Bulányi György Sch. P.
Városmajor utca 47/b II.3.
Budapest 1122

Budapesten, 1987. október 15-én
Dr. Joseph Ratzinger bíboros úrnak,
a Hittani Kongregáció prefektusának
Róma

Eminenciás Uram!

1986. január 31-én kelt levelében közölte velem, hogy "Egyházrend" c. munkámban "téves, veszélyes és félreérthetõ" állításokra talált, s hogy ezt a megállapítását feltétlenül nyilvánosságra kell hoznia. Felszólít, hogy vonjam vissza tanításaimat.
1986. február 4-i gyors válaszomban méltánytalannak tekintettem, hogy kéziratos, azaz nyilvánosságra nem hozott munkámat nyilvánosan marasztalja el Hivatala. A hazai hierarchia hosszú évek óta folyamatosan elmarasztal a katolikus sajtóban anélkül, hogy számomra akárcsak egy sornyi védekezési lehetõséget biztosítana. Kértem Eminenciádat, hogy Hivatala ne folytassa ezt a Jézus Egyházához aligha illõ gyakorlatot.
1986. Nagypéntek-i keltû és könyvnyi hosszúságú levelemben pedig kifejtettem, hogy "Egyházrend" c. könyvem nem nyúl hozzá a püspökök szentelési jogához, hanem kizárólag csak azt kutatja, hogy minõ adottságokkal rendelkezõ személyeket kellene püspökeinknek pappá szentelniök. Következésképpen mindazt, ami a kinyilatkoztatás változhatatlan lényegét illeti, munkám érintetlenül hagyja.
Eminenciád ezután elküldi hozzám 1986. szeptember 1-i keltû levelét, amelyben korábbi vádjai közül sok mindent elejt, de szelidített formában fenntartja ítéletét: "téves, veszélyes, félreérthetõ úgy, ahogy hangzik". Immár nem tanításom "visszavonására" szólít fel, hanem csak arra kér, hogy "fejezzem ki nyilvánosan ragaszkodásomat az Egyház tanításához".
Kívánságának megfelelõen kifejeztem ezt a ragaszkodásomat az Egyház tanításához 1986. szept. 29-i rövid levelemben.
1986. nov. 24-én kapom meg válaszát, mely szerint levelembõl nem látja "világosnak" ezt a ragaszkodásomat, én pedig 1986. Karácsony-i keltû ismét hosszú levelemben igyekszem egészen világossá tenni ragaszkodásom kifejezését.
Erre a levelemre mind a mai napig nem kaptam választ Eminenciádtól, hanem félév múltán 1987. jún. 11-én a hazai katolikus sajtóból (Magyar Kurir) veszem tudomásul a Hittani Kongregációnak az Ön aláírásával ellátott ápr. 30-i keltû írását, amely egyfelõl kijelenti, hogy 1986. szept. 1. levelét "most közzé teszi", másfelõl pedig azt, hogy "a szerzõ válaszai (értsd: az én válaszaim) nem voltak kielégítõek". Tudomásom szerint ápr. 30-án sehol sem tette közzé levelét, késõbb sem. Az Acta Apostolicae Sedis-ben sem olvastam eddigelé a levelet. Csak a hazai katolikus sajtóban közölték 1987. június folyamán. Ebbõl következtethettem ki, hogy az Egyház tanításához ragaszkodásom elmúlt karácsonyi megfogalmazását sem tekintette kielégítõnek.
Ha Eminenciád közli velem, hogy karácsonyi válaszom sem kielégítõ, egy hasznos hónap alatt mindenképpen megkíséreltem volna egy harmadik megfogalmazást is. Most kéretlenül is vállalkozom reá. A következõkben felsorolnám azokat az okokat, amelyek erre indítanak. 1986. Nagypéntek-i keltû levelemben felhívtam figyelmét arra, hogy levelének közzététele semmit nem segítene a magyarországi lelkipásztori helyzeten, hanem csak még súlyosabbá tenné azt. E megállapításomat a közzététel óta eltelt pár hónap nem egy eseménye máris igazolja.
Paskai érsek a közzétételt követõ héten, jun. 18-án hosszú interjút jelentetett meg a hazai katolikus sajtóban (Magyar Kurír) "az olvasók tárgyilagos tájékoztatása" érdekében. Két mozzanatot emelek ki az érsek megállapításaiból. Az egyik: a személyem körül kialakult kisközösségi munka gyökér-indítékát "politikai ellenzékiségünkben jelöli meg. 35 évvel ezelõtt az államügyész ugyanezen vád alapján kért számomra büntetésként kötél általi halált. Ha kisközösségi munkánk miatt újra államügyész elé kerülnénk, immár Paskai érsek megállapításaira hivatkozva kérhetné megbüntetésünket. Eminenciás Uram levele közli velem, hogy "nem felejti az Ön Krisztus evangéliuma és testvérei szolgálatáért elviselt szenvedéseit". Levelének közzététele Paskai érseket láthatóan egészen más megállapítás közzétételére bátorítja fel. A másik mozzanat: Paskai érsek megállapítja, hogy "a dialógus tesztpróbáját nem állottam ki". Állítja ezt azon az alapon, hogy nem tettem meg, amit nekem javasolt. Azt javasolta ugyanis 1986. szeptember 24-én lefolytatott beszélgetésünkben, hogy vonjam vissza mindazt, ami az egyházrendben ellenkezik az Egyház tanításával. Én pedig azt javasoltam, hogy a Püspöki Kar vonja vissza az ellenünk foganatosított 1982. évi diszkriminációs intézkedéseit. Egyikünk sem fogadta el a másik javaslatát. Ebbõl a tényállásból jut el Paskai érsek dialógusra alkalmatlanságom megállapítására. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy dialógust mond, de engedelmeskedtetést ért ezen a szón.
Az ezután következõ hetekben a hazai ateista sajtó nem kis terjedelemben tájékoztatta a hazai közvéleményt a katolikus sajtó jun. 11-i és 18-i fenti közleményeirõl. Kell-e még mondanom Eminenciádnak, hogy e meghurcoltatásomban - mint 35 év óta egyfolytában - semmiféle publikálási lehetõséget sem kaptam, sem hazámtól, sem püspökeimtõl, még két sornyit sem. "Ha majd tévedésit beismeri", ekkor `ezt` és nem mást közzé tehetem - mondta nekem "dialógusunk" során Paskai érsek.
Ami konkrét pasztorális helyzetünket illeti felemlítek három kis esetet a közzétételt követõ hónapokból.
Paskai érsek augusztusban felszólította Havasi Gyulát, egyházmegyéjének papját, kisközösségeink régi és közismert személyét: Nyilatkozzék, hogyan foglal állást az Ön közzétett levelével kapcsolatban. Mivel a nem kis paphiány ellenére a püspökök az államhatalom nyomására nem egy papjukat nyugdíjazták már az elmúlt esztendõk során, Havasinak nem volt kétsége, hogyha nemtetszõ választ adna Paskai kérdésére, az érsek õt is nyugdíjazni fogja. Ezt válaszolta: Ha az érsek az egyházmegye minden papjának egyenként felteszi ezt a kérdést, akkor azokkal együtt õ is válaszolni fog. Az elmúlt hetekben Fila Lajos péceli plébános közölte a plébánia képviselõtestületével, hogy hamarosan nyilvánosságra jut Eminenciádnak személyemet kiközösítõ újabb levele is. Megkérdezte a plébános a képviselõtestületet, hogy várják-e meg ezt az idõpontot, vagy pedig azonnal határozzanak arról, hogy a korábbi péceli plébános, Halász Endre - akit hozzánk tartozása miatt öt éve állami parancsra nyugdíjazott már érseke - többé papi funkciót Pécelen ne végezhessen. A képviselõtestület az azonnali megoldást választotta. Ugyanezen Halász Endre vezeti a "Bokor" iszákosmentõ munkáját (amiért 1997. aug. 20-án a Köztársasági Elnök Arany Érdeméremmel tüntette ki). Kérte püspöke támogatását. Megadta, majd pár héttel késõbb közölte Halász Endrével, hogy az AEH kifogást emelt személye ellen, s ennek folytán a munkát egyházi keretben nem végezheti.
Eminenciás Uram jól láthatja e konkrét esetekbõl, hogy levelének közzététele nyomán nem gyengült az államhatalom és a hazai hierarchia közös törekvése, hogy bennünket az egyházi keretekbõl kiszorítson, amivel a lelkipásztori helyzetet még súlyosabbá teszi.
Egyfelõl ezek az ijesztõ események indítanak arra, hogy harmadszor is megvalljam hûségemet. Másfelõl az motívál, hogy a hónap folyamán a magyar püspöki kar ad limina látogatásra Rómába érkezik. Öt esztendõvel ezelõtt a Lékai bíboros által vezetett püspöki kar az ad limina látogatást felhasználta arra, hogy nagyon súlyos rágalmakat közöljön rólunk a Szentatyával. E rágalmakat Lékai bíboros körlevélben is közölte papjaival. Csak egyet emelek ki közülük: "Azt mondják, hogy nem szükséges a papszenteléshez az a szent szertartás, amelyet a püspök végez, hanem elegendõ már a nép választása". Eminenciád átolvasta írásaimat, amelyek a fenti vádat megfogalmazó Lékai bíboros válogatott ki Hivatala számára, s így tisztában van azzal, hogy a püspökök a Szentatyát félretájékoztatták. Szeretném megakadályozni, hogy a Szentatyát újra félretájékoztassák. Ennek érdekében, ha már hazai nyilvánosságot nem tudok biztosítani ragaszkodásom jelen harmadik kifejezésének, jelen levelemet nyílt levélként írom, hogy legalább a külföldi nyilvánosságot biztosítsam számára.
1986. szeptember 1-i levelében Ön ezt írta nekem: "Amikor Kongregációnk arra kérte Önt, hogy fogadja el a zsinati szövegeket, alkalmat akart adni Önnek, hogy nyilvánosan kifejezze: elfogadja azokat a tanokat, amelyeket egyszer s mindenkorra kapott az emberiség, és amelyeken, mivel a kinyilatkoztatott misztérium egyes szempontjait fejezik ki, nem változtathat semmilyen jövõbeli egyházi rendelkezés. E szavakat felhasználva fejezem ki most újólag ragaszkodásomat az Egyház tanításához:
ELFOGADOM AZOKAT A TANOKAT, AMELYEKET EGYSZER S MINDENKORRA KAPOTT AZ EMBERISÉG, ÉS AMELYEKEN, MIVEL A KINYILATKOZTATOTT MISZTÉRIUM EGYES SZEMPONTJAIT FEJEZIK KI, NEM VÁLTOZTATHAT SEMMILYEN JÖVÕBELI EGYHÁZI RENDELKEZÉS. HA PEDIG "EGYHÁZREND" C. MUNKÁMBAN VALAMI EZEKKEL A TANOKKAL ELLENKEZNÉK, AZT NEM AKAROM KÉPVISELNI.
Végezetül kérek is valamit Eminenciádtól. Mivel nem remélhetem, hogy Jézus Egyháza számára bármi jó születhessék abból, hogy ítéletet mondanak valami és valaki felett, ami és aki nem védheti még azzal sem magát, hogy nyilvánosságra jutna az ítéletmondás alapját képezõ anyag, ezért minden félreértés elkerülése érdekében kérem találjon módot annak kinyilvánítására, hogy Eminenciád nem kívánja megakadályozni, hogy a Hittani Kongregáció által megvizsgált írásaim, valamint levelezésünk sajtónyilvánosságot kaphasson.
Eminenciád szeretetébe ajánlva magát köszönti az Apostolutódnak kijáró tisztelettel:
Bulányi György piarista