810/1403. |
Hol
szeretet és egyetértés |
6.
tónus |
lábmosási
antifona |
Nagycsütörtök |
812/1406. |
Új
parancsot adok nektek |
1.
tónus |
búcsúbeszéd
antifona |
Nagycsütörtök |
813/1408. |
Elosztották
maguk között |
8.
tónus |
lamentáció-
antifona |
Nagycsütörtök |
820/1424. |
Ecce
lignum crucis |
6.
tónus |
keresztfelmutatás |
Nagypéntek |
822/1425. |
Íme
a keresztnek fája |
6.
tónus |
keresztfelmutatás |
Nagypéntek |
155/231. |
Pange
lingua gloriosi |
|
himnusz |
Nagypéntek |
479/531. |
Missa
De Beata - Kyrie |
|
|
|
480/533. |
Missa
De Beata - Sanctus |
|
|
|
481/534. |
Missa
De Beata - Agnus Dei |
|
|
|
703/1230. |
Ülj
az én jobbomra |
1.
tónus |
vesperás
antifona |
évközi
idő |
704/1231. |
Erősek
mind az Ő végzései |
4.
tónus |
vesperás
antifona |
évközi
idő |
705/1231. |
Boldog
ember |
8.
tónus |
vesperás
antifona |
évközi
idő |
712/1239. |
Örvendezik
az én lelkem |
8.
tónus |
Magnificat-antifona |
évközi
idő |
646/798. |
Örvendezzünk
mindnyájan az Úrban |
1.
tónus |
introitus |
szentek
miséje |
660/811. |
Elébe
adta az Úr |
3.
tónus |
introitus |
nem
vértanú püspök |
662/813. |
Hű
és okos szolga |
1.
tónus |
communio |
nem
vértanú püspök |
663/814. |
Bölcsességet
szól az igaz szája |
3.
tónus |
introitus |
hitvallók
miséje |
667/818. |
Kedvesség
ömlött el az ajkadon |
4.
tónus |
communio |
szűzek
miséje |